Az Y generáció olvasmányai

Avagy mi kötötte le a ’80-’95 között született korosztályt?

Magát a generációkat nem mindig tudják pontosan behatárolni, többségében az érintett Y generáción a nyolcvanas és a kilencvenes években született egyéneket szokták érteni. Mint minden nemzedéknek, az Y-oknak is vannak meghatározó kötetei, mélyüljünk is bele azoknak a könyvmolyok világába, akik nyitottak rengeteg könyvsorozatra, különböző stílusú kötetek szenvedélyes olvasói és kedvelői első élményeiktől kezdve mind a mai napig.

A környezetemben sokan olvastak, így az emlékeimben jó pár könyvcím dereng, mi is volt nyolc, tíz vagy akár tizenöt éve népszerű. Viszont számomra ezek az emlékfoszlányok nem voltak elegek, így bátorkodtam a Molyon molyozókat is megkérdezni, ki mire emlékszik a tizenévesen kézbe vett könyvekről. Engemet megleptek, nem csak azzal, hogy részletes beszámolókkal nosztalgiáztak, hanem olyan írók is említésre jutottak, akiket én magam már elfeledtem (és ha nem említik, fel sem hoznám a továbbiakban), vagy olyan regények is bekerültek a felsorolásaikba, amiket én egyáltalán vagy csak felnőtt fejjel olvastam el.

A felsorolásom szubjektív, igyekszem a legnépszerűbb írókról és könyvsorozatokról szót ejteni, de előfordulhat, hogy egy-egy olvasóközösségben nem éppen ezeket olvasták.

Akit érdekel a molyos karc és az összes hozzászólás, az alábbi linken olvashatjátok:

https://moly.hu/karcok/1150701

Harry Potter szindróma, és a kilencvenes évek szülöttei a mai napig várják a Roxfortos levelüket, hogy elkezdhessék a varázslatok tanulását.

J. K. Rowling nem véletlenül került bele és valahogy a könyvsorozata olyan szintű népszerűségnek örvend, mint a kisebb, hazai olvasmányok között az Egri csillagok. Értem itt az alatt, hogy az is kezébe veszi ezeket a könyveket, akik aztán felnőttként kevesebbet, vagy egyáltalán nem olvasnak. Bár, a történet dátuma miatt főként a nyolcvanas évek szülöttei lettek megszólítva, de olyan örök klasszis lett, hogy a mai napig, a fiatalabb Z, illetve az Alfa generáció (bizony, ők is már nagyban olvasnak) is amint kézbe veszi, kiolvasatlanul nem teszi vissza a könyvespolcra.

Ezen felül, ami az én figyelmem sem kerülte el, rengeteg fanfiction született a könyvsorozathoz, ihletet adva a lelkes olvasóknak.

Egy osztrák férfi, aki az európai tizenévesek lelkébe igyekezett látni és megértetni velük az élet sarkos pontjait. Sikerült neki?

Thomas Brezina könyvei oly mértékben meghatározta a kétezres évek elején olvasó tizenéveseket, hogy meggyőződésem, akinek a könyvespolcán legalább egy kötete található, az felnőtt korában is lelkes könyvmoly maradt.

Érdekes, de hétköznapi tulajdonságokkal ruházta fel a szereplőit, nyelvezete könnyen megfogta a kiskorú olvasót, vagy eleve a fordítás sikerült jóra. (Az, hogy jelenleg elfogadható vagy sem, kérdéses, mivel célzott korosztályt szólított meg, emiatt nagyon sem a kilencvenes évek előtt, sem az azután született olvasók többsége kézbe sem vette. Ezen felül elmondhatjuk, tíz-tizenegy évesen elolvastuk akár többször is, de kinőve a világukból már később nem vettük elő ezeket a könyveket.)

Ami sokunknak eszébe jutott, az a Pszt! A mi titkunk… és a Fiúk kizárva! sorozatok voltak, de ne felejtkezzünk meg, hogy Brezina írt fiúknak is sorozatokat.

Hercegnőnek lenni jó… Naplós neveletlen hercegnőnek meg pláne!

Meg Cabot szereplői körül melyik lány ne emlékezne Michael Moscovitzra, talán ő testesítette meg a korosztály elsődleges könyves pasija titulust, mivel ilyen pasit tényleg nem egyszerű találni, pedig valószínű, nem csak én akartam akkoriban egy saját Michaelt.

Cabot elég sokat írt a korosztálynak, viszont ő már igyekezett úgy ténykedni, hogy a könyvsorozattal együtt sikerült neki egy generációt „felnevelni”. Mivel nem régiben jelent meg a 11. kötet, ami már a rég felnőtt Mia életébe enged betekintést nyerni, tényleg elmondható, hogy a sorozat átívelt az Y generáció kamaszkorán. Elsődlegesen az iskolai és tizenéves kori szerelem a központi téma, amiből nem hiányozhatnak a barátnők, a tanulás, a fiúkkal való levelezés… meg a hópelyhes nyaklánc.

Anglia, te csodás! Mégis, mi gondja lehet egy angol, tizenéves kamasznak?

Jacqueline Wilson a szememben komolyra fordította a szót, és leplezetlenül ásta történeteivel bele magát a kamaszok életébe, érzelmeibe. Emlékszek rá, hogy célzottan keresgéltem a könyveit, amennyit találtam, ki is olvastam őket, mert ezek a könyvek külön-külön megérnek egy misét. Az írásai nincsenek generációhoz kötve, így miután az Y generáció lelkesen elolvasta, a szülői X generáció kézbe véve megnyugodhatott, jó könyveket vásároltak nekünk. Viszont, ha egy Z generációs kapja meg, sem kell megijedni, szívesen fogja olvasni.

Mégis, mi Jacqueline titka? Talán az, amiről ír: az első tizenéves tapasztalatokról, hogy a kamaszok az előttük levő változásoktól és felmerülő problémáktól ne féljenek. Történeteiben sok szó esik a háttérből figyelt szülők konfliktusairól, az iskolai kirekesztésről, vagy épp a barátságokról, a kamaszok testi és lelki változásairól, testképzavarokról, de nem fél tabukat ledönteni a nővé válásról, szülők válásáról, vagy az első szerelem bonyodalmairól.

Amit még el tudok mondani, hogy az írónő minden valószínűséggel úgy tekint a kamaszokra, hogy „kicsit tapasztalatlanok és nem értik a világot, de ettől függetlenül nem tudatlanok és figyelik a környezetet. Nagyon is. Amiről úgy véli egy felnőtt, hogy ahhoz még túl kicsi a gyerek, be kell látni, hogy téves képzetei vannak a szülőknek csemetéikkel kapcsolatban.”

Egy író és pár könyvsorozata, amiről eddig még nem is hallottam…

Philip Pullman neve számomra semmit nem jelent. Viszont jó páran megemlítették a könyvsorozatait, mint Az Úr Sötét anyagait. Amit sikerült kiderítenem, hogy a fantasy világ sok Y generációs számára itt kezdődött és az író könyvei után felnőttként a mai napig ragaszkodnak a fantasy világhoz, mint a Trónok harca vagy az Éhezők viadalai.

Sok külföldi kötet között még szerepeltek a felsorolásokban úgymond örök klasszikusok, disztópiák, többségében a generáció célja volt a szürke valóságból kitörni egy teljesen más, varázslatos vagy épp ismeretlen világba.

Ami még számomra érdekes volt Eric Kästner könyvei is nagy népszerűségnek örvendtek.

Amit még megemlíthetnék, a generáció nem csak a könyvek mögött lelt rá egyedi tartalomra, hanem kis hazánkban ezt a generációt sikerült megfogni a tévéképernyő előtt ücsörögve is, aminek következménye az lett, hogy messzebb mertünk nyúlni olvasás terén, mint elődeink. Ez a nemzedék kifejezetten nem csak az amerikai, hanem a keleti szubkultúrába is betekintést nyert az animék és mangák titokzatos világába. Sajnos, kevés mangát fordítottak le magyarra, még kevesebbet adtak ki, így méregdrága árukat tekintve nem sokan engedhették meg maguknak a japán vagy épp koreai képregények olvasását. (Ráadásul, aki most fogna bele egy sorozatba, bizony vadásznia kell az első köteteket, mondhatni, erre már külön biznisz van a közösségi oldalakon, ha valaki eladja a meglévő manga köteteit.)

Révüljünk is el a hazai könyvek felé, mert az Y generáció és azok szülei nem csak a külföldi írók könyveit szerezték meg olvasásra.

A kötelezők szélsőséges perspektíván mozogtak, többségét ki is olvastuk, és meglepően olvasom, hogy voltak kötetek, amiket szerettek kamaszként. Jókai Mór, Szabó Magda és Nógrádi Gábor nevei egyből szemet szúrtak nekem a megszokott kötelezőkön felül, hozzáteszem, engem Jókai és Szabó Magda írásai is felnőttként kötött le igazán. A még érettebb olvasók, hogy még egy külföldi nevet említsünk, Jane Austen Büszkeség és balítélete valószínűleg az X generáció hatására került a kezekbe, ezzel megalapozva a kamasz leányok első, komolyabb romantikus regények olvasási élményét. Talán az is elmondható, hogy a szülői mintakép befolyásolta az Y generáció meghatározó könyveit, sőt vannak regények, amik anyáról lányára, mamáról unokára szálltak.

Talán az egyetlen, ami nem jött fel a könyvmolyoknál, viszont számomra hitetlenkedéssel társul, mert amit a többieknél olvastam, és amit élőben tapasztaltam ebben az egy esetben teljesen ellentétes bizonyításra lelt. A könyvfesztiválon olyan jelenséggel találkoztam, amin elsőre pislogtam, mikor pedig kézbe vettem a könyvsorozatot, megértettem, mi is a nagy rajongás körülötte. (Mivel nem célzott zónában érdeklődtem, emiatt maradhatott ki.)

Hazai írók között, akárcsak a külföldieknél Brezina vagy Wilson, voltak törekvések olyan regények alkotására, ami a kamaszoknak nyújt segítséget, vagy igyekszik a lelki vívódásokat megértetni az olvasóival. Szabó Magda véleményem szerint inkább a saját, illetve az idősebb generációt akarta megszólítani, Nógrádi Gábor meg a szórakoztatás és az olvasás szeretetére fektetett nagyobb hangsúlyt.

Viszont mikor sorba álltam Böszörményi Gyula dedikálásán, nem egy felnőtt kezében lapult féltve őrzött kincsként Gergő és az álomfogók, vagy a Rémálom trilógia, de talán még Jonatán kalandjai sem úszták meg, hogy ne legyenek szignózva a szerzője által.

Most maradnék a legrégebbi kötetnél, mert Gergő története már abban szokatlan, hogy nemtől függetlenül olvasható. Első törekvés egy gyerekkönyvre, ami bizony nem csak gyerekeknek szól. (Erről írtam is már korábban.) Viszont azért is merem említeni, mert nem egy felnőtt, Ambrózy rajongó állítja, hogy neki az első nagy élménye a Gergő és az álomfogók volt, és aki elolvasta, az a mai napig töretlenül bízik Gyula bátyó munkásságában és a neve egyfajta védjegyként szolgál lelkes olvasóinak. (Ha valaki mond népszerűbb magyar írót, akinek a dedikálásán hosszabb a sor a hazai berkeken, járni fog a keksz.)

Térjünk is át a kiskamasz olvasmányokról a komolyabb regényekig, ahol szegregált közösségek megalakulásával létrejöttek a vámpíros, vérfarkasos, bukott angyalos vagy akár az árnyvadászok rajongótábora.

Amit szintén nem kell szentírásnak venni, meggyőződésem, hogy Szeged városa volt az ötletgazda, aki megfogta az Y generációt, újraértelmezte azt, hogy mi való egy középiskolás kamasznak, ezzel megalkotva egy nagyon is hiányzó űrt az olvasói közösségben.

A fő probléma abból állt, hogy körülbelül tizennégy éves korig, mint gyerekkönyvek léteztek és azokat lehetett olvasni. Ezután két opció volt a kétezres években: vagy maradtak a fantasy könyveknél vagy elkezdtek komolyabb, felnőtt regényeket olvasni a tizenéves könyvmolyok. Viszont, igazán nekik szóló könyvek nem léteztek, vagy csak nagyon kevés. Ezen felül a szülők sem tudták már igazán, mit vásároljanak cseperedő csemetéjüknek, így fatális melléfogásokkal is szembesülhetett az amúgy válogatós és érzelmi labilis kamasz.

A Maxim kiadó eleve foglalkozott tizenévesekkel, mivel tankönyveket ad ki rendületlenül a mai napig. A Dream válogatásokkal és különleges világú köteteivel igyekezett megszólítani azt a réteget, akik nem igazán találtak maguknak megfelelő könyvet.

A másik, mégis elsődleges kiadó a Könyvmolyképző volt, aki amint lecsapott az Alkonyatra és pár külföldön népszerű könyvre, újragondolta a már retrónak számító pöttyös és csíkos, ifjúsági könyveket, megszülettek a Vörös Pöttyös könyvek, ami bizony minden Y generációs könyvmoly polcán megtalálható.

Az Alkonyat vámpír rajongói nem ragadtak le ennél a könyvsorozatnál, nem kellett sokat várniuk Stephenie Meyer után megjelent Maggie Stiefvater, Becca Fitzpatrick, Jeff Kinney, Cassandra Clare, Sarah J. Maas és még jó pár népszerű író könyvei a hazai piacon is, ami robbanásszerűen visszahozta az olvasási kedvet. Mivel már csak pár év választotta el ekkor a generációt a felnőtté válástól, ráadásul a számítógép, az internet is mindennapos jelenséggé vált, a Könyvmolyképző kiadó webáruháza új lehetőségeket adott, hogy minél több író műveivel megismerkedjünk.

Vannak, akik több író könyveit is begyűjtötte a házi könyvtárába, viszont olyanok is vannak, akik egy-egy író könyveibe mélyültek bele.

Célzottan keresgélve a kötetek gerincén a pöttyöt, vagy szelektálva csak a vámpírokkal teli köteteket új élményekkel gazdagította a jelenlegi húszéveseket.

Nekem is felejthetetlen első élmény volt, mikor az első Vörös Pöttyös a kezembe akadt, ráadásul a Csitt-csitt, bukott angyalokkal tűzdelt világa nyitott reményt, hogy vannak még kifejezetten 16-18 év közöttieknek szóló könyvek.

Mit olvasnak most felnőtt fejjel?

Voltak próbálkozások minden bizonnyal, akik a Young Adult kategória után felnőttként olvasni kezdtek New Adult típusú könyveket.

Népszerűek azok a könyvsorozatok, amikhez készítettek filmet vagy filmsorozatot, még jobban kiélvezve a történetet.