Szép és jó az
előrendelés, mindaddig, míg kiderül, valószínű, nem akkorra fogják
kiszállítani, mikorra megfelelő lenne ahhoz, hogy a kitűzött határidőre
értékeld.A csúsztatás kérdéses, de szerintem akkor már nem fog érdekelni, csak az, hogy megtudjam, ki csukatta le Milit. – ha pedig ennél fontosabb kardinális kérdéssel nem foglalkozom, az közismert jele annak, hogy valamelyest rendben vagyok. A pénztárcám, így a könyvfesztivál előtt kevésbé, szinte már próbál inkább menekülni, minthogy istentelenül megkopasszam. De ez sem érdekel, csak az, hogy mikor vehetem kézbe a Szer’usz világot.
Elkezdődött a húsvéti
készülődés és a heti kedvenc kifejezésem szerintem a pávagalamb lett.
Eddigi tanulmányaink során a galambok megfigyelésével kapcsolatban
elmondhattam, hogy ezen madárfaj bizony elég különleges viselkedésformát
tanúsít, de fajtánként egészen eltérő meglepetéseket is tartogatnak. Míg otthon
a házigalambok gengszter módjára lavíroznak a térkövön, addig ezek a
pávagalambok olyannyira szégyenlősek, hogy nehéz volt lencsevégre kapni őket.
Miután pár alkotás elkészült és kiokosodtam a falu rokoni
kapcsolatszálakról, miközben a sok emlegetett név arcot is kap a fejemben, az
olvasás igyekezete erősebb, mint a várólistám csökkentésének gyorsasága…
pardon, lassabban olvasok, miközben csak
gyűlnek a kötetek, mígnem (ismét élve
az Ambrózy idézetekkel) meg nem fulladok a báró úr névnapján, ahogyan azt
Mili kívánta. (még mindig nem döntöttem el, ki lesz a Dunába, vagy a Marosba
küldve, mert jelenleg elég hosszú a lista, ha csak az újonnan megjelent
kötetről van szó… amúgy azt ígértem, azok el lesznek Szibériába küldve krumplit
kapálni, én meg szer’usz világ, ugrok a Marosba, de módosult terveink szerint
senkinek nem eshet bántódása. – Még akkor sem, ha konkrétan a Molyos könyves
DNS teszt alapján egy sárkány vagyok.)
Nos, azok után pedig,
hogy megnyugtató választ kaptam (szerintem megnyugtató, aztán ki mit hisz
el…) Böszörményi Gyulától, miszerint Ambrózy addig lesz, míg van kedve írni a
sorozathoz, szóval az olvasói és a kiadói kívánalmak nem hatják meg a báró úr
szülőatyját, önnön véleménye szerint, máris foglalkozhatok más teendőkkel. Ha
pedig ez tényleg így van, és így lesz a jövőben is, ahogy állítja, akkor továbbra
is azon állásponton maradok, hogy „jöhet még pár Ambrózy rész”. – miközben még
az ötödik részből is csak apró morzsát tudok.
Mindezek után, hogy próbálok ketté osztódni, mint a
papucsállatkák, szervezkedések közepette is van lélekjelenlétem töprengeni a
bejegyzések kapcsán. (Ha az előző bejegyzésekből nem esett volna le, hogy igen,
jelenleg dolgozom, akkor most írtam, hogy igen, új munka, új feladatok kerültek
terítékre és épeszűen ezzel együtt exponenciálisan csökkennek a blogbejegyzések
a következő időszakban.)
 |
| Bizony, a lányok is mondhatnak locsolkodáskor köszönőverset |
Ami tervben van:
Ugyebár megyek a
Táncháztalálkozóra, így arról, ahogy csak lehet, beszámolok.
A kicsit sem fontos Savarelly ügyek következő fejezetének esetén
már a végső ötletek megvannak a fejemben, de valószínű, csak jövő héten tudok
neki esni a befejezés megírásának.
Közben nyakunkon a húsvét… nem tudom, akarok-e bármit is ide
a blogra. (majd ha lesz rá időm és ötlet…)
Könyvértékelőkön most is kotlok, egyszer már csak készen
lesznek… egyszer. Épp csak egy könyvet visszavittem, remélve, hogy már csak
négy kötet maradt kikölcsönzésen a könyvárban… még mindig öt van a polcomon. –
leltározás hátránya, hogy sok év után belebotlok olyan könyvekbe, ami érdekel,
így most próbálnak a megvásárolt köteteim esténként sértődötten elbújni a másik
polcon, mert mellőzve érzik magukat. No, sebaj, még nincs itt az évvége, és ha
hasonló tempónál tudok maradni, idén talán meglesz a száz elolvasott könyv,
mivel most olvasom a 43–44–45. Könyvet a várólistámról. Ezen felül igyekszem a
következő Molyos kitüntetést megszerezni, a 20.000 oldal elolvasásáért.
 |
| A tojásfestő asztal és a kidekorált húsvétfa |
A hónap utolsó napjai lesznek ismételten pörgősek, köztük a
Könyvfesztivállal, és természetesen az új Ambrózy kötettel, amit előrendeltem.
Szóval, ahogyan Böszörményi is mondta, ha úgy akarja/akarjuk, lesz Ambrózy. (Ha
nem egyértelmű, májusban Ambrózy hónapot tartok az tuti… már ha van olyan
teknősködő, aki ettől irtózna, az ne mondja, hogy nem szóltam előre.)
Bocsánat innen is, ha mindent szájbarágósan magyarázok, ez a
hetem már csak ilyen.
