Fülszöveg:
Egy régi mondás
szerint senki sem választhatja meg a családját. Raven Bertone sem tehetett
róla, hogy az Egyesült Államok keleti partjának legbefolyásosabb maffia
dinasztiájába született. Amikor egy rivális család bosszúszomjas tagjai az
életére törnek, azt is meg kell tanulnia, hogy a szülők és nagyszülők hibáiért
gyakran a gyerekek fizetik meg az árat…
Raven egy dologra
megesküszik magában: soha, de soha nem kezd olyan férfival, akinek a
leghalványabb köze is van az alvilághoz. Francba a sármos, szexi rosszfiúkkal.
Éljenek a szende, szolid könyvmolyok!
De a fogadalmak azért
vannak, hogy megszegjük őket, így amikor a lány életébe erotikus forgószélként
berobban az egyetem sármos drogkereskedője, Rafe Harlan, Raven megadja magát a
kísértésnek. A férfi nem csak a bizalmát, a szívét is elnyeri, majd mikor azt
apró darabokra töri, szétválnak útjaik. De nem örökre…
Évekkel később, amikor
a maffia újra Raven életére tör, és menekülnie kell, a sors fintora, hogy pont
annak a kezébe kerül a biztonsága, aki egyszer már darabokra morzsolta a
szívét, és a sárba taposta a bizalmát.
***
Egy negatív gondolattal kezdeném, mivel ez olyan banális
dolog volt a részemről, hogy valójában szóra sem érdemes. Egyedül a két főszereplő
nevének hasonlósága zavart meg néha az olvasásban, de ha ezen túllendülünk, egy
kifejezetten szórakoztató hangnemű, könnyed történetet kapunk.
A maffiás történetszál, a körülmények Raven részéről
olvastatták magukat, eleve egy izgalmas, sok kérdést felvető jelenettel indít a
történet, ami mellett helyet kapott egy múltbéli történetszál is, aminél többet
megtudhatunk, elsősorban Raven életéről, hogyan ismerte meg Harlant. Emellett
nem csak egy szemszögből ismerhetjük meg a helyzetet, Rafe is kapott önálló
gondolatokat és jeleneteket, amik bemutatják, milyen is valójában.
A történet forr nem csak a romantikában, hanem
elmaradhatatlanul beleépült pár jelenet erejéig az erotika is, emellett a
folytonos menekülés miatti izgalmak mind tesznek arról, hogy letehetetlen
legyen a regény. Mindig könnyen visszatértem a folytatáshoz, és nem volt
riasztó, hogy egy ötszáz oldal feletti kötetről beszélhetünk.