Viszonylag nem csak kellemes idővel, hanem más kellemes
dolgok is akadhatnak a hétre. Nem csak azért, mert kaptam ma egy kávésbögrét,
mert sikeresen eltörtem egyet. Teljesen lényegtelen.
Kiolvastam Böszörményitől a Bitó és Borostyánt, ami felettébb szórakoztató és izgalmas
fejezetrész az Ármány és kézfogó kötethez. Mellesleg, nem számítottam rá a
csavaros fordulatra, hogy valójában kikkel is utazik együtt Mili azon a bizonyos
502-es Budapest -Predeal - Bukarest vonatjáraton.
Szóval, vigyorgok, mint a tejbe tök és várom a karácsonyt
még mindig.
Mivel előzőleg elég komor hangulatú és komoly témát ütöttem
meg, enyhítsük egy kis napsütéssel a délutánt. Csoki és nassolni való még van, még
talán holnapra lesz is program, mivel imádom a bundás kalácsot, bizony
csináltam ebédre-vacsorára. ( Csak múlthét óta halogattam a tervet, de ami
késik nem múlik )
Idén a születésnapom iszonyatosan gyorsan lezajlott, kicsit
elmélkedve az előző évben történteken nem is tudok. Túl sok minden történt, ami
sajnos nem éppen voltak a legjobb dolgok az életemben, de valahogy
megembereltem magam, szembefordultam a sok hülyeséggel és bemutattam neki, hogy
nem érdekel, én a magam útját akarom járni, bármi legyen is.
Higgyétek el, a túl sok elvárás és kötelezettség egyszerűen
csak belülről nyírja ki az embert.