Hali mindent Sültkörtének, és kedves Nemolvasónak! Megszokottan, három kávé… lehet, hogy csak kettő volt… elfogyott a rendes, nem főztem frisset, de a kavarós nem ébresztett fel eléggé, így a számokkal még gondban vagyok.
Oké, reggel tíz is elmúlt, de Brenda Joyce megint nem hagyott éjjel három előtt alvásra kényszeríteni… Szóval, ismét itt, mint Schildkröte, és ma megmondom, miért is van amolyan kicsit szülinapozunk, de hagyjuk meg későbbre a bulizást érzetem. (Azon kívül, hogy délutános leszek, így ez a bejegyzés is lehet, hogy este kilenc után kerül ki… már ha el tudom addigra készíteni. De ez senkit ne izgasson.)
Az előző havi beszámoló óta is történtek dolgok, így talán azokkal kezdeném a jelenlegi helyzetek felvázolását.
Agymenők 12. évad: Mikor átváltottam angolra és magyar feliratra a sorozatot illetően, kicsit megcsappant a kedvem nézni, de magyar szinkronnal valamiért a viccek szórakoztatóbbak. Környezet megszokott, kicsit nosztalgiázó évad lett, de rossznak semmiképp nem mondanám.
Monk, a flúgos nyomozó 8. évad: végre a végére jutottam, megtudva, ki is ölte meg Monk feleségét. Nem, én sem találhattam ki, de a legelső évadra visszaemlékezve összeállt a kép, hogy akik rács mögé kerültek és közük volt az ügyhöz, jól tudták, hogy Monk ellensége közelebb van, mint azt gondoltuk. A többi ügy ebben az évadban elenyésző, nem volt olyan, amit kiemelhetnék kriminalisztikai, és krimi szempontjából, mivel az utolsó két rész mindent vitt nálam.
Ha már Monktól fájó szívvel kell búcsúznom, bele is merültem ismét a krimi világába olvasás tekintetében is. Tényleg nem értem, ha itthon két könyv is van, miért nem ajánlották nekem soha, hogy olvassak Sherlockot?
Bizony, nem csak Doyle írási bravúrja tetszett meg, hanem Sherlock Holmes karaktere is, bár amondó vagyok, a belőle kicsiszolt Ambrózy bárót még mindig nem tudja letaszítani a könyves pasi trónusomról, mivel van pár szembeötlő különbség a két férfi között. Erről viszont lesz külön összehasonlító bejegyzés, amint elég információt gyűjtök össze a mániákus angol detektívünkről.
Ezek után kicsit vissza kell néznem az előzményeket, szerencsére csak két dolgot írtam fel, és (ki gondolta volna…) egyikkel sem haladtam szemernyit sem.
Ambrózy bejegyzések csak tervben, hézagos jegyzetekkel léteznek, Hangay Emmáról egy szót nem voltam képes írni, ami számomra is elkeserítő. A másik két ötletem nem lett az előkészületi listámra feltéve, ahova olyan címek kerülnek fel, amikre lehet számítani a közeljövőben. (Miért, a két hónap nem közeljövő, ha a következő tíz éves tervet vesszük figyelembe?)
Az egyikről most olvashattatok az előző bekezdésből, hogy Ambrózy báró és Sherlock szembesítés biztos szóba jön, és ezen felül a huszadik békebeli fanfiction is tervbe van véve. (Semmiből sincs most kerek szám, de júliusban szeretném ezt is meglépni, mivel nem csak a fanfictek száma fog kerek lenni, hanem maga az Ambrózy tartalom is közelít a százhoz.)
A másik ígéretem a saját írások tekintetében volt, de örültem, ha a könyvértékelőket megírtam, mintsem még pluszban tudjak foglalkozni a Savarelly ügyek újragondolásán és megformálásán. Itt most nem arról van szó, hogy nem volt kedvem írni, mert nem igaz, szinte minden nap írni akartam, csak amikor kedvem támadt volna rá, nem volt lehetőségem gép előtt lenni, papírra pedig nem akartam dolgozni. A kifogásgyártás élt a fejemben az elmúlt hónapban, de hátha a következő hétvégék szabadabbak lesznek, és lesz időm nekiülni végre azoknak a témáknak, amiknek a kidolgozása több időt vesz idénybe.