Talán mégsem vagyok olyan vidám hangulatban. Sőt, dühösnek
kéne lennem. De kezdjük az elején.
Mindig is pesszimista voltam. Mindig is tettem magasból a
sok hülyeségre. Viszont amit az elmúlt időszakban tapasztaltam az már a maradék
emberi türelmet is erősen tépázza.
Tanulsz mint az állat, annak reményében, hogy esélyed lesz
munkát találni. Hiába a gyakorlat, bizony el kell a segítő kéz, hogy elkezdj
élni. Van munkád, felvesznek. Miért ne örülne bárki is? Főleg egy pályakezdő.
Most nem kimondottan egy cégről van szó. Hanem, hogy mi folyik ebben a finoman
szólva is mocskos országban.
Támogatás. Egy életre nagyobb szitokszó mától számomra, mint
egy anyázás vagy bármi másik csúnya szó. Belegondoltál, mennyi pénzt felvesznek
érted a cégek, hogy kényük-kedvük szerint szó szerint azt csináld, amit ők
mondanak és elvárnak.
Ha nem felelsz meg a Földesúr akaratának, akkor mehetsz
Isten hírével. Ők meg szépen zsebbe rakják utánad a csomó pénzt, aminek csak
töredékével találkozhatsz a bérpapírodon.
Bejártam betegen, lázasan, próbáltam mindent megtenni,
próbáltam lelkesedni. Viszont már én is erősen láttam a stresszt, a lehetetlen
munkakörülményt, a sok kényszert, viszont ekkor sem futamodtam el. Hála? Ugyan,
felejtsd el.
Jó, hogy hamarabb kaptam fülest, arról, mi folyik a cégnél,
így már szinte nem is ért váratlanul az egész. A hülye indokokat hallgatva, ami
csak azért érthetetlen, mert úgy vettek fel, hogy csak belenéztek az
önéletrajzomba.
Motivációs levél? Igen, nem olvastuk el a felhasználási
feltételeket és a programot szidod a felelőtlenséged és hülyeséged miatt? Éppen
nem rúgsz bele a hadverbe, hogy működjön.
Ki volt a hibás? Ők, hogy vakon
felvettek és egy hülye önéletrajz alapján ítélik meg az embereket, vagy én,
hogy ennyire akartam dolgozni. ( bár itt kifejteném, ez erősen kölcsönös
baklövés volt viszont ők nem voltak képesek kompromisszumot kötni )
Szóval sültkörték, legyetek résen, ne essetek teknős módjára
a hátatokra.
Mindig van még egy dobás. Viszont most nálam a dobókocka.