Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt, ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.
***
Egy úri hölgy sosem megy ki sötétedés után még a fivére házának parkjába sem.
Juliana szabályosan belecsöppen egyik bajból a másikba. Bemenekül egy hintóba zaklatója elől. Viszont ő sem gondolhatta komolyan, hogy egyenesen Leighton herceg kocsiját választotta menekülésre. A férfi megmentette, amennyire csak tudta. A kínos találkozás után remélték, hogy többet nem keresztezik egymás útját. Tévedtek.
Leighton herceg igyekszik az arisztokratákat még ősszel is a városban tartani, hogy senki ne menjen vidékre, mert hamar felfednék a család titkát. Simon egy elvet követett: Egy Leighton sosem hibázik. A húga hibáját mindenképp el akarta tussolni, így anyja ultimátumot adott a férfinek: meg kell házasodnia minél hamarabb egy feddhetetlen lánnyal.
Ezen felül ki akarta okítani a fékezhetetlen Julianát, viszont erősen félresikerült a próbálkozása.
Egy jó angol házasságban nincs helye a szenvedélynek.
Juliana mindenképp meg akarta ennek az ellenkezőjéről győzni a férfit.
Térdre akarta kényszeríteni ezt a tökéletes, pökhendi fickót.
Simon két heted adott lánynak. Aztán elveszi Lady Penelopet.
Szentül hitte a férfi, hogy Juliana nem fog ebben a játékban győzni.
Ezután kezdetét vette a két hetes játszma. Juliana minden pillanatot a férfira szentelt a reggeli lovagláson át a Serpentine-tóba ugráson át egészen a Ralston vacsoráig, amit egyenesen a herceg fogadására ülték meg, hogy megmentette a lány életét. A vacsora pedig a lány nélkül is botrányosra sikeredett, mikor egy váratlan vendég zavarta meg a Ralston márki családját.
Úrinő nem megy estélyi ruhában az istállóba a lovához vigasztalódásul, főleg nem marad egyedül egy férfival, aki képes lenne mindenre még akkor is, ha a férfi már eljegyzett egy másik lányt.
Amikor azt mondtuk Callie-vel, hogy egy jó férjet szeretnénk neked, akkor nem Leightonra gondoltunk.
Még a bátyja szerint is túl kevés hozzá.
- Azért mert ő herceg? - kérdezte.
- Micsoda? Nem, dehogy! - felelte Ralston, aki őszintén megdöbbent a kérdésén. - Azért, mert egy barom!
A lányt nem kerüli el a botrány még a Royal színházban sem. A kíváncsiság sokszor rossz dolgokkal végződik, ez esetben a színházi távcső eltörésével. Leighton nem titkolta ezután jegyességét Lady Penelopeval. Juliana pedig nem akarta elhinni a férfi cselekedetét. Viszont a lány segítségére nem akárki ajánlkozott fel, sógornője, Callie öccse, Benedick, Allendale grófja. A férfi nem egyszer nyugtatta meg Julianát, még akkor is, ha mindketten tudták, hogy nem lesz köztük több egy rokoni barátságnál. Viszont Benedick már átélt nővérével, Callie-vel pár vitát, így meg sem lepődik Juliana viselkedésén. Az előadás nem érdekelte Julianát, egyenesen ki akart menni a páholyból. A bátyja, Gabriel kiengedte, de nem hagyta szó nélkül.
Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy milyen kellemetlenségekbe lehet keveredni egy színházban az előadás alatt.
Jó pár utalás van a könyvben az előző kötetekre, aki olvasta a sorozat előző részeit, pár vicces és nosztalgikus jelenetet idézhet fel.
Ahogy fogynak a napok, Lady Penelope apja is egyre türelmetlenebb lesz, mert kevés alkalom adatik meg, hogy egy nemes lányát egy herceg szemeli ki. A bálsorozat még a javában tart, mikor is Leighton hivatalosan is bejelentett eljegyzését Lady Penelopéval.
Juliana megtörten elhatározta, hogy a bátyjához elutazik, Yorkshire-be. Mikor viszont megérkezett, megtudta, hogy mi volt az a titok, amit Simon magának megtartott, mert eközben Leighton húga világra hozta a gyerekét. Juliana családja már rég tudta, mi folyik közte és a herceg között, amibe jobbnak láttak nem belefolyni.
Vidéken ekkor érkezett el az örömtüzek éjszakája Dunscoftban.
Mivel mindenki részt vett, Juliana tudta, hogy még a két hét nem telt le.
Adott a férfinak egy esélyt. Egy estét.
Simon beleegyezett, hogy az estét a lánnyal töltse. Mindketten tisztában voltak, hogy nekik csak egy este és egy éjszaka jutott, viszont ahogy egyre közeledtek egymáshoz, érezték, hogy nekik sosem lesz elég egy este. Juliana nem akarta a herceg házasságát elfogadni, végül Simon már könyörgött Juliana bátyjának, hogy elvehesse a lányt, aki addigra útnak indult vissza Londonba.
Egyik szerencse a másik után jutott a férfinak, mire visszatért ő is Londonba, hogy végül szerelmet vallhasson Julianának. Ralston sem gondolkozott a herceg makacs elhatározás ellen és áldását adta a párosra.
A párnak túl kellett jutnia a saját belső viszályukon. Julianának rá kellett jönnie, hogy ő egyáltalán nem hasonlít az édesanyjára, Simonnak pedig felnyitotta a szemét, hogy nem csak kényszer házasságok létezhetnek egy hercegnek.
Alap se veled se nélküled viszony sok humorral, élcelődéssel és vitákkal, ami egyre közelebb hozza főszereplőinket. Az írónő ismét remek művet alkotott és tökéletes befejező kötete a sorozatnak. A történet két szálon futó, mint az eddig kötetek is, viszont időrendben fokozatosan halad előre a mű. Sok nevetést és izgalmat rejtő kötet.