Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója (Bevelstoke-trilógia 1.)

Új sorozatba fogtam a Julia Quinn univerzumban, ami szorosan kötődik az előzőleg olvasott Smythe-Smith Kvartett sorozathoz. Valahogy folytatódik az idősík, de új családdal és új szereplőkkel megismerkedhetünk, akiknek újabb kihívásokkal kell szembenézniük.

Fülszöveg:

1810. ​március 2.
Ma szerelmes lettem.

Tíz éves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tíz évesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tíz évesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert.

Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, amelyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül…

***

Miranda képes felülmúlni az irreleváns elvárásokat, és amennyire aggódtak érte, hogy pártában marad, bebizonyítja, hogy számára közelebb van a boldogság, mint azt bárki látná. Turner vikomt húga, aki Miranda legjobb barátnője, Olivia már gyerekkorukban is fiú ikertestvérével próbálta összeboronálni Mirandát, de Olivia nem sejtette, hogy a másik fiútestvérére vetett szemet barátnője.

Tévedések garmada teszi szórakoztatóvá a történetet, de Turner vikomt sarkára állása és ösztönszerű fellépése, hogy megvédi húga barátnőjét nagyon is tetszetős lehet az olvasó számára. Miranda hasonlóan forgatja a szavakat, mint az írónő legtöbb női főszereplője. Számomra kifejezetten tetszett, hogy van benne már ismert (a hírhedt regények megemlítése) vagy új szójátékok, amik előtt kalapot emelek a fordítónak is, hogy az angol nyelvezetet ennyire szórakoztatóvá tette a magyarul olvasók számára.

A fejezetek végét Miranda naplóbejegyzése zárja mégis, fejezetenként váltakozik a főszereplők nézete. Mindkét szereplő életébe, cselekedetébe és gondolataiba betekintést kapunk, így a végkifejlet nem lehet ismeretlen az olvasónak, tudatos mégis könnyed dramaturgiai felépítéssel rendelkezik a történet.

Ami még egyezik a Smythe-Smith Kvartett sorozathoz, hogy a régebben megismert vidéki kincskeresőn a Bevelstoke szereplők is részt vesznek… nem is akárhogyan.

Julia Quinn: Ami Londonban történt (Bevelstoke-trilógia 2.)
Julia Quinn: Tíz dolog, amit szeretek magában (Bevelstoke-trilógia 3.)