2021. május 8.

Ambrózy-gondolatok egy fanatikustól

Ambrózyról sok minden eszünkbe juthat, de, hogy milyen egy rajongó szemszögéből látni a fiktív karaktert? Milyen lehet egy rajongó párjaként megélni a könyves pasikhoz való áhítatot? El is hoztam nagy sokára azokat a monológokat, gondolatokat, amiket összegyűjtöttem pár év alatt, remélve, hogy valahol helyet fognak kapni publikálásra.


Jómagam lassan négy éve kezdtem elmélyülni Böszörményi Gyula békebeli világába és az ehhez kapcsolódó tartalmak bogarászásába, és később a készítésébe, aminek esetében lássuk be, én magam szinte csak a második-harmadik generáció voltam, akik belekóstoltak az Ambrózy-világba, mégis igyekeztem még több információt összeszedni a történetről, a hátteréről és mivel ez kevésnek bizonyult, még a rajongói kiegészítő írások, fanfictionok készítésébe is beleástam magam. Ha az lenne a kérdés, hogy mennyire lett a sorozat az életem része, nem tudok lódítani a tény előtt, hogy a családom is szép lassan “megfertőztem” a békebeli ideákkal.



A Nász és téboly mondhatni a legkevésbé vitatott rész, mivel a legtöbb olvasó egyet tudott érteni a történettel. Az, hogy végül a sorozat kedvelőinek a báró vagy a puli kutyus lesz az abszolút kedvenc, végül teljesen eltörpül a tények mellett:


Egyik nap ő a székesfőváros hőse, másnap úgy lezüllik, hogy Mili nem tudja eldönteni, hogy akit épp maga előtt lát, az a báró vagy a Bogi kutya. Mert mindkettő szőrös, morog, vedeli az italát és ráadásul ugat is.



Ez volt az a gondolat, aminél még a fanfiction szerző is kalapot emel, hogy hiába hadakozunk azzal, hogy maga a sorozat zsánere krimi, bizony az a fránya nőies romantika befigyel, még ha egy naiv tizenéves leányzó érzelmeivel is kell azonosulnunk:


A Bitó és borostyánban Mili nem tudja eldönteni, hogy bokán rugdossa vagy kikaparja Richárd szemét, és Richárd közli vele, hogy az ügy után is ráér azzal a szemkikaparással.

A Beretva és tőrben Mili megdorgálja Richárdot, és ijedten hátrébb tántorodik a lánytól, mert Mili az ajkára tette az ujját.



Néha annyira egyszerű magyarázat áll a dolgok mögött, hogy azt még könnyebb továbbgondolni. Főleg, ha a férfiak elméjével hozakodunk elő:


Tizenhárom okom volt - gyenge lelkületű lány főszereplő

Csak az hal meg a történetekben, aki fél. (pl. Voldemort)

Ellenérvek: Sherlock, túlélte, mert nem érdekelte az élete. Ambrózy túlélte, mert megijedt, nehogy megfojtsa Mili a ravatalán... Mikor eszmélt fel? Mikor már meglőtték, biztos rájött, hogy ha most vége, nem teheti Milikét asszonnyá.



Mikor belelendül az ember lánya egy nem is rossz teóriába, de végül nem az lett a vége, amire ki akart térni, mert benézett egy fejezetet:


Úgy tűnik, Ambrózy bárónak lesz dolga Milivel és a tájékozódási képességének trenírozásával, ami túlmutat a bal és a jobb karok pontos tájékozódási ismereténél... pardon, ez Richárd fejezete.



Milyen konklúziót vonhatunk le ebből a kaotikus elmélkedésből? Talán azt, hogy akármilyen kiismerhetetlen egy adott karakter, mindig lesznek róla olyan gondolatok, amik néha nem is róla szólnak, hanem a mellette levő szereplő gondolatait vetíti ki.