Nyári első könyvek (Teknősök végtelen sora, Lélektelen, Fétis)

Amilyen jó volt az év első fele könyvválasztás tekintetében, úgy valahogy a május vége, június eleje tartogatott pár érdekességet.

Három könyvet hozok, amiből egy nőtt igazán a szívemhez.

John Green: Teknősök végtelen sora

Vártam, a borító a szívemhez csalogatta magát, így meg is vásároltam a könyvfesztiválon.

Elsősorban a kényszer- és pánikbetegségre koncentrálva olvasható a történet.
Tizenéveseket minden valószínűséggel jobban leköthet az olvasása. Könnyű nyelvezet, kedvelhető szereplők, fontos része a történetnek a főszereplőnk, Aza barátainak a toleranciája, a kitartása, hogy elfogadják Aza viselkedését. Aza pedig igyekezik a barátaival megértetni, mit gondol, mi jár a fejében és mennyire érzi bezárva magát a saját testébe.
Én magam is nehezen értettem az elején, Aza érzelmeivel nem tudtam azonosulni, így nem volt olyan élvezhető a történet.
A történet másik fontos témája az első szerelem, hiszen ez sem olyan egyszerű egy mentális betegséggel küszködő lány számára.

Érdekes befejezéssel zárult, amiért jár az elismerés, a keresett személy megtalálása nem volt egyszerű, de nem találtam benne logikai hibákat és meglepett a végeredmény. És a szerelmi szál? Az olvasóra van bízva, mi is lett a végén. J

Két dolog volt csak, amin ráncoltam a homlokom: érdekelt volna, hogy Aza betegsége mi okból alakult ki, mert erre csak sejtések vannak, de konkrétumot nem tudok felhozni. A másik amit szintén ehhez kapcsolnák, az Aza édesanyja viselkedése. Megértem, hogy félti a tizenhét éves lányát, Aza is néha burkoltan igyekszik fellázadni, hogy gyerekként kezelik. Valószínű, az anyja féltése és aggodalmai is csak nyomást gyakorolnak a lányra, ami viszont nem tetszik.

Összességében érdemes elolvasni bárkinek, egyedi, különleges gondolatokkal ellátva.

Gail Carriger: Soulless – Lélektelen

Erről részletesebben akkor szeretnék írni, ha a teljes sorozatot (a magyarul megjelenteket) kiolvastam, illetve megvásároltam. Igen, tervezem megvásárolni, mivel nagyon megtetszett és tudom, hogy bizony, ennek az arany pöttyös könyvsorozatnak helye kell, hogy legyen a saját „könyvtáramban”.

Megtetszett a szereplőnk, Alexia karaktere, még a vérfarkas, Lord Maccon is kedvelhető szereplő a részemről. (Ismét kifogtam egy jól működő párost)
Történelmi korszak, természet feletti erővel rendelkező lények, akik szerintem jól be lettek mutatva, tulajdonságukban nem találtam hibát, a várfarkas vérfarkas, a vámpírokkal sincs gond, Alexia meg hozza a modern, huszonéves nő megszemélyesítését. (És aki igyekszik a szingli életmódból mindent kimaxolni.)
Bosszantó karaktereknek Alexia családját, főleg az édesanyját és a két húgát mondanám. (Oh, hogy imádtam, mikor Lord Maccon a két „kishúgot” kiosztotta… J jár neki a sültcsirke.)

Ráadásul még képregény/ manga is készült a kötetből, amit szintén szívesen olvasnék.

Hamisíthatatlan arany pöttyös könyvsorozat első része.

Tara Moss: Fétis

Hmm…  Ezzel talán jól melléfogtam, röviden tömören.
Vörös pöttyösként emeltem le a könyvtárban a polcról, de nem értettem, hogy egy pszichopata krimi mégis mit keres a Young-Adult kategóriában.
Leszögezem, aki azt állítja, hogy ezt egy tizennégy évesnek nem adná a kezébe, annak igazat adok, legalább 16, de főként 18 fölött ajánlott az olvasása.
Kriminek lett betitulálva, mégis egy thriller keveredett ki belőle. (azért ne keverjük a szezont a fazonnal, főleg ne ennél a történetnél, ami erőteljes szexuális perverziót fejteget.)

A párbeszédek túl sekélyek, semmi mondanivalót nem tartalmaznak, néhol se eleje se vége, értelme még kevesebb.

Kérdéses, hogy mi is volt a célja az írónőnek: legyen egy gyilkosság a háttér indok, hogy egy nőt és egy férfit összeboronáljunk? De ez ellentmond annak, hogy a gyilkos szemszögét is olvashatjuk, amiben igyekezhet az olvasó megérteni a férfi különös perverzióját. (Nem mondom, elég empatikusnak ismerem magam, de azért nálam is vannak határok.)

Főszereplőnk, Makedde Vanderwall, a kanadai modellként tevékenykedő fiatal nő is rengeteg kétséget ébresztett bennem: Elvileg egy okos, tanult nővel állunk szemben, aki ráadásul pszichológiát tanul a múltjában történtek indíttatására, de mikor elutazik Ausztráliába teljesen másmilyen nővel állok szemben. A barátnőjének címzett levél írásából inkább egy tizenéves „fruska” jutott eszembe, aki éli az életet, amiben nem sokat tévedtem.
Ezzel együtt szétszórt, könnyen sebezhető nő, aki a tetteivel inkább egy éretlen tizenévesnek tűnik a szememben, mint egy huszonéves nőnek. Emellett, sokszor teljesen ellentétesen viselkedik a személyiségéhez képest. (Elvileg még mindig nem dolgozta fel az évekkel korábban történt ellene elkövetett erőszakot, aztán meg szinte egyik pillanatról a másikra lefekszik Andy Flynn-el? Oké, ő tudja.)

A másik szereplőnk, Andy Flynn rendőr, aki megkapta a gyilkosság megoldásának ügyét, szintén kérdés a fejemben. Olyan, mint aki mindig dolgozik, mindig elfoglalt, miközben folyton ráér. (Ez mennyire érthető így?) Az, hogy a koronatanúval, Makeddevel afférba keveredik már teljesen megszokott történet. (Most mégis ki lepődik meg ezen?)
Szóval Andy, ahelyett, hogy megszerette volna magát, mint „szexi férfikarakter” ehelyett inkább bosszantott.