Rövid, egyszerű történet, kicsit idilli hangulattal.Fülszöveg:
Sopron közelében, gyönyörűen felújított erdei kastélyában tölti idős napjait Klementina grófnő. Ide köti gyermekkora, s ide kívánt visszatérni öregkorára. Mindene megvan, mire vágyik, személyzet lesi minden kívánságát. Ám boldog mégsem lehet, mert fájó titok nyomasztja. Környezete szigorú, parancsoló, és öntörvényű asszonynak ismeri – mindez azonban csupán addig tart, míg a kedves ifjú lány, Viktória, be nem lép kastélyába – életébe. Ő lesz az, aki segíti az idős hölgyet titka felfedésében. Az idő, a megértés, az elfogadás közel hozza egymáshoz a grófnőt és ápolóját, hogy a szörnyű teher napfényre kerüljön: a régmúltban, még lányként titokban megszülte fiúgyermekét, akit az arisztokrata nagyapa – a család becsületét féltve – egyszerűen eladott. A cél nem lehet más: évtizedek múltán felkutatni a már felnőtt gyermeket, a grófnő egyetlen gyermekét… Izgalmas, fordulatokban gazdag, olvasmányos regényt kínál a szerző, ami napjainkban játszódik, ám visszakalandozik a titokzatos múltba, és a grófok világába.
***
Maga a történet, ami a lényege, rövid és tömör, a jelenbe visszaváltva egy kis drámaisággal fűszerezett történet. A helyszín beszédes, a jelenetek könnyen kikapcsolódást teremtenek olvasás közben és valahogyan az ápolónőnek jelentkező Viktóriával könnyen tudtam azonosulni, és az ő szemszögéből figyelni az eseményeket.A fülszöveg kicsit megtévesztő, több múltbéli jelenetre számítottam, helyette egy jelenben játszódó történetet kaptam. Egyedül a vége volt gyorsan lezárt, ez kicsit negatívan hatott, illetve a könnyen kitalálható dramaturgia is kicsit leegyszerűsíti a történetet. Idilli, Fábián Janka írási stílusúnak jellemezném.
Szó esik a családfa felkutatásáról, annak szövevényes eseményéről, miközben több szerelmi szál is kibontakozik a kötetben. Klementina grófnő személye számomra semleges maradt, hibáival és döntéseivel együtt elfogadtam a jellemét. Egyedül a titkolózása nem volt egyértelmű, de ha azt vesszük, hogy a bizalmába nem akart akárkiket befogadni, úgy megfontolt döntés volt a részéről, hogy nem fejtette ki sem a múltját, sem a terveit egyből a vele lakó személyzetnek.