Elérkezett a nyár, a meleg… meg a viharos esők sorozata, de a könyvmolyok mégis egy fontos eseményre készülnek ilyenkor. A könyvhétre.
Idén tartották a 90. könyvhetet, ami az országban nem csak a fővárosban, hanem nagyobb, régiós városokban is programokban gazdag.
Többségében, ha nem a könyvfesztiválra, akkor erre az időre tervezik a könyvek megjelenését, így elsősorban a könyvek vásárlását tekintve a „könyvheti újdonságok” azok, amik a könyvbeszerzőket kicsalják a helyszínre.
Annyi észrevételem még van, hogy itt a kis bódék mérete miatt a kiadók kevesebb könyvet visznek ki, mint a könyvfesztiválra, és inkább tényleg az újdonságokra koncentrálódik a kínálat.
A másik kilátogató könyvmoly célzottan arra jön, hogy ismét találkozzon a kedvenc íróival, szerzőivel és még az aláírásuk mellett válthassanak velük pár szót, vagy megtudjanak a beszélgetős előadásokon pár kulisszatitkot, reménykedő hírt, hogy épp min dolgozik az adott alkotó, milyen újdonságra számíthassunk tőle, mely sorozat folytatódhat.
Több ötletem és variáció volt, milyen programok is érdekelnek a helyszínen, könyvvásárlás nem volt tervben egy könyv megvételén kívül. De talán kezdem az elején. Nem, nem annyira az elején, hogy előtte nap volt Schwester ballagása és buli volt nálunk, így fáradtan dőltem az ágyba, ergo másnap elég frissen kelhettem fel, teli energiával. Bíztam magamban, meg a vonzás törvényét is kicsit megerősítettem, és váratlan meglepetésekkel is zárhattam a napot.
Mivel sok helyen ki voltak téve plakátok a programokról és a helyszín térképe, egyszerűen meg lehetett találni a kiadók bódéját, így nem kellett sok idő kiismernem magam a helyszínen. A színpadhoz mentem először, ahol éppen akkor a Móra Kiadó gondozásában kiadott Todó kitálal a sportról - nem csak győzteseknek című kötetnek tartottak egy könyvbemutatót [ Vig Balázs (szerző), Dóka Péter (szerkesztő) ].
Utána nem is kellett sokat várni a következő beszélgetésre, Róbert Katalinnal vezetve mesélt Böszörményi Gyula a Kucó és más életszilánkok című kötetéről, Mészöly Gábor dramaturggal és Radó Gyula rendezővel.*
*MÉSZÖLY GÁBOR (dramaturg volt az, aki először segített kiadatni a Kucó-t, első regényemet) RADÓ GYULA (színházi- és TV-rendező pedig színpadra vitte azt Kállóy-Molnár Péter szereplésével) [Moly.hu karc szerint]
Már eleve a felvezetés is érdekes volt, ahol elmesélte Böszörményi pár perc alatt, hogy a Kucó kéziratát hogyan fedezték fel, és ezután Mészöly Gábor azonnal „megcáfolta”, hogy nem is így volt. Persze, felnevettünk, bennem az a furcsa érzés volt, hogy ilyen profi szintű meséhez nem elég egy nap, de még most sem vagyok biztos, hogy akkor most kinek van igaza a kézirat felfedezése kapcsán.
Természetesen, nem ment végig az önfeledt szórakoztatás, a komolyabb részét is hallhattuk a kötet megjelenésének következményeit, hogyan lett eladva a Kucó, hogyan születtek az utcai beszélgetők, és milyen hatással volt Böszörményire a színházi darab, ami készült a könyvből, mégis egy kellemes műsornak voltam tanúja. (balhé nem lett, így a tegnapi szereplés után sem kerülnek bulvárújság címlapjára, hiába is szerette volna annyira Mészöly)
Tűkön is ülhettünk volna, vártuk nagyon a bejelentést, ami az Ambrózy rajongókat érinti. Mit ne mondjak, szerintem előtte sejtettük már, mire számítsunk (már csak a beszélgetőpartnerek megjelenése okából is), mégis eltátottam örömömben a szám a hírre. Kezdjük azzal, hogy Böszörményi már bejelentette Nyíregyházán, csütörtökön a hírt, még sem árulta el senki, így a hivatalos bejelentő ezen a napon történt meg.
Szóval, miután bevallotta Gyula bátyó, hogy az elmúlt hónapokban nem írt az Ambrózyhoz folytatást, kiderült, azért nem, mert az Ambrózy báró esetei sorozathoz színdarabot írt. Még kérdés, melyik színház vállalja el, hogyan sikerül színpadra vinni egy olyan történetet, ami független a sorozattól, egy teljesen új esetet fognak főszereplőink megoldani, így akik nem olvasták, azoknak is ajánlható lesz.
Miután ezzel megvoltunk, az időt tekintve többen is felkészültünk egy sietős sétára, de nevetve és meghökkenve néztük, hogy nem kellett nagyon aggódnunk sietség tekintetében. Mikor előre elképzeltük, hogy a kiadó bódéjától már fog állni egy sor egészen a Vigadó-térig, csodálkozva álltunk meg konkrétan a bódé előtt, hogy csak páran ácsorogtak előttünk. Persze, kis idővel már kezdett egy hosszabb sor ácsorogni, mégsem voltunk most annyira sokan, mint a könyvfesztiválon. (vagy az a tény, hogy nem látunk messzire, mert úgy volt, hogy addig áll a dedikáló sor, míg a szem ellát, behatárolta a sor hosszát)
Aki pedig azt hitte volna, hogy majd röpke egy óra alatt végzünk, annak az időjárás mondta meg a tutit egy kiadós záporral. Esernyők tömkelege nem hiányzott, de önfeledten áztunk és jobban féltettük a könyveinket, mint saját magunkat. Kis időre a dedikálás szünetelt, menteni kellett, ami menthető szerzőstől, könyvjelzőstől, de végül mégis lett egy alternatív ötlet, hogyan folytathassuk a programot. A fóliákkal körbebástyázva a bódét, első ránézésre azt gondoltam, hogy Böszörményi lehet, hogy kiadhatta újra a Kucót, erre kapott egy sajátot, így az épp dedikálóknak nem kellett semmin aggódni, minden fontos szárazon maradt.
Utána kezdtem el lézengni a standoknál, megvettem a tervezett kötetet, lett egy váratlan kísérőm is, akiről a dedikálás alatt tudtam meg, hogy szintén Orsinak hívják. (a nevekig nem jutottunk el a csevegéskor, pedig még a színpad előtt futottunk össze) Még pár emberrel összefutottam, de a molyos ismerőseim közül, akiknek többségével könyvfeszten találkoztam, most valahogy elkerültük egymást.
Mivel kiderült, hogy utána sok időm volt, az információs standhoz mentem egy programfüzetért, és ekkor akadt meg rajta a szemem, hogy az irodalmi hajóra, ahol egy program volt tervben, a Szivárgó világosság, avagy lélekfrissítő gondolatok On Sai regényeiben (On Sai szerzővel Róbert Katalin beszélget) nem csak, hogy volt hely, még egy órám volt megérkezni rá.
Így egyből be is regisztráltam és el is mentem egy körre, hogy megismerjem Varga Beátának az írásról alkotott véleményét. Ahogyan a program szólt, megvilágosodtam, és lélekfrissítőnek hatott a beszélgetés, sok újdonságot megtudtam, de ezekről majd egy külön bejegyzésben szeretnék kitérni, ahol mesélek a blogos kezdő tapasztalatokról.
A beszélgetés végén újabb meglepetés várt, mivel nem tudtam, hogy könyv is lesz kisorsolva, ami tombolahúzással gyorsan le is zajlott. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy az én számom húzzák ki. Szóval így jött velem haza egy példány az Érints meg! novellagyűjteményből. Persze, nem hagyhattam ki, egy On Sai dedikálás is belefért az időbe, így végre egy év vágyakozás után ezt is megéltem.
Összességében jól éreztem magam, minden kívánt programon részt tudtam venni, az eső sem hátráltatott és végül elégedetten térhettem haza.