A történet pont ott folytatódik, ahol az első kötet
befejeződött.
Gwendolyn beleugrott az időutazás bűvös titkaiba. Gideon
csókja után véletlenül találkozott egy vízköpő démonnal, akit nem sikerült
elűznie magától, így szövetségest talált ebben a káosz uralta forgatagban.
Unokatestvére Charlotte próbálja kifigurázni mindenki előtt,
sőt provokálja a segítségét is neki felkészülni a nagyszabású 18. századi
bálra. Kétségbeesése előtt Gideon felajánlotta, hogy megtanítja menüettet
táncolni.
"Úgy
érted, többször nem is engeded, hogy megcsókoljalak?
– Pontosan
– suttogtam, miközben képtelen voltam megmozdulni.
– Kár –
mondta Gideon, és a szája olyan közel került az enyémhez, hogy már éreztem a
leheletét az ajkamon. Tisztában voltam vele, hogy nem feltétlenül viselkedem
úgy, mintha komolyan gondolnám, amit mondtam. Nem is gondoltam komolyan. Már az
is nagy teljesítmény volt tőlem,
hogy nem ugrottam Gideon nyakába. Azt a pillanatot, amikor elfordulhattam
volna, vagy eltolhattam volna őt
magamtól, mindenesetre rég elszalasztottam.
Ezt
nyilván Gideon is észrevette. A kezével gyengéden megsimogatta a hajam, majd
végre megéreztem ajka finom érintését a számon."
Elapszálása közben összefutott nagyapjával, és a
segítségével próbálnak rájönni, hogy Lucy és Paul mit és miért követték el. Közben
Gideon próbálja az időutazók vérét megszerezni, ahogy elvárják tőle, eközben
baleset érte. Közben közös erővel készülnek a soirée-ra, hogy segítsenek a
grófnak. Az este hangulatos volt, a vendéglátó puncsa meg egyenesen mennyei,
főleg a musical-ek énekléséhez. Semmi gond, 200 év múlva hallhatóak ezek a
zeneszámok úgy is. Végül Gideon megtudja Gwen-től, hogy látja a szellemeket.
Eközben Gideon öccse, Raphael és Leslie nagyon
összebarátkoznak és közösen segítenek a főszereplőinknek. Végül még Gideon
szerelmi vallomásáról is olvashatunk. Ismét visszamennek a Grófhoz, aki
provokálja Gwendolyn érzéseit.
Az epilógusban olvashatjuk Gideon és Paul találkozását,
Gideon ígéretét Paulnak, hogy vigyáz Gwendolynra, akármi is lesz a történet
vége.