Olaszországról mindenkinek megvan a maga elképzelése: pizza
minden mennyiségben, a robogók, motorok népszerűsége, a Fiat és Lancia hazája,
ahol a heves temperamentum és a latinórák mellett a szenvedélyes szerelem is
gazdagítja az itt élőket.
Nem tudom, miért akart kimenni a fejemből, hogy írjak róla,
hiszen ez a történet megérdemli a részemről a külön bejegyzést. Először filmen
találkoztam vele, emlékezetem szerint kétszer néztem meg, így mikor a könyv a
kezembe akadt, számítottam rá, hogy nem sok meglepetést tartogat.
A filmre visszaemlékezve tudtam, hogy Babi egy magángimnáziumban
tanul, jó tanuló, rendes fegyelmezett lány, aki nem csak, hogy gazdag családba
született bele, a rosszfiúkat messziről kerüli. Már az első pillanatban belefut
Stepbe, aki szöges ellentéte a lánynak. Ezen felül a film számomra hordozott
magában valami nyomasztó hangulatot, sejtetve, hogy ennek a történetnek nem
igazán lesz boldog vége.
Számomra eléggé egyszeri alkalommal megtekinthető filmnek
sikeredett, de térünk is át a könyvre, mert bizony pár év után végre
helyrerázódott bennem Moccia története.
Alapból a történet az első szerelemre affektál, rávilágítva
a fiatal, tizenéves olvasóknak, az első élmények megélése felejthetetlen, de
valahogy mindig véget ér. Ha célközönséget kéne meghatároznom, tizenhat és húsz
év közötti fiataloknak ajánlanám.
Az első pár fejezet egyből belehúzott egy hamisíthatatlan
olasz világba, amit már az első mondatban kifejtettem. Ennyi pizzát és Vespát
máshol nem is találhattam volna, miközben az olasz mindennapi élet a szemem elé
tárult. Zsong a kötet a pörgős életviteltől. Míg a tehetős középkorúak
egymáshoz eljárva kártyáznak és iszogatnak, addig a tizenévesek motorokra és
robogókra pattanva mennek a szórakozóhelyekre, házibulikba vagy csak a lámpafénybe burkolt éjszakába.
A könyv elég impulzív, párbeszédek háttérbe szorultak, a
cselekményre koncentrál a történet. Alapból a nyelvezete könnyű, gyorsan olvasható könyv. Kicsit érződik a sztereotípia a kötetben,
hogy a nők pletykásak, a tizenéves lányokat csak a randevúk és a fiúk érdeklik és
a középkorú férfiak életuntan vágyakoznak olyan dolgokra, amiket a feleségtől
nem kaphatnak meg.
Több szemszögből olvashatjuk a történetet, és külön öröm
volt számomra, hogy Step érzelmeit megismerhettem, tudva azt, hogyan jutott
oda, ahova, milyen kapcsolata van a bátyjával, és a legjobb barátjával, Polloval. Ezen felül
Babi édesapja gondolataiba is betekintést nyerhetünk, ami filmek szempontjából
a második részben szereplő jelenetekre ad választ.
A kicsit hasonló, de mégsem jelenetek
Aki látta a filmet, jól emlékezhet a hídra, Babi és Step
első együttlétére vagy akár Step barátjának a sorsára. Ebből számomra csak a
vége volt olyan, ahogy elképzeltem, és hasonlóan a film nézésekor ledöbbentett.
A könyvben több vidámságot, nagyon vicces elszólásokat, beszólásokat vagy
vitákat olvastam, miközben csattantak az anyai pofonok, de végső soron a filmhez
hasonló érzésem csak az utolsó pár fejezetnél tört rám.
Alapból sok olyan történetet olvashatunk, ahol mindig sikerül
valahogy boldog lezárással végződik a könyv, de Moccia rávilágított, hogy
bizony vannak olyan történetek, mint ahogy az életben is, aminél célszerűbb
pontot tenni a végére… és továbblépni.