Vége a totyogós korszaknak, három évre elengedő kávészüneti poszt(Aki aggódna, hogy nem pont kerek számra jött ki a kávészüneti összefoglalós bejegyzés, azért a 63 osztható hárommal. Eléggé illuminated feeling fogott most el...)
Mi is történt az elmúlt két hétben?
Utólag is meglepődtem, mikor észrevettem, hogy egy karcot mondhatni csak az én hozzászólásom miatt törölt az illető, akit ezek szerint talpig sértettem. Bár az, hogy négyen kedvencelték, akik közül egy sem a figyelőm, valószínű nem írtam hülyeséget.
Tényleg felhúztam magam, vártam is, ki fog írni, de akinek megmondta a tutit, az szépen megfogalmazva nem foglalkozott vele. (ügyes volt, jár neki a keksz, utólag visszagondolva nekem is ignorálnom kellett volna)
Amúgy sem fog emlékezni rá senki már holnap (ha nem olvastam volna ezt vissza, tényleg kiment máris a fejemből), szóval üsse kő, magyarok lévén mindig van panaszra okunk. (Bár barátnőmnek print screen megmutattam, ergo van képem emlékül. Nem, nem mutogatom.)
Utólag csak derűsen nevettem, de egyszerre meg is ijesztett a tény, mire vagyok, mire lehetek képes. Máskor is előfordult már ez, hogy mérgemben hozzászóltam valamihez, bár ott nem lett törölve bejegyzés, legfeljebb befejeződtek a hozzászólások.
Nem akarok vitákat generálni. Nem akarok magamra haragítani teljesen idegen embereket. Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet igazam, ez benne van a pakliban, ha nem veszek minden tényezőt figyelembe.
A napok nagy része pedig olyan, mint az Őrület határában megválaszolt kérdés, mikor felteszi egy munkanélküli egy dolgozó embernek, hogy érzi magát:
Munka van, nincs panaszra okom, nem betegedtem még le a nyáron, nem égtem le a naptól, nem megyek idén sem nyaralni, nincs se pasim, se macskám, van elég könyv és úgy alles zusammen elvagyok.
Közben olvasok, novellasorozat írásában lassan haladok a Savarelly ügyekkel, de még nem fogytam ki a történetekből, belekezdtem egy új animesorozatba (helyes, végre!) amúgy pár maszkot is kipróbáltam (lehet, hogy vasárnap délután újabb termékeket is, hogy egyben letudjuk a majdnem tíz maszkot), bár ledöbbentem, mikor Youtube-on elkezdték az utóbbi időben videókban ugyanezen maszkokat megmutogatni... két évvel le vannak maradva, ha megjegyezhetem... (Sebaj, nem normál bőrűek próbálták ki, szóval még olvashatjátok a leendő bejegyzéseket. - Balea maszkok esetén viszont szinte ugyanazokat vásároltam meg, amiket videókban mutogattak, majd kifúrja magát, mi lesz ebből.)
 |
| Nagyban készült a Rudnay poszt... (2018. február) |
Épp a menetre várva nézelődtünk, mikor egy csoport mellettünk csevegett. Egy nő, kezében a kislányával, körülöttük nénikék gyönyörködtek a kicsiben.
Csak az ütötte meg a fülem, mikor mondták, hogy a kislány neve Emma... anyu felé fordultam, fel is tettem neki a kérdést: Igen? És kishúga is lesz? Persze, anyu vette a lapot, tudta, mire céloztam.
Hétfőn elég pörgős napom volt, de a délutáni kávémra már nem volt időm... Amennyire fanatikus vagyok Ambrózy terén, úgy lestem molyon a csodás legyezőt, amit a könyvhéten lehetett kapni. Megérkezett nagy gonddal és még több szeretettel csomagolva a legyező, aminek tényleg nem győzök hálálkodni. (Konkrétan a karácsonyt nem szokásom ekkora örömmel fogadni.)
Természetesen, a legyező és a maradék fekete könyvjelzőim is kaptak képkeretet, szóval ők is már felkerültek egy-egy könyvespolcra. Sajnos, a két nagy képkeret nem fér el együtt egy polcon, főleg, ha még a könyveket is szeretném rátenni, így a szekrény polcaira kellett támaszkodnom pluszban.
 |
| A várva várt legyező (2018. június) |
Már nagyon magam sem emlékezek rá, hogyan kezdődött, de valahol 2015. június 28. körül.
Nyár volt, akkor is hasonlóan meleg, és szinte hasonlóan akkor sem tudtam, mit hoz a jövő, mit kezdjek magammal, vagy épp mi lesz holnap.
Untam magam. Az évek után meguntam a hagyományos napló körmölését, erőteljesen le is csökkent ezen tevékenység űzése.
Később, miután megmutattam pár barátomnak a bejegyzéseket, tudtam, hogy eljön egyszer az idő, hogy publikálni kell.
Így készült le 2016. április 3-án annak a felületnek a privát alapja, amit jelenleg is láthattok. Alapból több, mint hetven poszt készült el addigra, ami pár kivétellel ki is került és olvashatóak.
Jelenleg megközelíti a blog az 520 bejegyzést, amiből a fele a regények, Ambrózyék is majdnem negyven posztot kaptak, akárcsak az animék. Száznál is több könyvbejegyzés, közel harminc sminkes-kozmetikumos poszt, vegyülve a hatvanöt kávészünettel.
Az idei születésnapozásra kitaláltam, hogy lehet kérdéseket feltenni, ami kis számban érkezett, de elég elgondolkodtató kérdéseket rejtettek magukban.
 |
| Kis plusz a könyvfesztiválról (2018. április) |
Írtál valaha személyesen Gyula bátyónak privát levelet?
Nem tudom, miért és hogyan, de igen, írtam molyon privát üzenetet. (Talán mert nem lehet több, mint 40 blogposzttal megköszönni a műveit és a történeteit.)
Voltál már igazi író-olvasó találkozón, amin ő volt a meghívott író?
Már januárban izgatottan vártam a könyvfesztivált, (a Nász és tébolyt nagyon szerettem volna gazdagítani a szerző aláírásával, mivel csak ez az egyetlen első kiadású kötetem a sorozatból, ezért a kötet első elolvasása óta agyaltam rajta) aztán a majdnem öthetes szervezésem közben kiderült, hogy Szegeden, a bölcsészfesztiválon jelen lesz (pontosabban volt), így az április nagy izgalmakban telt. (Az első randimon nem voltam így kifordulva magamból)
Gondolkodtál már azon, hogy ha lenne filmsorozat az Ambrózy kötetekből, akkor a főbb szereplőket kik játszanák? (Mili, Emma, Agáta mama, Renée, Márika, Isti, Vili, és természetesen Richárd /bár azt tudom, hogy erről rengeteg diskurzus folyt már egy karcban a zónában/ )
Mikor nem gondolok rá?
Richárd nehéz dió, igazi színészt nem tudok elképzelni hozzá, viszont a Kincsem filmmel kapcsolatban megmondtam, bárki lehet, csak Nagy Ervin ne. (Amúgy Richárd karakterével kapcsolatban nem kérném ki a leendő nézők véleményét, ráhagynám a végső döntés jogát Gyula bátyóra.) Ha nagy a vita, én maradok az animációs tervnél. (Ott tényleg olyanra lehetne megálmodni a morc bárónkat, amilyenre még egy Disney királyfit sem rajzoltak. Természetesen kar nélkül.)
Mili karakterét játszhatja Döbrösi Laura. (az Aranyéletben játszott) Remélem, a Csősz Bogi senkinek nem jutna eszébe egy Milisen komoly szerephez... Amúgy is magas a karakterhez, Mili nem luxusfeleség, legfeljebb báróné és Mili nem nézi jó szemmel a személyzet kihasználását. (3:0 Mili javára)
(Igen, míg általánosságban sokan csak a Videómániás részleteket tekintették meg, addig az én agyam már sorvadásnak indult, mivel a teljes részeket megnéztem ezeknek az aranyásó asszonyoknak... Viszont Polgár Tündének köszönhetően részletesebben megismerhettük a késbakot.)
Szégyellem, a többieken nem sokat törtem a fejem eddig a kérdésig.
Agáta mama, Renée és Vili valós személy lévén egyértelműen hozzájuk hasonló színészek illenek. (Ha már nehéz felkérni őket a szerepük eljátszására...)
Konkrét elképzelésem egy hét agyalás után sem létezik sajnos. Viszont, ha véletlenül látnák olyan színészt, aki alkalmas rá, biztos frissítem az itteni válaszom.
Emma karakterére sem láttam még olyan színésznőt, akire rávágnám, hogy "igen, ő lehetne Emma." (Nem mintha olyan sok filmet és sorozatot láttam volna az életemben, amiből tudok válogatni.)
Aminek nagyon örülnék, ha nem az úgynevezett "megszokott" listából válogatnának színészeket, akár friss, fiatalosabb és még nem igazán ismert személyeket is szívesen látnák, akik tudnák hozni a békebeli ügyekhez szükséges komolyságot, elszántságot.
 |
| A készülő kép... és a mellette levő káosz (2016. július) |
Apropó, megtekintések: szerda este néztem, hogy elérte a blog a 15.000 megtekintést, amit innen is köszönök minden teknősködőnek.
Facebook oldal bejegyzés
Bocsi, sokat kellett utólag javítani... Van, akinek az egész hetes, kevesebb, mint hatórás alvások nem tesznek jót.