Tudom, már szedhetitek is a fejem, hogy megint egy
kávészünet.
Viszont van, aki nem szereti a szünetet?
Na ugye.
Nagyon olvasáson kívül semmivel nem haladtam, így nem sok
beszámolóm lesz erre a hónapra. Pedig ez a hónap még csak most kezdődött,
viszont elég riasztó meleg van ahhoz, hogy most ilyen apróságokon csöpögjünk,
hogy mennyi poszt is lesz terítéken.
Nem akarom elhinni, ahogy meggyógyultam, azóta minden szép
és jó. Gyanúsan jó. Lehet, hogy már a világvégét kéne várnom? Ahhoz is meleg
van, hogy azt várjam.
Cassandra Clare és a Pokoli szerkezetek ismét elrabolt. Már
szinte el is felejtettem azt a rajongást, amiért meg is vásároltam a
könyvsorozatot vagy két éve, viszont újra olvasva rájöttem, hogy az életem
egyik kis varázsa az árnyvadász világ. Nagyon gondolkodóba estem, hogy a Végzet
ereklyéit is szép lassan megszerzem, ha már az első kötet tulajdonosa is vagyok
egy ideje. Nagy valószínűséggel a trilógiáról egyben írok beszámolót, viszont
ezt már erősen két és fél éve ígérem, így már csak az utolsó kötet kiolvasása
tart vissza a sorozat élményének beszámolójától.
Barnulni barnulok a buszmegálló szigeten. Legalább a
mindenki által elvárt szín meglesz őszre. Több, mint egy hónapja nem
sminkeltem, ami csak azért ijesztő számomra, hogy amikor a fiókot kinyitottam,
megdöbbenve vettem észre, hogy nekem van szempillaspirálom. Sőt, van ott még
pár. Éppen nem kezdtem el agyalni, mire való. Bár ezen a nyáron nem sok esélyt
látok rá, hogy bármi is az arcomon marad, mikor éppen nem olvad le az arcomról
a szemüveg. Vigasztalásul bízok benne, hogy már ősszel ismét kedvezhetek néha
magamnak a szenvedélyemmel, hogy a reggeli kávé mellett kicsit emberibbé tegyem
magam. ( Bár már én érzem, hogy kezdek idősödni, mikor nem ódázom el az alvást,
hogy én bizony kibírom öt órás alvásokkal a napot. Eszembe sem jut már ez az
őrültség. )
Most semmi poén nem jut eszembe. Talán nem is olyan kár.
Amúgy lett egy új családtagunk egy macska személyében.
Amilyen kicsi olyan kis vadász. Hátha megtanulják végre a szomszéd galambjai,
hogy most már nem ők az udvar kizárólagos korzózói. A kutya meg már rég
elfogadta a sorsát. Bár ő tényleg elég flegmatikus személyiségű.
Szerintem megyek is vadászni valami vacsorát, aztán
kísérőként jöhet a Simpson család, ami már tényleg ezen év sorozata lesz számomra.
Még idén befejezem. Már jócskán a 22. évadot nézem, ami elég kitartás számomra.