Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum (Ambrózy báró esetei 7.)

Ide is eljutottunk… közel kilenc év, kilenc kötet és a tény, hogy nem kapunk már a sorozatból többet. Lássuk, milyen titkokat leplezett le a közkedvelt békebeli nyomozópárosunk, akik kicsit sem titkolják a tényt, hogy történetünk ezennel nincs vége, de ahogyan Böszörményitől megszokhattuk, a többit bízzuk az olvasók képzeletére. Az oldalszám pedig senkit ne bátortalanítson el, kiderült, csak a tördelés és sűrű sorközök miatt lett „vékonykább” kötet elődjeit tekintve.

Fülszöveg:

Az utolsó Ambrózyd

A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.

Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.

Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!

Kapcsolj ki a fordulatos és bámulatos történettel!

Az Ambrózy báró esetei regényfolyam utolsó kötetét egyik olvasója, Kinczer Kitti ötlete alapján alkotta meg Gyula bátyó.

***

A fülszöveg sok mindenről azonnal lerántotta a leplet, viszont az a kívánság, hogy ez a kötet talán felülmúlhatja a Rudnay-gyilkosságokat, vagy legalábbis azt a mércét megüti, sikeresen teljesítette. Kifejezetten borzongató krimivé alakult át ez a történetrész, ahol nem kevesebb, mint kilenc halott vett részt ezen skandalumos machinációban, sikeresen leplezi a tényt, hogy idősíkunk a nyár kellős közepébe hajlott. Az eddig rohamosan csökkenő nyomozási időt egy meglepően hosszúra nyúló, majdnem három hónapra datálható hajsza váltotta fel.

A történet mondhatni két síkra osztható fel ismételten, ahol egyik részen a gyilkosságok háttere bontakozik ki, a másik fejezetekbe pedig a nyomozópáros mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Szerencsére a lelkes rajongók ismételten kaphatnak egy kevéske bárót, mivel Richárd nyíltabb monológokat kapott pár fejezetrész erejéig.

Konkrét új mellékszereplő nem bukkant fel, az Ambrózy-villa gárdája maradéktalanul teszi továbbra is a dolgát, és kiemelt szerepet kap Márika, Makkay detektív, Tóti Böske (Szer’usz világ) és nem utolsó sorban Zsarnay.

Kis memoriterként, elevenítsük fel már idézettel a könyvből, mit is adott számunkra a teljes sorozat csodálatával, izgalmaival vagy éppen a vicces jeleneteivel.

„–Tisztában van vele, hogy ez veszélyes lehet? –nézett fel rám Richárd.

–Magával megismerkedni is veszélyes volt –feleltem –, hisz rögtön áthajtott rajtam a bérkocsijával, így köszönve jó napot, és lám, mégis itt vagyok!”

Bizony, Mili nem feledte el a monumentális Leányrablás fő részletét, ami mondhatni az egész életére hatással lett. Ettől függetlenül ugyanolyan lelkesedéssel áll szembe a veszélyekkel, tudva, hogy a báró talán megmenti a rizikós helyzetekből.

„– Életünk minden kellemes és kellemetlen percét magával együtt akarom átélni, Richárd.

– Ahogy óhajtja – szólt Ambrózy báró teljes közönnyel, majd valamivel halkabban még hozzáfűzte: – Remélem, nem reggelizett túl sokat.”

A Rudnay-gyilkosságokra célozva, illetve a Nász és téboly ígéretéhez híven főszereplőink továbbra is tudják szurkálni egymást verbálisan, de mi mással is foglalkozhatnának, mielőtt a hullaházba érkeznének?

„– Hisz korábban is hordott ilyet – mondtam a dupla ágyban heverve –, jól emlékszem rá!

– Téved, Mili – replikázott Richárd. – Az, amit maga látott, amikor kopogtatás nélkül rám rontott, egy japáni selyemkimonó volt. Legalább olyan kényelmes és praktikus, mint a mi magyarhonban megszokott hálóingjeink.”

Olvasók szerencséjére az Ármány és kézfogó jelenete sem maradt ki, kicsit betekintve nyomozópárosunk nyílt titokként kezelt hálószoba-titkaiba. Ráadásul kicsit sem kell bennük csalódni, illetve, ahogyan Mili is említette, Richárdtól ne is várjunk többet… pardon, kevesebbet sem.

„– Már megbocsásson, báró úr, de amit maguk művelnek, az nem méltó az önök rangjához. Hát micsoda dolog az, hogy egyiküket éppen csak befoltozom, máris új munkát hoznak az asztalomra?!”

Még a doktorokat is ki tudják kergetni a világból, annyi munkát tudnak adni főszereplőink, akik nem kevés bajon voltak túl a Nász és téboly lezárásával.

„– Csak nem ment vissza jasszkálinak az a dilibájeszbe való jány?

– Szerintem csak sántikál valamiben – mondtam.

– Na, akkor nekünk szer’usz világ! – sápadt bele a gondolatba Horákné Márikát idézve.”

Márika külön nyomozása bizony adott elég fejfáját a villa lakóinak, és a Szer’usz világ kötetre méltó emlékjeleneteket kaptunk.

„– Ha jól hallottam, erős déjà vu-je van, pedig emlékeim szerint mi még sosem jártunk erre együtt.”

Illetve ha valaki véletlenül elfeledné a Barnum-rejtély cirkuszi játszámját, ebben a kötetben is találhatunk összefüggést a jeleneteket olvasva.