Az utolsó két hét rohamtempóban telt el, és mondhatni minden
napra jutott valami izgalom. De végül a tejfölös piskóta megmentésre került,
megfogadva, hogy többet nem szánják magukat sütögetésre a teknősök és maradunk
a megszokott főzésnél. Szóval kiszáradt és többször forró mosogatóvízzel
megégetett kezekkel gép elég ülve nagy sóhajt hallatva örülök annak… úgy a hét
végének. Persze, hiába a két kávé meg a nyugalom, a felső szomszédnak lehet,
hogy el kellene pár kéz, mert vagy költözik, vagy székfoglalót játszanak, a
lényeg, hogy kezdem összeszámolni, hány széket tologatnak már lassan egy órája.
Vissza is térnék a harmadik hétre, ahol csak arra volt
ingerenciám, hogy telefonba bepötyögjem a maradék gondolatom.
„Nincs kedvem naplót írni, de talán ez is megteszi… kifejezetten hálás vagyok ma, a türelmes párom miatt, főleg ha a női gond miatt akaratlanul eltörik nálam a mécses, mert elfelejtettem mosogatni és közben a teám kiönti a párom a mikróban. Vagy a szombati plusz munka, ami érdekes volt, sosem leltároztam és a lazaság fontos szempont ilyenkor. Befejeztem egy könyvet, péntek délután zenét hallgattam és pihenek. Végre pihenek. Illetve belegondolok, hogy totálisan minden rendben körülöttem, leszámítva a hét közepén rám tört rémálmot, olyan, mint amire régen mondták az emberek, hogy átlagos. Sajnos még mindig sok ember fél, meg lehet félemlíteni, és sok embert konkrétan nem értek. A negatív kép, amit sokan bevonzanak, konkrét ösztökélésre szánt, és igyekszem minden negatív dolgot kizárni. A legtöbbször ez is bosszant fel, ha mások akaratlanul is próbálják ez a negatív energiát rám zúdítani. Sajna emiatt volt, hogy lódítottam is nem munka kapcsán, hanem csak felmerült beszélgetéseknél. Észrevettem, hogy a blogon voltam eddig a legőszintébb, ha úgy vesszük és jövőre nagyon is illene még pár témát feszegetni, ahol Schildkröte ismét megmondaná, mi is történt az eltelt évben. Bizony nem egyszerű, de túl fogok ezen is esni.”
Viszont, amint túllendültem a vasárnapon, a következő, negyedik hét konkrétan egy káoszként uralkodott a fejemben, miközben mindenki a karácsonyra fókuszált, így én menekülési stratégiaként a könyvek és az írás fele vettem az irányt. Maga a karácsony és a családlátogatások programja két nap alatt megvolt, kaptam egészen érdekes ajándékokat is, illetve két kotlával gazdagodva foghatok bele újabb főzési akciókba a következő évben.