Fülszöveg:
„Ezek nem emberek!” Ha
ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden
esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi
propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek,
akiket el kell pusztítani. E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi
bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a
Maus. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és
kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó
eseményeit és következményeit. A történet gerincét Spiegelman lengyel
származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a
Maus fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes
érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet
feledésbe.
Art Spiegelman
képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A Maus eredetileg folytatásokban jelent meg
az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már
jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a Maus
1992-ben – a képregény-irodalomban elsőként – Pulitzer-díjat kapott. Az
eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta
több mint 30 nyelvre fordították le.
***
Sok meglepetést tartogatott számomra ez a két szálon futó
történet, ahol a szerző az édesapját faggatta ki a második világháborús
borzalmakról. Közben megismerhetjük a jelen idejű eseményeket, milyen hatással
voltak az események a túlélő férfira, a fiához való kapcsolatát bontakoztatja
ki, mindezt egy érdekes ábrázolási móddal, kicsit megismerve ez által a szerzőt
is.
A két szemszög által egy ember teljes éltébe kapunk
betekintést, és nem csak a társadalmi, hanem a családban betöltött szerepét is
megismerhetjük főszereplőnknek.
Kifejezetten borzongató és komoly témát feszegető kötet,
aminek a cselekménye ösztönzően veszi rá az olvasót arra, hogy nem csak egy
huzamban elolvassa a történetet, hanem közben el is gondolkodjon rajta.
A rajzábrázolás kifejezetten megnyerő, a színezete, tónusok
jól tükrözik vissza a történet aktuális hangulatát, az antropomorf kinézetű
karakterek pedig különlegességet nyújtanak, még a képregényeken belül is.
Nagy kérdés számomra, miért kellene bárhol betiltani csupán pár
durvább ábrázolás, képkocka miatt, mivel egy nagyon fontos, az emberiség történelmében
kiemelten fontos témát dolgoz fel teljes hitelességével, mivel kifejezetten nem
egy fiktív történetről beszélhetünk, hanem egy megtörtént eseménysorozatról.
Téves képzet, hogy pár óra alatt be lehet fejezni az olvasását, a majdnem háromszáz oldalas képregény, ami tartalmazza mindkét, régebben külön megjelent kötetet akár egy hétre elegendő érdekességet, kikapcsolódást és történelmi elmélyülést tartogat minden kíváncsi olvasó számára.