Fülszöveg:
1939, a náci Németország A Halálnak
sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a
Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez
velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német
kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus
németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve
az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani
kezdenek a bombák.
***
A lassú olvasásom nem a könyv hibájaként róható fel, ezt meg kell már az
első mondatban említenem, és bizony ez a regény jól tükrözte a lelki vívódásaim
arra vonatkozóan, mi mindent kellett átélnem azóta, hogy ezt a kötetet
elkezdtem olvasni. Bizony, még az előző munkahelyemen fogtam neki, és még holmi
terv volt a költözés, vágyakozás a munkahelyváltás felé, és mire befejeztem,
túl voltam az új munkahelyem próbaidőszakán, egy költözésen és a bútorozáson
is.
A kötet igazán különleges történetet vázol fel, ami által ifjúsági regénynek is bátran ajánlanám. A főszerepben tizenéves gyerekek vannak, ami ne tántorítsa el a felnőtt olvasókat, mivel az elmesélő idősebbnek hat mindannyiunknál.
A téma megrendítő, és különleges szemszög, mivel német, nácinak nevelt gyerekek kerülnek a középpontba, akiknél meglepő, de ugyanúgy megszenvedték a háború könyörtelenségét, mint azok, akik folyamatosan menekülésre voltak ítélve. Liesel az olvasók számára kedvenc lehet, és könnyen lehet a tetteivel azonosulni. Az elmesélő nem más, mint a Halál, aki nem csak Liesel történetét meséli el nekünk, hanem beavat minket a fiktív életébe is, ami által akár szimpatizálhatunk is vele, mivel ő is ellene volt a második világháború szörnyűségeinek. A fejezetek kifejezetten rövidek, így olvastatja magát, sok szemszög és cselekményszál fut egyszerre, illetve előfordulnak időbeli ugrások, de ezek nem borítják fel a történet cselekményét.
Kifejezetten olyan kötet, aminél hagyni kell magunkat, hogy élvezzük a
történetet ezzel akaratlanul eléri azt, hogy olvastatja magát a regény. Kifejezetten
meglepő fordulatokkal tarkított jelenetek kerültek a történetbe, és összhangba
került a háború borzalmai a mindennapi, gyermeki örömmel, ami teljesen átitatta
a kötetet. Egyszerre tudott megborzongatni és megnevettetni, elgondolkodtatni
és izgulni a szereplőkért, míg a lezárás egyfajta eufórikus érzetet okozott,
ami által pozitív csengést hagyott meg bennem a kötet tartalma, miközben tisztában
vagyok a ténnyel, hogy a Harmadik birodalom őszintén leírt kegyetlenségei sem
merültek feledésbe.
Valószínű, ahány olvasója van ennek a kötetnek, annyi féle érzelmet vált ki
és hagy meg bennünk, én kifejezetten azoknak ajánlom, akik szeretnének nem csak
a Holokauszt túlélők szemszögéből olvasni egy történetet, hanem a náci oldalról
is, illetve azoknak a tizenéveseknek, akik most ismerkednem meg a történelem
egyik „titkolt” szeletével.