Azért is lesz egyben az első két hét, mivel nagyon pörgős hetem volt, és ha
nem elég, hogy minden nap rohantam egyik boltból a másikba a szinte egyszerre
érkező csomagjaimért, a hétvégén mindkét családra szántam időt.
Pénteken befejeztem esti kikapcsolódásképp Eve Harris A Kaufman lány
házassága című könyvet.
Szombaton eltöltöttünk a szüleimnél egy családias ebédet, és anyu
ismételten túlzásba esve egy hadseregre elég ennivalót készített, pedig tényleg
csak hatan ültünk össze.
Vasárnap a szegedi Anna-fürdő volt tervben, ami meglepően impozáns, és
minden korosztálynak nyújt programot.
Hétfőn igaztán meglepődtem, mert pénteken már megszoktam a „ráérünk” típusú
embert, aki éppenséggel még a munkából sem rohan haza, mint diák az utolsó
órájáról, hétfőn éppenséggel szinte kapkodással egybekötött menekülés folyt az
öltözőben. De szerencsére nem volt akciós a csirkefarhát, így nem a boltba
rohantak. Ettől függetlenül sokan voltak a boltban, de hamar végezve siettem
haza kipróbálni egy receptet. A zöldséges pirított tészta jó lett még hagyma
nélkül is, bár utólag eszembe jutott, hogy vöröshagyma pasztát tehettem volna
bele.
Csütörtökig egész gyorsan telt a hét, a csütörtök és a péntek viszont
felért a kínzással, főleg, ha a hatnapos munkahéten belül három nap alatt kész
voltam mindennel. Viszont a munkaidő lazasága mellett a délutánjaim szinte
rohanásba fulladtak, hogy még a héten minden be legyen szerezve, ami még kell a
háztartásba. A türelem pedig elnyerte jutalmát és szombaton munka helyett,
itthon dolgozhatom a blogon.
Péntek délután fellelkesülve megnyitottam az új blogot, ahova áthelyeztem
az eddig elkészült Ambrózy rajongói írásaim, és ezzel együtt a régi blogról
töröltem őket, hogy később megkaphassam az Adsense által adott hirdetéseket.
Javában a disznóvágási hónapban vagyunk és már kaptunk is egy jó adag hurka
kolbászt, és ma reggel már ki is sütöttem, persze, nem magamnak.
Díszítés terén még sehol nem vagyok, és mivel tavaly nem szedte le senki a
konyhában az égősort, így azzal sem kell vesződni. A fenyőfa is hamarosan
bekerül a lakásba, de előtte a kijelölt helyét szabaddá kell tenni. Teszem
hozzá, nem magammal szúrtam ki, a párom ötlete nem volt rossz, csak az ő
cuccairól van szó, így ha tervek szerint haladunk nem kis pakolás veszi
kezdetét. (A „bevágom egy dobozba az összes kacatod” nem elég fenyegetés neki?)
Hogy rövidre fogjam, le is zárnám ezt a kis szösszenetet, hogy foglalkozzam
az elmaradt könyvértékelőkkel.