Életbölcsességek nyomában
Már több mint öt éve hivatalosan is felnőtt vagyok...
papíron.
Akárcsak egy évvel ezelőtt, talán idén is gazdagodtam pár ténnyel az
életemben, ami az abszurd realitás határait feszegeti.
Mikor megelégeled az életet, és próbálod a problémákat
gyakorlatiasan kezelni, valami sosem jön össze. (eközben is legalább nyolcszor
elgépeltem)
Lássuk, mivel tudják a szülők szinte sírba vinni a drága, huszonéves
(szerintük szófogadatlan és mihaszna) gyereküket.
Mikor még nem akarsz a szüleidtől elköltözni, vannak erős
konfrontációk az életre nézve. Míg gyerekkorodban azt mondogatták, majd, ha
felnőtt leszel, azt csinálsz, amit akarsz. Miután felvágtad a tizennyolcadik
tortádat előjön a mentegetőzés, hogy te igenis míg az ő házukban tanyázol, addig
az lesz, amit ők mondanak. Punkt.
Munkahelynek válassz olyat, ami a szakmádhoz illik. Ez két
hónapi otthon ülés után már úgy néz ki: mindegy mit csinálsz, csak tűnj már el
itthonról. (Itt már az sem érdekli, hogy olyan munkaköröket tukmálnak rád, amit
már felnőttként nem végezhetsz, mert azokra diákokat vesznek csak fel.) Aztán,
ha mégis valami egészen más munkát találsz, éppen nem kapnak szívinfarktust, és
kérdezik, mégis hogyan voltál képes idáig lesüllyedni?!
Amit észrevettem még a felnőtteknél, hogy iszonyatosan
képesek a másik szemébe hazudni. Én meg nem csak a hajam tépem, hanem
legszívesebben leordítanám a fejüket, még ha az illető főnöki beosztásban is
van én meg mint egy "pályakezdő sületlen" némán pislogok, mint
bevásárlóközpontban az akváriumi pontyok. Amit az egyik nap elmondanak, másnap
minden valószínűséggel pont az ellenkezőjét fogják állítani. (és kérem szépen,
én vagyok a kegyetlen, miközben mindent megtesznek, hogy engemet hozzanak kínos
helyzetbe?)
Elvárások tengere: míg egy kisiskolástól mást sem várnak el,
csak meg tanuljon írni, olvasni és számolni, addig felnőttként hiába van két
szakmád, tuti találnak olyan dolgot, amihez neked nincs képesítésed, de
szerintük nagyon is kéne.
(Valójában felesleges hiszti, mert irreleváns
elvárásokkal állítanak szembe, amit neked nem is kéne teljesíteni. Innen is
üzenem azoknak, akik elvárnák tőlem, hogy angol leveleket írogassak, hogy
keressenek bölcsészkaros anglisztika szakosokat, ha ennyire akarják, hogy
kommunikáljunk külföldiekkel. Én meglennék a táblázatkezelő gyönyöreivel is, danke.)
A könyvekben szereplő pasik valójában bunkó vázák, akikkel ha
a való életben találkoznánk, élve herélnénk ki őket. Mégis képesek szimpátiát
kialakítani velünk. Érthetetlen.