Közöttük áll Jamie Fraser, egy talpig becsületes és tisztességes férfi. Miután száműzték szeretett hazájából, Skóciából, végre megkapta a földet, ami után áhítozott. Támasza rendkívüli felesége, Claire, a nő egy másik helyről és időből, aki az eljövendő események ismeretének terhes ajándékát hordozza. Korábban ez a tudás veszélyt és áldást is jelentett Jamie és Claire számára. Most talán pislákoló fáklyaként vethet fényt az előttük álló vészterhes éveken át vezető útra – vagy olyan tűzvészt okoz, amiben mindketten hamuvá égnek.
A lángoló kereszt egyszerre szívbemarkoló, letehetetlen, a legapróbb részletekig történelmileg hiteles és süt belőle a szenvedély.
***
Az első kötethez képest pörgős, tízoldalas fejezetekkel haladósabbnak érezheti az olvasó a kötetet. A nézőpontot tekintve megegyezik az előző kötethez. Családias témák, felföldi elszántság keveredik a házasélet pikantériáinak poénjaival, miközben magát az olvasót lesokkolja Gabaldon ebben a kötetben. Vicc nélkül, elfogott az ijedség, hogy elveszíthetünk pár szereplőt, Roger pechesebb fickó, mint eddig valaha, szinte krimibe illő drámai tetőpontokkal lett tarkítva egyes fejezetek.
A történet nem fejeződik be teljesen és a következő rész már csak a lehetséges csata miatt is érdemes várni. Aki pedig újabb orvoslási bravúrokról szeretne olvasni Clarie szemszögéből, azoknak sem lesz csalódás, sőt az előző kötetekre visszautalva bravúros meglepetéssel szembesülhet az olvasó.
Az első kötetről: Diana Gabaldon: A lángoló kereszt 1. Kötet