Fülszöveg:
Szenvedélyes és káprázatos szerelmi történet
A bronzlovas Oroszországban született írójától.
Tatjánának tizennyolc évesen és
várandósan, csodával határos módon sikerül nyugatra menekülnie a háború
sújtotta Leningrádból, abban a hiszemben, hogy megözvegyült. Ám férjét,
Alexander Belov őrnagyot, a Szovjetunió sokszorosan kitüntetett hősét
letartóztatta Sztálin hírhedt titkosrendőrsége, és jelenleg éppen a kivégzésére
vár hazaárulásért és kémkedésért.
Tatjána új életet kezd Amerikában. A
háború utáni New Yorkban olyan munkát és barátokat talál, és olyan élet vár rá,
amilyenről álmodni sem mert. A gyász elől azonban nem menekülhet, és egyre
hallja Alexander hívó szavát.
Mindeközben Alexander élete nagyobb
veszélyben van, mint valaha. A férfi, aki amerikainak született, de már
fiatalon Oroszországban rekedt, a Vörös Hadseregben szolgál, és a túlélés
reményében szovjet állampolgárnak adja ki magát. Neki még nem ért véget a
háború, de Oroszország esetleges győzelme vagy veresége egyaránt a biztos
halált jelenti számára.
A történelmi regények mesteri tollú írónője,
Paullina Simons egy földrészeken, korszakokon és az emberi érzelmek teljes
skáláján átívelő útra visz minket. Szívbe markolóan gyönyörű szerelmi történet,
ami még sokáig bennünk él azután is, hogy elolvastuk a könyvet.
***
Szinte meglepően rövid volt ez a rész, és míg az első kötetben kiemelkedik a romantika zsánere, addig ebben a kötetben a történelmi háttér került középpontba.
Egészen a kötet végéig két szálon fut a történet, így mindkét főszereplőnk életébe betekintést nyerhetünk. Akiket izgatott volna az első kötet olvasása után, mi is lett Alexanderrel, azok egyenest az elején választ kapnak egy kaotikus, hamisíthatatlan orosz menekülésről és Alexander fogságáról. Bizony, nagyon is túlélte az amerikai-orosz tisztünk, és ha az első kötetben nem is láttunk bele annyira a személyiségébe, bizony a foga fehérjét erősen kimutatta ebben a kötetben Alexander, és a szarkasztikus humora az életéhez, a vallatásokhoz akaratlanul is nevetést csikar ki az olvasóból, hiába tudjuk a rémisztő háttért, amit a világháború orosz oldala mutatott.
Míg Belovért izgulhatunk, addig Tatjána próbál beilleszkedni férje egykori világába az új földön és a lehetőségek országában. A gyász folyamatai és a lelki vívódásai a fiatal nőt (hiszen alig múlt el húsz ebben a kötetben) megterhelik, viszont a remény, hogy talán a férje felbukkan, kicsit sem lankad. Mindvégig izgulhattam a szereplőinkért és akaratlanul is letehetetlenné vált ez a regény, mert folyamatosan fenntartotta a cselekmény az érdeklődésem.
Ha nem tudnám, hogy van harmadik része, még szinte lezártnak is tekinteném a történetet, szép és nyugodt befejezést kaptunk, cserébe a rengeteg izgalommal, ami az eddigi két kötetet átitatta. Sok lelki gondolat is előtérbe került, sőt, mindkét szálban olvashatunk memoárokat az előző kötethez kapcsolódóan.