2022. november 6.

Schildkröte Őszi olvasmányok 2022/2

Folytassuk a magyar szerzők művei között a barangolást, ahol is kettő sorozat folytatásával merültem bele az őszi időszak meleg kikapcsolódásába.

Pap Éva: Megbocsátás

Fülszöveg:

„Nem az a kérdés, tudok-e, hanem hogy akarok-e, és kinek…”

Mekkora terhet bír el egy házasság?

Lizi és Tomo közös élete hosszú évek egzisztenciális megpróbáltatása után egyenesbe kerül. Végre élvezhetik az életet. Ám egy átlagos délelőttön Lizi férje bejelenti, hogy az életükből néhány hónapja eltűnt közös barátjuk, Klaudia születendő gyermekének lehet, hogy ő az apja – bár nem Tomo az egyetlen apajelölt.

Újvidék nyüzsgő városában Lizi eltökélten küzdeni kezd a házasságáért. Úgy érzi, a másik nő a gyereket eszközként használja arra, hogy elvegye tőle a férjét. Ám ahhoz, hogy eldöntse, merre lépjen tovább, minden részletet tudni akar. A mélybe zuhan, ahonnan nehéz felemelkedni, főleg úgy, hogy családjának tagjai, érthetetlen okból, a másik nő mellé állnak.

Egy nap végül arra ébred, elveszítette korábbi önmagát. Pokoljárását a múlt is kísérti. Rájön, hogy legfőbb ellenségei nem is az őt körülvevő emberek, hanem a másik nő a puszta létezésével.

Négy év küzdelem után még mindig nem biztos abban, hogy végre maga mögött tudja-e hagyni a múltat. És hogy éli meg mindezt a férfi, akit – meglehet – manipuláltak? Elég erős-e a házasság, hogy a megpróbáltatásokat kibírja? Mi lesz a megszületett gyerek sorsa? Vajon tényleg Tomo a gyerek apja? Nem az a kérdés, meg tud-e bocsátani, hanem hogy akar-e és kinek.

Pap Éva új regénye a nő és a férfi szemszögéből mutat be egy valós eseményeken alapuló drámát. Olyan drámát, amely velünk is megtörténhet. Vagy már meg is történt.

***

A szerző sorozatának következő kötete egy újabb generációval ismerteti meg az olvasókat. Jó alapkoncepciónak bizonyult, hogy a házaspár mindkét fele „elmesélte” az események alakulását, kifejtve a gondolataikat, érzelmeiket.

Maga a téma személy szerint nem fogott meg, mivel nem voltam érintett a dologban, így csak külső szemlélőként láttam bele a felépített házasságuk dinamikájába. Kicsit sem könnyed témát választott a szerző, sőt, ha azt vesszük, társadalmi tabukat dönt meg, de ez egy nagyon pozitív hozzáállása a kötetnek, hogy igenis kell beszélni a huszonegyedik században sok elfojtott problémáról, ami az embereket mérgezi akár generációkon át.

Azt is mondhatjuk, hogy a két szereplő közös döntései voltak azok, amik segítettek átlendülni a nehézségeken, bemutatva az olvasóknak azt, hogy nem szükséges feladni a felépített kapcsolatokat. Tudomásom szerint teljesen fikciós műről beszélhetünk, viszont mivel volt szerencsém könyvbemutatón meghallgatni a szerzőt, sejthető, mennyit tapasztalt meg a valóságban ahhoz, hogy ennyire őszinte írást kaphassunk a kezünkbe.

Nem foglalhatunk állást egyik szereplő döntése mellett sem, így én sem szándékozom elárulni, kivel értenék egyet, ezt minden olvasóra egyénileg rábízom, hogy melyik féllel azonosul, vagy ad neki igazat.

 

Renáta W. Müller: Alessandro (A védelmező 2.)

Fülszöveg:

„La famiglia è sacra.” A család szent – ismételgette nekünk apám, amikor még gyerekek voltunk, és én eszerint éltem az életem, mióta az eszemet tudom.

Később aztán megtanultam még valami fontosat.

La famiglia è sacra ma lo è anche l’amore. A család szent, de a szerelem is az.

Csakhogy nem lehetett az enyém mind a kettő. Elsőszülött fiúként választanom kellet a család iránti lojalitás és a szerelem között, és én meghoztam a döntésemet.

Éveken át szilárdan hittem benne, hogy helyesen határoztam, aztán történt valami, ami kihúzta a lábam alól a talajt, és most már nem vagyok biztos semmiben…

Az Alessandro, A védelmező c. maffiaregény folytatása, melyben az olvasó Sandro Bertone történetét ismerheti meg.

***

Az előzményéhez tekintve szintén magával ragadó történetet kaphattunk a Bertone család leendő fejéről, aki nem kis kalandokban vett részt. Féltem, hogy túl fognak tengeni benne a romantikus-erotikus jelenetek, de szerencsére az akciók és a testvéries párbeszédek egyvelegével elnyerték a tetszésem. Sandro könnyen megkedvelteti magát a női olvasókkal, még akkor is, ha nem minden döntésével tudnánk egyet érteni. Másodlagos szereplőnk, Millie kedvenc karakterem volt már akkor, mikor csak gyanítható volt, hogy fel fog bukkanni a történetben. Plusz pont Chris-nek, aki meggyőzött, arról, hogy az ő történetét is mihamarabb meg kell ismernem.

A fél csillagot nem a szerző írása, vagy a történet miatt kell levonnom, hanem a kiadó szerkesztése miatt (vagy a könyvnyomtatás során felmerült tördelés), mert a könyvformátum esetében volt pár erős, és nehezen elnézhető hiba.

 

John Burnham Schwartz: Haruko hercegnő

Fülszöveg:

A történet narrátora Haruko, a japán császárné. 1959-ben, huszonnégy évesen feleségül megy a koronaherceghez, és ezzel ő lesz a világ legtitokzatosabb, legrégibb és legzártabb monarchiájának az első nem arisztokrata származású tagja.

Az ifjú koronahercegnő csak az esküvő után döbben rá, hogy az előző századok szokásrendjének rabja lett, minden mozdulatát figyelik, és folyamatosan kioktatják. Haruko idővel összeroppan, ám saját gyermekkori emlékeiből táplálkozva újra talpra áll, és a későbbiekben már maga is aktívan befolyásolja a következő nemzedék életét.

Császárnéként, komoly szerepet játszik abban, hogy egy másik fiatal nő – Keiko, a külügyminisztérium feltörekvő csillaga – igent mond fiának, az akkori koronahercegnek a házassági ajánlatára. A drámai következmény nem marad el.

A regényt valós történet alapján írta a szerző. A még ma is élő Micsiko japán császárnő élettörténete tárul elénk a könyvben, aki Harukóhoz hasonlóan szintén szerelemből ment feleségül az akkori koronaherceghez, Akihito császárhoz. A fiatal lány közemberként került a császári palotába, és fia születése után olyan súlyos válságon ment át, s olyanannyira megviselték a császári udvarban követendő szigorú szabályok, hogy átmenetileg megnémult. John Burnham Schwartz érzékenyen megrajzolt, fiktív háttértörténetet és végkifejletet ad az újságokból ismert keretnek.

***

Kifejezetten gyorsan pörgetem végig a kötetet, már az első fejezettől magába szippantott a japán életérzés, és képes volt rávenni egy kis kutatásra is, hogy eredetileg kiről, kikről is szól ez a történet. Szinte naplóbejegyzés szerűen meséli el a főbb életét a főszereplőnk, aki részletesen leírja a császári családba való bekerülésének előzményeit, a császárné időszakát, végül pedig egy nagyobb ugrással már a fiának a házasságáról mesél, számot adva életéről, és céljairól, remélve, hogy mindent, amit tett, az a közjónak szolgált és a jövő császárnéjának útmutatást tud nyújtani.

Kifejezetten könnyed életrajti regény, sok fikcióval, de annál több részletességgel. Útmutatásul kapunk egy segédjegyzetet a kötet végén, hogy akik esetleg nincsennek tisztában egyes japán kifejezésekkel, azok is könnyen megérthessék az olvasottakat.