Ha már itt a téli szünet és nyakunkon a karácsony, túlestünk
a black friday szindrómán, akkor jöjjön az én beszámolóm is.
Vizsgaidőszak, akik ezt túlélték vagy nem létezik az
életükbe, azok meg nem győzik mondogatni, milyen jó dolguk van.
Ajándékok, ki mit akar, mi lenne jó neki és az idegbaj, ha
sem te, se ő nem tudja mit kéne neki ajándékozni. Értetlenségek káosza.
Örülsz neki, ha csak kartondobozokat kell becsomagolnod,
semmi flancolás. Könyveknél ugyanaz a mese játszódik le.
Szenteste délután felkelsz, azt sem tudod hol áll a fejed,
készülődsz valahova estére és még azon agyalj, hogy mit vegyél fel, mit egyél
elindulás előtt, végül, hogy már áll a fa benn a másik szobában, neked már csak
az ajándékokat kell teleportálnod alá.
Karácsonyi műsor: maga az őrület. Mormognak valami
szeretet-féleségről, a családdal együtt töltött időről, közben alig várod, hogy
vége legyen az ünnepi ebédnek és visszabújhass a gép elé, mert addig sem jut
eszébe senkinek a régi családi sérelmeket felhozni.
A családi karácsony helyett a haveri bulizós szilvesztert
várod inkább, ha meg még hírből sem csinál senki semmit, éppen nem vagy
felháborodva.
Facebook posztok: karácsonyi ételfelhozatal, eljegyzéses
csöpögések, a filmimádó, aki minden TV-ben nézett filmet kiír, aki utálja a
karácsonyt... és még lehet folytatni a felsorolást.
Felköszöntések, vagy ezek elhanyagolásai, ha üzenetben,
akkor miért nem SMS-ben vagy telefonon. Sehogy nem jó, inkább nem is küldök, de
mégis kéne.
Szaloncukor őrület és a cukormérgezés befolyásoltságai,
mikor már a pezsgő nem is olyan közveszélyes alkohol, a vodka meg csak örömre
jó. Vagy bánatra, vagy úgy mindenre, ami felbosszant. Ezután már nem izgat
senkit sem, hogy el lett rontva a húsleves.