Könyvben szereplő férfiak,

Avagy mi hódítja meg a könyvmoly olvasó hölgyek szívét

Mikor már annyit tudok áradozni egy-egy könyvsorozatról, néha elmélkedek azon, vajon most mégis mi az, ami megfogott? 

A történtet, vagy a főszereplő lány tartása vagy néha a csoda sem tudja? 

Már érett bennem ez a bejegyzés, mikor olvastam a közösségi oldalon egy frappáns bejegyzést, miszerint az egyik könyvmoly blogger nem tudja megérteni, hogyan lehet belezúgni egy-egy könyves pasiba, hiszen a többsége olyan bunkó, hogy már az élő férfitársadalmat hozza szégyenbe. Igazat kell, hogy adjak neki.

Miért tetszenek meg a könyvmolyoknak olyan kaliberű férfiak, akiket amúgy józan ésszel a való életben kerülünk, mint középkorban a pestist?

A kilencvenes évek gyerekei tudják jól, milyen a Disney szindrómának nevezett valami, ahol belénk verték azt a hülye teóriát, hogy akkor jön el érted a herceg, ha hercegnőként viselkedsz... Ugyan már! 

Ki akar olyan pasit, akivel egész éjjel táncolsz, elvileg "le sem veszi rólad a szemét" aztán mivel telefonszámod nincs, otthagyod neki referenciaként a cipőd, de az ország összes csajával felpróbáltatja, mert nem emlékszik rá, hogyan nézel ki?!

Na, a könyveknél azért kicsit más a helyzet, szerencsére.

Milyenek a főszereplő csajok és nők?

• Teljesen átlagos, éppen nem unalmas lányok a többsége, akikkel az olvasók könnyen tudnak azonosulni.
• Vagy esetleg mély lelki sebekkel tépázott lányokról van szó, akiknek kell a segítség. ( Természetesen a terapeuták éhen halnak, mert szentül hiszik a lányok, hogy a kiszemelt pasi lehet csak a gyógyír.)
• Tegyük hozzá, a főszereplő lányok legyenek akár huszonévesek, azok nemcsak, hogy egy fránya csókot sem kaptak életükben, tapasztalatlanok. (A mai világban, ebbe elég erősen bele lehetne kötni, hogy mégiscsak nem egy zárdában nevelkedett csajokról van szó, mégis...) Szóval, nemhogy arról nincs fogalmuk, hogy milyen egy randevú, egy esküvőről eszükben sincs álmodozni.
• Viszont, amilyen ártatlanok és mimózák, olyan bátran állnak ki az igazuk mellett, amitől az ellenkező nem csak a menekülést vagy a visszatámadást tudja választani. Nem félnek megmondani a körülöttük legyeskedő férfinak, hogy mekkora ökrök.
• A saját fejük után mennek, nem hallgatnak senkire, kicsit szemtelenek, de épp ezt bírjuk bennük.

Mi a helyzet akkor a mi gentlemanjeink körében?

• A férfiak nem az anyagiakba vagy a lányok szépségébe vagy külsőségeikbe szeretnek bele, hanem valami kis, csip-csup, belső tulajdonságba. (Kicsit értelmetlen, de aki már elég könyvet olvasott a romantikus művekben, most a szemét forgathatja, hogy bizony nem lódítottam ezzel a teóriával.) Talán kivételt képeznek a 1700-1900 évek közötti művek, mert ott több a kényszerházasság, mint esős időben a felhő.
• A pasinak is vannak titkaik, néha mélyebb, mint magának a női szereplőnek. Viszont ha rátaposnak a gyenge pontjukra, ők nem valami brazil szappanoperába helytálló hiszti rohamot kapnak, inkább bezárkóznak magukba fordulva, vagy támadást és vitát generálnak, hogy aztán a nő is végig legyen sértve, természetesen aztán a nő fog hisztizni. (Ennek van így értelme?)
• A lényeg, bármi is történjék, ha belepistul a férfi a kiszemelt nőbe, akkor mindent megtesznek értük és fejjel mennek a falnak. (Persze, amint megmenti élete szerelmét, le is teremti azon nyomban, hogy a csaj már megint egy akadékoskodó perszóna és nem hallgat az erősebbik nemre.) Ha már mindent megtesznek, itt meg kell említeni, hogy veszélybe sodorják magukat. (Ezt természetesen a csajra fogják meg a szerelemnek nevezett valamire.) Sőt, valaki magát a békés életét dobja sutba, hogy kutyaként futkosson az újdonsült gazdája után. (A nők nem futkosnak a férfiak után, értették hölgyeim?)
• Ezek az orrukat fennhordó és önérzetes férfiak még így is képesek néhanapján hülyét csinálni magukból. (Hiszen, valahogy ki kell mutatni, hogy vannak érzéseik.)
• Míg a fiatalabb, tizenéves fiúk hevesebben, illetve esztelenül és szemtelenül kerülgetik a nekik megtetszett lányt, addig az idősebb férfiak inkább a zárkózottságot és a távolságtartást válasszák, ezzel is leplezve a szerintük sebezhető érzelmeiket.
• A fiatalabbak esetében inkább a párbeszédek tudnak hatni a nőkre történetekben, a huszonéveseknél, vagy a tapasztaltabb férfiak inkább a metakommunikációt használják ki, ezzel is igazolva, hogy ők inkább a tetteikkel akarják meghódítani a nőt, mintsem a szavakkal, amiről minden valamirevaló nő tudja, hogy nem minden kimondott szó igaz.

Ha már így kiveséztük mindkét nemet, említsünk meg pár olvasottabb könyvsorozat férfi szereplőről.

Mr. Gray és a pszichopata szadista (kénytelen leszek ezzel kezdeni, mert még nem eléggé lerágott csont az életünkben. Férfiak, nyugalom, jövőre befejeződik a kínzás, hogy Valentin napon a filmet végig kell szenvedni.)

Valójában az okos nők messzire elkerülik. Bár a könyvsorozat az alap BDSM-re van kiélezve, ez még érthető is, de Ana annyira nem illik a képbe, mint kínai falat keresni a Holdon. 

A csaj bukik a pénzre, még ezzel be is tudhatnánk, de melyik lány akarnak kalitkába zárt madárka lenni, akinek a pasija olyan féltékeny, hogy csak egy meleg baráttal tarthatsz fenn kapcsolatot? Tanulság? Ha interjút készítesz, a kapott ceruzát sose rágcsáld. (Nem bomolni hölgyeim, az íróeszközre gondoltam!)

Outlander és a mi szexi, skót Jamienk. (Mert vörös hajúakból kevés van)

Ő már kicsit másabb, eleve egy visszafogott férfiről beszélhetünk. Kényszerből kiházasítják Clairevel, aki ugye eleve egy házasságot hagyott hátra a huszadik században. 

Mivel itt a nő idősebb és tapasztaltabb sok dologban, így Jamie az a férfi, aki nem csak védelmezi a feleségét, ha a felesége valamit a fejébe vesz, a férfi mindent megtesz, hogy a nő megvalósítsa, ami az akkori felfogásban elég megbotránkoztató volt. Feltétlenül bízik Clarie képességeiben és tudásában, itt nem csak egy szerelmi házasságról van szó, hanem hűséges társakról is.

Pokoli szerkezetek, és az árnyvadász dilemma (A fekete vagy a fehér király lesz az igazi?)

A csenevész Will Herondale és a komoly és tudatos James Carstairs hiába különböznek, mégis főszereplőnk, Tessa mindkét fiúban mást lát, más-más tulajdonságot kedvel bennük. 

Míg Willel közös hobbijuk, az olvasás tartja fenn a kapcsolatuk és a hasonló gondolkozásmód, addig James társasága inkább a komolyabb, mélyebb beszélgetésekre ösztönzi a lányt. 

Bonyolult szerelmi háromszög, mivel Will elég lelki terhet cipel magával, ami miatt nem akarja a lány iránt érzett érzelmeit elárulni, ezért lesz mogorva és próbálja megutáltatni magát a lánnyal. 

Tessa nem hagyta ezt annyiban, de James napjai meg voltak erősen számolva, így ő volt az első, aki lépett és határozottan elszánta magát, hogy eljegyzi a lányt.

Csábítás kilenc szabálya és Gabriel St. John Ralston márki

A város nőcsábászából mégis hogyan lesz egy hűséges férj? Érd el, hogy beléd szeressen a férfi, aztán birkaként fog követni. (Erősek a kételyek... ) Tegyük hozzá, olyan férfiről beszélünk, akit a férfiak gyűlöltek, miközben a nők ájultak érte. Nem egy egyszerű eset, a könyvsorozat többi kötetében is megjelenik, mint fontos szereplő, aki végül a saját ikertestvérét és a féltestvérét is támogatja, hogy szerelmi házasságot tudjanak kötni.

A Luxenek és Daemon Black

Tipikus heves tizenéves. Ezen felül iszonyatosan egoista, tudja jól, mire képes, így még a saját ésszerűségeinek határain belül próbálja a bajtól távol tartani a lányt, miközben teljesen belebolondul. Bizony, ha Kate egy haja szála is meg mer görbülni, ő képes lenne a Földet is felégetni. Ha valóságos személyhez kéne nézni, ő tipikus szangvinikus természetű lenne.

Calderon, hogy a magyar nőknek legyen még egy saját férfijuk.

A sok heves és forró amerikai álmok után a magyar nőknek kijár az arisztokrata hideg, elszánt és megfontolt kapitányuk. 

Egy tartózkodó és megsebzett férfi, aki két köteten keresztül küzd nem csak az ellenséggel, hanem az érzelmeivel is. 

Hiába nézzük azt, hogy spanyolokat képvisel, még mindig kérdéses számomra, hogy egy spanyol férfi miért szemelne ki magának egy még nála is fagyosabb természetű japán lányt? 

Lehet, hogy pont így jó. 

Egy lassú, keringőszerű táncot járnak a történetben, kerülgetve egymást, míg végül hirtelen vált a zene egy forró és tüzes tangóban egyesülve. A lényeg talán az udvarlás tisztelete, kiélvezve minden pillanatot.

A mogorva magánnyomozó, alias Ambrózy báró

Ha nem volt elég felkérés egy táncra Calderon, akkor itt van nekünk, magyar nőknek Richárd. Na, ő tényleg egy feneketlen kút, ami ráadásul ki van verve a fagyos téli éjszakába, amiben a víz meg van fagyva. (Most ez az érzés jött elő belőlem, sajnálom.)

Csak kérdez, de nem válaszol. 

Amint meglát egy szoknyát, ki van akadva, hogy az ő kis megszokott életét fejestül felforgatja egy nála kilenc évvel fiatalabb kis hölgy, aki nem mellesleg meglepi őt, mert észben nincs hiány. 

Próbáltam a kötetekben a metakommunikáció csekély jeleit is észrevenni, amik elég jelentőségteljesen lehetnek a későbbiekben (Mármint a nemsoká megjelenő zárókötetben)

Még egy kérdést feltehetnék vele kapcsolatban, hogy talán ő lesz az a férfi, akit két nő is fejestül belerángat egy érzelmi játszmába? Kétség sincs rá, hogy mindkét Hangay lány megnyerte a tetszését, és már fogadásokat kéne kötni, mégis melyik lenne az igazi a morc bárónk számára? 

Egy csendes és visszafogott, illedelmes úrinő (pardon, hercegnő) lenne neki a tökéletes, vagy tényleg tegye tűzbe a másik, még meglevő karját is és válassza a heves és makacs Milit, hogy továbbra is együtt nyomozzanak gyilkosságok után?

Bár, az arisztokrata bárónk nem kifejezetten az érzelmeire hallgató személy, hamarabb elképzeli az olvasó róla, hogy ő inkább az üzleti alapú házasságban hisz, mintsem valami bohókás fiziológiai érzelmekben. 

Hát, szer'usz világ, Richárdnak kijár az alapos fejmosás.