Fülszöveg:
Mit tegyen a
kölyöklidérc, ha egy szép napon – miután sikerült megszöknie a Lidérc Árvák
Fészkéből – azon kapja magát, hogy bűbájjal terhes sorsa Budapest csatornáinak
mélyére vetette? Mit tegyen, ha olyan csóró, hogy már-már kilátszik a nadrágból
a feneke (ami lidércéknél se üdvös!), és egyetlen segítőkész rokonra sem lel?
Valóban kellemetlen helyzet, különösen, mivel a Lipótvárosi Lidércklán által
üzemeltetett úszó szigetváros lakói, kik közé hősünk keveredett, nem épp
mimózalelkű kiscserkészek.
***
Sokan mesének is vélhetik ezt az ifjúsági fantasy sorozatot,
ami gyökeresen kapcsolódik a szerző egyik legismertebb könyvsorozatához, a
Gergő-regényekhez, mégis miután elvonatkoztatunk hasonló előítéletektől, olyan
jelenetekre bukkanhatunk a kötetben, ami sok meglepetést tartogathat az
olvasónak.
A fantasy jellege mellett a Gergő sorozathoz hasonlóan
megkaptuk ebben a részben is egy teljesen önmagát megálló nyomozással telített
krimiszálat, ahol Monyákos Tuba nem kicsi kalamajkába keveredik. Ebből
menekülni készül, és mire kezd megnyugodni a helyzet, váratlan fordulatként
pont ő lesz az, aki a valódi gyanúsítottak után ered.
Az elfeledett és mellőzött lények világába nagy betekintést
nyerhettünk, szemben az első részben bemutatott IGÁZÓ intézmény esetében, itt a
felnőtt lények mindennapjait követhettük figyelemmel, akik a főváros csatornarendszerében
rejtőzködnek.
A kedvelt pipamocsok lidércünk most sem okozott csalódást és
kitartóan küzdött egészen a kötet végéig, miközben nem feledte el a barátait, akik
folyamatosan támogatták.
A kötet vége pedig elérte azt, hogy minél hamarabb
belefogjak a trilógia utolsó részébe, ahol mindenre magyarázatot kaphatunk
ahhoz, hogy megértsük, miért került be egy éber a Lidérc Árvák Fészkébe.
Humoros, váratlan fordulatokkal szőt történetet kaptunk,
amiből nem hiányzott az ízes, kicsit sem káromkodásnak tűnő elszólások, ezzel
is szórakoztatva az olvasót, miközben folyamatosan izgulhatunk Tuba menekülési
manőverein.