Én fogom magamat leszúrni, ha még az ötvenedik kávészünetnél
is munkanélküli leszek.
Igen, itt a nyár, mások fesztiváloznak, kirúgnak a hámból,
készülnek a sulira, vagy épp esküvőre adják a fejüket. Csak ez nyomul a képembe
a netről. Ma délután háromra ebből most betelt nálam a pohár. Le is léptem
gyorsan a netről.
Megint elkezdődött egy újabb mókuskerék, ahol keresgélhetek
munkát és próbálom a csillagokat is lehazudni, hogy boldoguljak az életben. Becsületesség
és őszinteség? Arról csak itt olvashattok sültkörték.
Aki nem csal, nem lop, nem hazudik, az bizony dolgozik. -
egyre motiválóbb idézetek röpködnek az idővonalamon a közösségi kiakasztó oldalon.
Itthon pedig az angol úgy röpköd a levegőben, mint valami
káromkodás. Meg is mondtam, ilyen tempóban tényleg hamarabb adok ki egy
novellát, minthogy nyelvvizsgám legyen. (Tegyük hozzá, az előbbinek nagyobb
esélyt adok)
Nem fogok depresszióba süllyedni, mert ahhoz most úgy érzem,
túl erős vagyok. Mindent ki akarok írni magamból. Mindent. (Nyugi, nem itt) sőt,
szinte az írásra ráfüggtem.
Mikor egész nyáron a boldog, újdonsült házaspárok - akik
szinte velem egyidősek - a képembe nyomják a közösségi oldalon, hogy életük
legszebb napja egy csomó képen, egyszerűen még a házasság gondolata is a
"nagyon nem akarom ezt" kategóriába esett. Bár egyenlő a nullával
olyan szerencsétlent találni, aki minden hülyeségem elviseli. * még egy
szingliadó sem tántorít el attól, hogy most inkább egyedül legyek. *
A word helyesírás ellenőrzőjével meg veszekedek. A hülye
szerinte obszcén szó, szerintem meg egy óvodás is csúnyább káromkodást tud
összetákolni, mint én.
Mivel dobjam fel a napotok?
Most ránéztem az órára és megint elment a nap. Mivel újra
háztartásbelinek lettem titulálva itthon, valószínű, hogy most mennem kell
mosogatni.
Jó, ez most nem poén volt, tudom. Majd hátha holnap ahhoz is
megjön a kedvem.