Az Edenbrooke után nem volt kérdés, hogy mindenképp beszerzem és elolvasom az írónő másik kötetét, a Blackmoore-t, ami még inkább nyíltan bevezeti az olvasót a 19. századi életbe.Fülszöveg:
Kate Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.
Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt. Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.
***
Erőteljes kezdéssel
indít a történet, amiben főszereplőnk, Kate mindent próbál megtenni, hogy álmai
helyszínére, Blackmoore-ba eljuthasson. Előre látható történet, mégis érdekes
csavarokkal rendelkezik A titkok, ami a két szomszédos családot érintik, a
történet végére kibontakoznak.
Két idősík van a történetben, így azonnal nem
kapunk meg minden választ, csak a legvégén áll össze a teljes kép. Legutáltabb
szereplő, ha így lehetne kifejezni, az Kate anyja volt, aki botrányos
viselkedésével teszi tönkre lánya életét.
Maga a szituáció, amibe Kate
belekeveredik, felettébb bosszantó, kicsit meg is hatott a történet, ahogyan
főszereplőnk dacol a családi követelésekkel szemben és küzd a boldogságáért.
Egy olyan szerelmi
háromszög alakul ki a történetben, ami valójában nem áll fenn. Két finom úri
leány szemben Kate-vel, aki tudja, hogy nem akarja mindazt a kötöttséget, amit
másoknál lát.
Mivel tudja, hogy akibe beleszeretett, nem lehet az övé,
megtagadva az értelmeit, más célokat tűz ki maga elé. A másik szemszögbe is
beleláthatunk, Kate jól megfigyeli gyerekkori barátja, Henry néha érthetetlen
viselkedését, az olvasónak így egyértelmű a fiatal férfi érzései.
Egy plusz
szereplő is fontos szerephez jut, Cora, a macska közvetítő szereplőként van
jelen a történetben.
Henry húga és a fiatal férfinak kiválasztott lány, Juliet
St. Clare meghökkentő viselkedést tanúsítanak, de szerepük az akkori
korszellemnek megfelelő.
Történelmi fikció
lévén megfelelt, nem találtam benne hibát, ami miatt nem mondanám történelmi
regénynek.
Kifigurázza, nyílt őszinteséggel bemutatja az akkori korszak
hozzáállását a női szerepekhez és a viselkedést, amiben a gazdagok még inkább
fentebb szeretnének törtetni, ha kell, gyerekeik életét kockára téve, hogy méltányos
házasságot kössenek.
Az édesanyák befolyása is a mai kori szemlélettel tekintve
megbotránkoztató, és nem igazán elfogadott.
Jane Austen kedvelőknek nem csak
mások, magam is ajánlhatom, mivel a témakör, a leírások hasonlóak, legfeljebb a
történet nyelvezete könnyedebb.
Mivel előtte olvastam a Meggyőző érvek című
kötetet, sok hasonlóságot fedeztem fel a két történet mögöttes mondanivalója
mögött.