2018. június 16.

Rettegett kötelezők: mi okból a gyötrelmünk?

Pár kedvenc, nem kötelező, és az otthon meglevő kötelezőek
(Nem mindről lesz a posztban szó.)
Még szinte be sem fejeződött a tanév az iskolásoknak, bizony a nyári szünet nem minden pillanata móka és kacagás… főleg, ha őszre el kell olvasni egy könyvet. Kötelezően.
A könyvmolyok is képesek a világgá szaladni, ha a már-már klasszikusnak mondható könyvekkel traktálják őket.
Bizony, egyszer én magam is lódítottam, mikor elkámpicsorodottan közöltem otthon, hogy én bizony elkezdtem, de nem tudom végigolvasni a Kőszívű ember fiait. Persze, akkor hetedikes fejjel mégis mit értettem én ahhoz, hogy a romantika stílus megköveteli a tájleírásokat, a hosszú és erőltetett mondatokat és Jókai írási stílusát kimondottan szeretni kell.
Ugyanúgy tizenegyedikben feladták az Arany embert, én ráztam a fejem, hogy már évekkel ezelőtt megmondtam, hogy nem olvasok Jókait… a történet eleje szenvedősnek bizonyult, a második résztől viszont pár hét alatt kiolvastam és elégedetten konstatáltam, hogy ha nem lenne benne sok iszonyatosan unalmas tájleírás, akkor ez egy nagyon jó regény lenne. (Tévedni emberi dolog, de ha elhatározod, hogy minden kezedbe akadt könyvet elolvasol, ne futamodj meg.)
Lássuk, mi volt, ami kötelező volt olvasni, én miket olvastam mellette (Nem, nem fogom leírni a Harry Pottert, hiszen az már tényleg az a kuriózum, amit olvasnak a tizenévesek, köztük én is tizennégy évesen.), és hogyan lehet túlélni a kötelezőket?
Ha a szabadon olvasható könyvek közül bármit is kötelezővé tennének, nem olvasnák el.
Nézzük az én olvasási listám és nehezített kihívás legyen benne az, hogy maximum öt mondatban kell "véleményeznem" a köteteket, mert nem kevés könyvet gyűjtöttem össze ehhez a poszthoz. Igyekezek időrendileg bekategorizálni a regényeket.

A kötelezők általános iskolában…

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Életem első rettegése. Bátor könyvmolyként fogtam bele, meseszerű, de a mai, huszonegyedik századi kölköknek nehéz olvasatú. Kötelező, jogosan, mert van komoly mondanivalója.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Fiúregény. Tizenegy évesen nem feltételen kötött le, visszagondolva nem sok mindenre emlékezek. Nemecsek sorsa meg keserű volt számomra.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Nem tudom, miért olvastuk el tízéves koromban… De akkor mesének fogtam fel, szerettem a csillagászatot is. Tizenhét évesen ismét kiolvastam, már inkább az emberi viselkedést figyeltem meg a könyvben. Felnőttként újra a kezembe akadt… és elsírtam rajta magam. Örök klasszikus, tanulságos történet, ami korosztály független.

Gárdonyi Géza: Egri csillagok
A hatodikos kötelező, amit még az is kézbe vesz, aki nem olvas. Kétség nincs, hogy kissé unalmas a török hadsereg pontos leírása, de maga a történetet élveztem, még akkor is, ha nem igazán értettem néha, mi folyik az egri vár mögött. A könyv végén levő "halállista" sokkolt. A szerelmi történet jó volt benne, egy tizenévesnek bőven elég.

Fekete István: A koppányi aga testamentuma
Vagy háromszor olvastam ki, szerettem, mivel hasonló az Egri csillagokhoz. Ez volt az a kötelező, amit szabadon választottam. Nem bántam.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Már a bevezetőben kifejtettem: fogalmam nincs, miért kőszívű ember az apa, akinek három fia a klasszikus felosztásban épít karriert. Nehéz nyelvezet egy tizenhárom évesnek.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Iskolai történet: oké. Tanulság: pipa, és a tipikus magyar melankólia. Komolyan, ez után már nem is csodálkozok, hogy pesszimista lettem ilyen kötelező olvasmányok után. Könnyed olvasmány, mégis inkább lelket terhelő, nyomasztó volt visszaemlékezve.

…és ami ezek mellett kiolvasásra került:

Nógrádi Gábor: Az anyu én vagyok
Vicces, szórakoztató és mondhatni a kilencvenes években született olvasókat fogja meg. Természetesen még pár Nógrádi kötet ezután a kezembe akadt.

Nógrádi Gábor: PetePite
Néhol már kötelező olvasmány, míg én a „társkötete” után kértem az egyik karácsonyra, tizenévesként. (most jut eszembe, hogy dedikált példányom van belőle) Szerintem ez jobb lett, mint Az anyu én vagyok, de hasonló sztorit dolgoz fel, így egetverő különbség nincs.

Erich Kästner: A két Lotti; Emil és a detektívek; A ​repülő osztály
Igen, nyolcadikban Kästner olvasónak mondhattam magam, bár A repülő osztály kötelező volt, amivel végül nem foglalkoztunk. Azóta én sem.

Jacqueline Wilson
Körülbelül ekkortájt kezdtem belemélyülni a kamaszok nyűgjeinek orvoslására született Jacqueline Wilson kötetekkel, amiket még húgomnak is szívesen ajánlok. Hozzánk szólt, a nyelvezet is hozzánk igazodott. Felnőttként is szívesen olvasnám.

Szabó Magda könyvek (Születésnap, Mondják meg Zsófikának, Szigetkék)
A könyvek, amiket tizennégy évesen kaptam, mégis húsz fölött élveztem igazán. A három felsorolton kívül az Abigél és az Álarcosbált már idősebb koromban olvastam.

Bársony Ottilia: Hol bujkálsz, Cinege?
Talán az első ifjúsági kék pöttyös könyvem, amit anyutól kaptam. Ötször is olvastam, lenyűgözött. Nyelvezet könnyű, történet komoly, de azért megvannak a vidám pillanatok. Elsősorban a történelmi vonatkozás keltette fel az érdeklődésem, meg a német szavak.

Kötelezők a középiskolában… Még akkor is, ha az Iliászt és az Odüsszeiát megúsztam.

Szophoklész Antigoné
Felkerülve a középiskolába, már a könyvek sem a régiek. Sosem értettem, hogy színdarabot miért kell olvasni… szerencsére a képzeletem helyettem is teremtett színpadot és a szereplőket, így könnyebb volt kiolvasnom.

Vörös Imre: Molière: Tartuffe
Ha jól emlékszek, ez volt feladva tízedik osztályra… ugyanúgy színdarab, ugyanúgy értetlenkedtem, de emlékszek rá, hogy sokat nevettem. Tragikomédia a köbön.

A következő években erőteljesen megnőtt az orosz irodalom remekműveinek olvasása, így azokból akadt bőven.

Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Ne ess le a létráról, mert meghalsz. Bizarr… Azóta sem mászok létrára, ha nem muszáj. Tanulságos? Felettébb. El sem hiszem, hogy Tolsztoj gyerekmeséket is írt…

Anton Pavlovics Csehov: A csinovnyik halála
Ne tüsszents, főleg ne egy államtanácsos közelében, mert meghalsz. Oké, Csehov tanácsa számomra parancs.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg
Még most is érzem a ködös esti időt. Hátborzongató, de pont ezt szerettem benne. Az orosz íróknál viszont sejteni lehet a történet végét, amit lehet, hogy nem minden olvasó szeret.

Anton Pavlovics Csehov: Három nővér
Valójában csak kiegészítő olvasatnak indult olvasónapló készítéséhez. Ha úgy képzeltem el, mint egy színdarabot egy színpadon, élvezhető történet.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Arra jól emlékszek, hogy alig az osztály 1%-a olvasta el, én magam meg érdekesnek tartottam, lekötött, Kosztolányi műveivel érdemes foglalkozni. Pszichológiailag lényeges történet és döbbenetes, mennyire tud az ember elfajulni. (jogosan) A film is nézhető.

…és ami ezek mellett kiolvasásra került:

Dan Brown: Angyalok és démonok
Életem első Thrillerje. Az, hogy három nap alatt kiolvastam, már akkor sejtettem, hogy ez bizony szerelem a részemről. (mármint a krimi–thriller műfajra értve)

Danielle Steel: A cár balerinája
Valójában az Első bál volt talán az, amit tizennégy évesen olvastam, meg tizenhat évesen a Palomino című kötetet kaptam ajándékba. Az írónő bevezetett a romantikus regények komoly világába. Kifejezetten a történelmi regények azok, amiket megszerettem az írónőtől.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Tizenévesen kaptam, nem igazán tudtam belemélyülni a különös, régi világba, de aztán felnőtt fejjel végre elolvastam, így nem ódzkodok azóta sem a XIX. századi történetektől. Számomra új világot ismertem meg, szokatlan etikettel, értékrendszerrel, amiből már az elolvasás után tudtam, hogy szeretnék folytatást olvasni, vagy akár több hasonló könyvet a kezembe venni.

Karinthy Frigyes: Tanár ​úr kérem
Humoros, minden diák megérti, és időtálló életigazságok az iskolai rendszer mindennapjairól. (Mert vannak dolgok, amik évtizedek után sem változtak)

Lev Tolsztoj: Polikuska
Tolsztojban nem csalódtam, sem a kötelezők sem a szabadon olvasott regények terén. Oroszos hangulat teljes élménnyel.

Pár plusz, amit már felnőttként olvastam, de érdemes elolvasni:

Dan Brown: A Da Vinci-kód
A részemről alapmű, kötelező és úgy alles zusammen egyedi és megismételhetetlen regény. Krimi, sok mondanivalóval. Akinek tetszett volna az Angyalok és démonok, folytassa nyugodtan, nem fog csalódni.

Paullina Simons: A bronzlovas
Hamisíthatatlan, Oroszországról szóló történet. (Nem tudom, mi a titkuk, hogy ennyire szeretem őket.) Aki többet akar tudni a második világháború orosz frontjáról, arról a bizonyos szentpétervári télről, amiről emlékezetem szerint történelemórán is csak legfeljebb két mondatot ejtenek meg, ráadásul szeretne valami háborús romantikus történetet olvasni, annak jó olvasmány lehet.

Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
Elgondolkodtató. Elsőre kicsit nehéz lehet, de ha belemerülünk a történetbe, repül olvasás közben az idő. Mi a könyv központi kérdése? Bármi legyen is, a választ már tudjuk: 42.

Charlotte Brontë: Jane Eyre
Ahogyan a Büszkeség és balítélet megszerette magát, és az Ambrózy kötetektől kicsit elszakadva botlottam bele az Austen regényekhez hasonló klasszikusba. Érzelmes lelkületű, érett gondolkozású leányoknak és komoly mondanivalót kereső olvasóknak érdemes kézbe venni. Nem fog gondolatok nélkül hagyni.

Természetesen az Ambrózy báró esetei könyvsorozat is vörös pöttyös, Young adult kategória lévén ide sorolható, annak, aki történelmi és gazdag nyelvezettel rendelkező könyvet szeretne olvasni... ezt kellene tovább ragoznom?