Ígértem, hogy mesélek, de azért abban is reménykedem, hogy nem lesz Duna hosszúságra eresztve…
Szóval, milyen programon is vettem részt? (azoknak, akik nem bennfentesek a program kapcsán)
Az XXXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár elsősorban a magyar, és Kárpát-medencében élő népművészettel foglalkozó embereket szólítja meg, legyen az népzene, kézműves termékek vagy néptánc. (nem népitánc!)
Központi témája a táncház, ahol óránként váltva cserélődnek a nagyszínpadon a zenekarok, akik különböző, néptáncosok által közismert táncokra húzzák a talpalávalót, míg a színpad előtt pár ember levezényli a legegyszerűbb lépéseket, őket körbeállva lehet ismerkedni és táncolni a számunkra ismert vagy épp sosem táncolt néptáncokra.
Akik szinte hamarabb tanultak meg táncolni, mint járni, azoknak a közismertebb tájegységek, mint Dráva menti, Rábaközi, Dél-alföldi, Széki, Vajdaszentiványi, Kalotaszegi, Moldvai, Szatmári… a programot megnézve konkrétan a Kárpát-medencében leginkább elterjedt népcsoportok táncai egyáltalán nem idegen, sőt, volt, ahol a zenészek is abból a tájegységből lettek meghívva, ezzel is még inkább közelebb hozva minket a tájegységhez.
Az esti gálaestre már nem tudtunk maradni, praktikusan ez a két napos program inkább úgy adja meg az igazi hangulatát, ha mindkét napra a fővárosba csalogatja az embereket. A lényeg, erről már nem tudok mesélni, pedig tervben volt, hogy erről is szót ejtek, mivel mikor utoljára jártam ezen az eseményen, volt alkalmam a gálaest műsorának egy részét megtekinteni. (na, azt sem tavaly volt…)
Ha valaki csak a küzdőtérben maradt sem unatkozhatott, mivel elég sűrű műsort állítottak össze, de akinek ez nem lett volna elég, még négy teremben várta őket különböző bemutatók, táncbemutatók, tánctanulási lehetőség nemtől és kortól függetlenül. (plusz a folkkocsma, ami szintén kihagyhatatlan)
Szóval, ha nem is táncol az ember, egész nap a népzene veszi körbe, sőt meglepett, hogy a táncos szülők a még kicsit sem totyogó gyerkőcöket is büszkén vezetik be abba a művészeti hagyományba, amiben ők annak idején felnőttek.
Aki pedig szét szeretne nézni, vagy konkrétan keres valamit, annak is van lehetősége a kirakodóvásárban szemlélődni, mert minden, ami kellhet a néptánchoz, megtalálható. Kézműves termékek, dísztárgyak, táskák, ruhák, kiegészítők, cipők… és a kicsiknek is külön sarok szolgált a lekötésre, ahol maguk is készíthettek apróságokat. (egészen gyerekbarátnak tartom ezt is, mint tavaly a könyvfesztivált)
Ha valakinek szüksége lenne valamire, de a lakóhelye közelében nem tudja beszerezni, azok általában előre betervezik, hogy itt szerzik be a dolgaikat, de ezen sem kell aggódni, meglepő volt számomra, hogy konkrétan nem volt hely, ahol nem tudtam volna kártyával fizetni. (max a kürtőskalácsosnál… de ez csekély, mert vicc nélkül, nem kellett készpénz)
Videókat próbáltam készíteni, bár mivel annyian voltak, mint az oroszok… (vagy mint a magyarok?) Így konkrétan, aki nem ment nyitásra, azoknak úgy kellett helyet vadászniuk, így a színpadhoz tekintve messze voltunk.
Mi okból mentem el a programra?
Ez olyan kérdés, amire elsőre csodálkoznom kellene, hogy felvetik, de igen, nem meséltem a blogon erről, mivel évekkel később kezdtem az új hobbimba, mint ahogy félbehagytam (annak idején azt gondoltam, örökre letettem… tévedtem) a néptáncot, ami óvodás korom óta a részem volt. Ha pedig nem lett volna az a pár év „szünetem” (öt év szinte röpke, higgyétek el nekem), egyrészt nem tudtam volna értékelni a visszatérésem a hagyományőrzés folytatásába, másrészt akkor lassan húsz éve az életem részét képezi ez a szabadidős kötelezettségekkel teli hobbi. (az életen 4/5-e akárhogy nézem)
Más fellépőként csinálni, mint nézőként nézni a végeredményt, mivel én még nézőként is tudtam, milyen kemény a készülés, mennyi fogcsikorgatással, türelemmel, kitartással jár az eredmény, amit színpadra visznek a táncosok. Akik gyerekkoruk óta művelik, azok felnőttként vagy tudják, vagy mint én is, kilépve belőle tudtam meg, valójában mennyit ad az életünkhöz ez a kultúra és életmód. Azért is életmód, mert sok esetben, ha ezekben a szemléletekben nő fel az ember, szó szerint neveli és formálja a táncosokat.
Csapatmunka, összetartás, kitartás, kötelezettség, fegyelem, de empátia és erős tolerancia is erősödik a személyiségben és nincs jobb érzés, mint tánc után cinkos pillantásokkal nézni egymásra, hogy „megcsináltuk hibátlanul”. Ezen felül a másodlagos nemi jellegeket is akaratlanul is megtanulják a táncosok, ha páros tánc jön szóba, így ezzel a fiúk és a lányok is úgy lesznek felnőttek, hogy azok már tudják, milyenek az ellenkező nem tagjai, ez pedig a magánéletükre is hatással lehet. (itt nem arról van szó, hogy ne lenne pár „baklövés” a táncosok életében, de annyi biztos, nem sok minden lepi meg őket, ha a másik nem viselkedéséről van szó)
Mivel jelenleg úgy áll a helyzet, hogy visszatértem, így nagy valószínűséggel több bejegyzés is fog születni, milyen új élményekkel gazdagít a néptánc világa.