Az utolsó két-három hónapom
remélhetőleg az iskolában.
Kicsit izgatott vagyok, mit
hozhat a jövő, mert mondhatni vannak terveim. Persze, kell mindig egy B terv
is.
Most kezdek elveszni a
számonkérések, dolgozatok tengerében.
A könyvolvasással haladok,
jelenleg számomra új stílussal és egy szimpatikus írónő könyveivel foglalom le
magam. Tervezek majd többet is elárulni az új szerzeményekről. 😉
Sajnálom, nem igazán szállt meg
az ihlet mostanában, bár mindenki tudja, nem szokásom szabadkozni. Tudom, nem
szabadna az önsajnálatba belesüllyedni, mert vannak fontosabb dolgok is, mint
az önmarcangolás. Vannak olyan helyzetek és dolgok, amiken nem lehet
változtatni, akármennyire szeretnénk. Most ezzel a mondattal nem tudom, kit
akarok becsapni, bár csak magamat nyugtatom a káosz közepette.
Remélem a
barátok mindig barátok maradnak, akármi történik is.
Na félre a fecsegéssel és
csapjunk bele a... most épp nem ettem, így az ételmegnevezéseket lehagyva csak
a lovak közé. Vagy a teknősök közé... bár ki akar egy seregnyi teknőst hajtani
ostorral? Mi a jó eget csinálhatok, miközben semmit nem csinálok?
Elkezdtem én is kíváncsiságból a
Pretty Little Liars sorozatot, ami a thriller iránti rajongásom most egy ideig
kielégíti. már csak azért is, mert nem látom előre a cselekmények
következményeit.
Ezen felül mondhatni lógatom a lábam, és sütkérezem a tanulás
tengerében, ahol nem riaszt el engem a minden héten valamiből dolgozat vagy pár
számonkérés.
Most már az izgatott szó nem igazán tükrözi a pánik kifejezését,
miszerint nemsoká hivatalosan is csatlakozni kell a munka világába, amiről
minden véleményem van, csak a valóságról nincs képem. Majd megoldom ezt is
felkiáltással győzködöm magam a továbblépésre. Valamikor már tényleg ígérkezek
kozmetikai bejegyzéssel, ami késik nem múlik.
Ha a kínai csomagokra tudunk
várni hónapokat, akkor ez már tényleg ne legyen idegőrlő várakozás. Ismét
csütörtök, a tipikus fejfájás és morgolódás közepette is próbálni túlélni a
napot. Nem egyszerű. Várok, várok talán a világ végezetéig is, viszont nem
tudom, hogy ez fontos dolog-e ez. A társaság filmekről cseveréssz, én most a
könyvek bűvöletében élek.
Péntek. Alig aludtam. Még ez
rendben is lenne. Vagy mégsem. Nem tudtam készülni az órákra. Így valószínű,
hogy szívás lesz a napom. Várom a csodát, bár eddig megúsztam... mondhatni. Semmire
nem volt időm, csak a mi sulinkban nem adtak ki szünetet, így zombi módjára
tengetjük a mai napot. De legalább nem kell a buszon nyomorogni. Ez már egy
fokkal jobb napkezdő.
Olvasom Bree DeSpain - The Lost Saint című könyvét, a fehér farkast. Még nem tudom, miért ez lett a
címe, bár a magyar fordításai nem pontosak, ezt sem tudom, miért kapta pluszban. bár nincs kétségem az angol " elveszett szent" jó cím lett neki.. Egy
könyvsorozat, minek nem sok értelmét látom. Ritka az ilyen. De később külön bejegyzésben részletesebben kivesézem.
Nemsoká vége a németnek, így már
kezdek éhes lenni. Logisztikán franc se tudja mi lesz. Imádom, az előttem álló feladatokat.
Szombat: semmittevés és a szokásos, valamivel foglalkozni kell:
A dohányosokat ki akarják irtani,
az autósokat cseszegetik a városokban. tisztában vagyok, hogy a víz és maga az
oxigén ( igen, amit percenként fél köbdecivel szívod magadba ) gyilkosabb, mint
a dohány vagy akár az alkohol. az alkoholtilalom már megtörtént nem is lett jó
vége. Az autók kis százalékot tesznek ki a környezetszennyezésben, már csak
azért is, mert a nagyvállalatok Kínában úgy szmogosítják el az eget, ahogy ők
jónak látják. Persze, a nagyvállalatoknak van pénzük kimászni az emberek burkolt
szelektálásában ( kinyírásában ha úgy tetszik ) de azért kössünk bele a
dohányosokba.
Szóval: aki nem akar rászokni,
soha nem fog. Ezt magamról is állítom. Az sem igaz, hogy az első szál után
rászoksz. Hazugság. Próbáld ki, de tudd, hogy semmire sem jó. ha ezt felfogtad,
akkor gratulálunk, átmentél a vizsgán és üdv a nemdohányzók között. aki le akar
róla szokni, az leszokik. Rengeteg emberrel találkoztam már, akik csoda nélkül
és erős elhatározással végleg leszoktak róla, függetlenül, hogy mennyire erősen
függő volt az illető. aki meg nem akar leszokni az nem is fog. Garantálom az
állításom. Az autók kitiltásával sem értek egyet a városokból, mivel siralmasak
a tömegközlekedési lehetőségek. Kisvárosban meg akkora probléma van pluszban,
hogy annyi a biciklis, mint égen a csillag. Ez szép is, jó is csak könyörgöm...
KÖTELEZNÉM A BICIKLISEK KRESZ OKTATÁSÁT! amit művelnek nem csak, hogy
balesetveszélyes, magában is őrültségnek tartom, amit művelnek. Ennél már csak
az a bosszantóbb, amikor "ráérősen" hajtanak, olyan szinten, hogy
gyalog lehagyom őket, amivel inkább csak feltartják a forgalmat, mintsem
haladnának.
Hiába a kiépített bicikliút,
képesek nem megkülönböztetni a járdától. Az már csak hab a tortán, hogy
magasból tesznek a közlekedési táblákra és ott is bicikliznek, ahol elvileg ki
vannak tiltva. A tömegközlekedés meg csak a tömegközlekedési vállalatnak jó, az
átlag embereknek semmi képen. Kis ésszel is összeszámolva a benzin is olcsóbb,
mint egy havi buszbérlet ára. Akkor miért is kéne leváltanunk a non-stop ránk
váró autónkat? Azért, hogy folyton rohanjunk mindenhova? Nem én osztom be az
időm, mindig a buszokhoz igazítani meg maga az őrület. Nem én mondom meg mikor
indulok otthonról, mikorra érek haza, hanem a járatok.