Csak kicsit leporolva, mert nem hagytam két poszt
között, hogy a por rátelepedjen a könyvsorozatot körüllengő békebeli bűn- és szívügyekre...Csemegézzünk együtt, milyen dilemmákkal, gondolatokkal töltöttem ki a szürke és unalmas hétköznapokat az utóbbi hónapokban, azóta, hogy kiolvastam kétszer is a sorozatot.
Hoztam régebbi, csakis jegyzettömbbe legépelt megjegyzéseket, és új gondolatok is érkeznek.
Ezen felül kötetenként egy-egy képes idézet, a végére meg egy kis fikció.
Az olvasóknak ugyebár nem elég az alap koncepció, ahol van egy már-már szerencsétlen leány, akit az első kötetben elrabolnak, a második kötetben nagy buzgón keresik, a harmadik kötetben pedig meg is találják… Végül sírás, aztán ásó, kapa, nagyharang, totálisan fordítottan. (Aki olvasta az Ármány és kézfogót, szerintem tudja, miről beszélek.) Miután lehiggadnak a kedélyek, az utolsó részben minden olvasót furdalja a kíváncsiság (inkább a kisördög), hogy akkor végül, mi lesz a leánykánkkal, aki már rég felnőtt... Vagy éppen lefoglal minket, hogy a kishúga miket művel le szertelenségében.
Ha már a témánál vagyunk, tegyük fel, a szokásos mantrának tudható kérdéseink, amire úgysem kap senki választ:
Kedvenc és népszerű kérdések:
- Lesz folytatás?
- Mi lesz Emmával?
- Mi lesz Kaméleonkával?
- Összejön végre Mári és Isti?
Ha ezzel megvoltunk, most már térjünk a tárgyra.
(Pardon, meg kellett volna válaszolnom? )
(Pardon, meg kellett volna válaszolnom? )
Február 27.
Az érzés, amikor annyira Ambrózy rajongó vagy, hogy még az üzeneteid is hasonló stílusban szólnak. (Ha valakinek durva lenne Pilisy Róza üzenetei, az még nem ismer engem eléggé... )
"Remélem tartalmasabban és elfogadottabban telik a heted, kitartás erre a hétre is, ne járkálj kinn a hóban, mint az Ármány és kézfogóban a Leisz Béla utász százados, aki Cili után kajtatott a Magyar utcában. ( ja, semmilyen Cili után se kajtass )
Ne morogj, mint a cinikus theVR rajongók, akik hisztiznek, hogy nincs tartalom. Tényleg nincs tartalom. (irónia) De ha lesz a részemről, akkor bizony az alsónadrágod is fel kell húznod. (indok van, nem is kevés, osztom én a fejmosást, mint Mück Márika a poffokat)..."
Április 25.
A könyvsorozat hitelesen beszél a női atrocitásokról, amikkel még a mai nők is szembesülnek nap, mint nap. Engem is szabadon és egyenrangúan neveltek. Iskoláim is többségében úgy választottam, olyan szakirányokba fordultam, amiben többnyire a férfiak érvényesülnek mind a mai napig.
Hiába mondogatta édesapám, hogy ő elfogadja és tiszteli a nőket... merjen mást mondani az a férfi, aki három nővel él együtt. A valóság ennél csúnyább és kegyetlenebb.
Mili személyén keresztül megismerhetjük a férfi társadalom rossz oldalát, Böszörményi Gyula mégis felnyitja a nők szemét, hogy nem kell ahhoz kemény feministának lenni, hogy hallassuk nőként a hangunk és a férfiak felfigyeljenek ránk.
Ha valamit nem tudsz, hülye libának néznek, de ha valamiben jobban mersz brillírozni a férfiaknál, akkor megsértődve eljátsszák a felsőbbrendű beképzeltséget, mert vérükben van a versengés, hogy az ellenfeleket és a konkurenciát el kell nyomni.
Sajnos, ilyenkor fogunkat összeszorítva engedünk nekik, miközben magunkban mind morgunk, hogy "én most úgy megmondanám annak az utolsó..." mégis meghunyászkodunk, mert elvárják, hogy szerényen viselkedjünk. Aki meg azt állítja, hogy a nők hisztisek, az még igazi hisztit nem látott, mert ha megtapasztalta volna a nők ezen kegyetlen támadását, az nem merne nyilatkozni az élményről.
Felmerült dilemma:
Agáta mama miért engedte, hogy Mili kettesben maradjon gardedám nélkül Richárddal?
Richárdban bízott, hogy nem fog visszaélni a helyzettel, vagy Mili szertelenségében reménykedett, hogy Richárdot megszelídíti?
Még hogy nem számító jellemű a grófnő... ki lett ez találva elég furmányos gondolattal.
Félreolvasás is akadt a hétre (júniusban):
"- Exkluzív idézet egy könyvheti újdonságból -
...– Ezt szigaretlinek hívják – meséli Elina...."
Mióta kell bemutatni a női cigarettát? Máris nyakunkon egy századfordulós folytatás?
"...– Ezt cavalettinek hívják – meséli Elina...."
Így már megnyugodtam, hogy nem egy kimaradt Ambrózis idézetet olvasok. :D
"- Exkluzív idézet egy könyvheti újdonságból -
...– Ezt szigaretlinek hívják – meséli Elina...."
Mióta kell bemutatni a női cigarettát? Máris nyakunkon egy századfordulós folytatás?
"...– Ezt cavalettinek hívják – meséli Elina...."
Így már megnyugodtam, hogy nem egy kimaradt Ambrózis idézetet olvasok. :D
Másik olyan dilemma, ami talán még a mai felnőtteket is érdekelheti... hiszen a nő két dologért képes megtenni mindent: ha akar gyereket és ha nem.
"A rózsalánnyal több, mint két hónapig együtt voltak szinte sülve-főve, mégsem lett a románcból semmi. Pedig az akkori fogamzásgátló módszerek eléggé... Most vagy a lány itta literszámra az ürömteát, vagy Richárd ennyire profi? Mert ha a második..."
Nem részletezem, ebben minden benne van.
Ha úgy vélted, egy könyvsorozat sem köthető össze, akkor itt van egy lemaradt megjegyzésem a Rémálom trilógiához:
"...utalgatások ismét vannak Ambrózy Richárdra, akiről épp csak az nem derül ki, hogy valójában Enoch nem tűnik el, csak másik könyvsorozatba rejtőzött el, egyesülve Fenevaddal és a sétabotjával. Ha így van, akkor viszont igaza van Milinek a Bitó és borostyánban, miszerint Richárd "sunyi, ármányos, hazug mentőangyala az Úrnak"."
Vagy a Leányrablásból idézzek?
"– Az arca sápadt, a haja zilált és a tekintete… Mintha egész éjjel a démonok kongresszusán vett volna részt, ahol arról akarta meggyőzni a főördögöt, hogy most már igazán ideje lesz jó útra térnie."
Valójában ki is a profi nyomozó?
Hiszen első blikkre úgy tűnik, Ambrózy báró az, aki példás elődei, utódai, vagy épp megszületésének példaképei összes profizmusát magába foglalja: zseni, mint Poirot és Sherlock, rafinált, mint Colombo vagy Miss Marple, ezzel együtt legalább olyan különc és bogaras, mint Monk. Ezekhez az ismert és népszerű nyomozókhoz fel tud érni a mi magyar bárónk? Mivel többségük volt az a bizonyos példakép, könnyen megüti elődei mércéjét.
Na, de Mili... úgy vélem, meg a beszélgetésekből azt szűrtem le, ő egyfajta "társ" volna a báró mellett... de a társ kifejezés kicsit más értelmezésű lett az utolsó kötet végére.
Alapvetően Mili szemszögéből olvashatjuk a történetet, és eleinte, nyomozás szempontjából heves mérséklettel, gondolkozás nélkül cselekedett, néha tétovázás is előfordult, míg az Ármány és kézfogó közepén olyan szinten kihúzta a gyufát Richárdnál, aminek eredményét a Bitó és borostyánban olvashatjuk.
Ami különleges volt a történetben, hogy teljesen beleélhettük magunkat Mili szemszögébe, így magunk agyalhattunk a tettes kilétén. Aki kronológiailag olvasta volna a történetet, az Ármány és kézfogó második része Mili szemszöge kicsit hátrébb szorult, de amúgy is tudhatta az olvasó, mi is folyik a fiatalabb Hangay lány mögött.
Viszont az olvasó nyomozása a Nász és tébolyban folytatódott, a "fenyegető" kilétét a történet elején kitalálhatta. (Bár, az okát később tudhatta meg, így az élvezeti értéke nem csökkent, sőt feszültebbé tett pár jelenetet, hogy néha a sejtéseink tévútra tévedtek a szerző furmányoságából adódóan.)
A lényeg, sokszor éreztem úgy, hogy valójában Mili nyomoz és csak háttérből támogatja Richárd.
Az örök jellegű kérdés: Milyen érzelmei voltak Richárdnak Mili felé?
Csak az Ármány és kézfogóban zökkentem ki pár jelentere, mikor Richárd gondolataiba is betekintést nyerhet az olvasó. Az elmélkedésekben viszont a folytonos összehasonlítást véltem felfedezni, hogy mi mindenben azonos a két Hangay lány, mégis Milinek nyilvánítom az erősebb érzelmeket, ami szerfelett felpezsdíti a bárónk agyi vérkeringését. (Lám, mégsem őszült bele Richárd... még.)
A tettei beszédesebbek a szavainál? Ebben nincs kétségem, a sanda mosolyok és az akaratlan érintések több titkot rejtenek, mint az egész könyvsorozat.
Valójában mit szeretett volna Emma? Elsőre úgy tűnt, irigyli húga érzelmeit, aztán mikor eljön a lehetőség, olyan gyorsan adja Mili kezébe az ügyet, mintha nem is létezne.
Hasonló a hasonlóval, vagy az ellentétek vonzzák egymást?
Azért jövök ezzel az összetett kérdéssel, mert amilyenek a valódi személyek, ők is összetett személyiséggel rendelkeznek. Néha előfordulnak ellentétek, amik elsősorban abból adódnak, hogy Mili fiatal hölgyként, míg Richárd férfiként gondolkozik. (bár, néha a nemi szerepek és sztereotípiák felcserélődtek, ami szintén meglepett olvasás közben.)
A pár hónapja írt és mai napig is eléggé felkeresett két posztok alapján, amiben leírtam Mili és Richárd tulajdonságaikat, lehetne találni közös tulajdonságokat bennük, mint a hevesség és az indulatosság, amiket az egymás közötti párbeszédek vitái során figyelhetőek meg.
Jöhet egy lazább esti párbeszéd Milivel és Richárddal?
(Azoknak, akik már a teljes sorozatot olvasták. Az eddigi fanfictionok után, szintén egy Nász és téboly folytatása.)
Vagy a Leányrablásból idézzek?
"– Az arca sápadt, a haja zilált és a tekintete… Mintha egész éjjel a démonok kongresszusán vett volna részt, ahol arról akarta meggyőzni a főördögöt, hogy most már igazán ideje lesz jó útra térnie."
Valójában ki is a profi nyomozó?
Hiszen első blikkre úgy tűnik, Ambrózy báró az, aki példás elődei, utódai, vagy épp megszületésének példaképei összes profizmusát magába foglalja: zseni, mint Poirot és Sherlock, rafinált, mint Colombo vagy Miss Marple, ezzel együtt legalább olyan különc és bogaras, mint Monk. Ezekhez az ismert és népszerű nyomozókhoz fel tud érni a mi magyar bárónk? Mivel többségük volt az a bizonyos példakép, könnyen megüti elődei mércéjét.
Na, de Mili... úgy vélem, meg a beszélgetésekből azt szűrtem le, ő egyfajta "társ" volna a báró mellett... de a társ kifejezés kicsit más értelmezésű lett az utolsó kötet végére.
Alapvetően Mili szemszögéből olvashatjuk a történetet, és eleinte, nyomozás szempontjából heves mérséklettel, gondolkozás nélkül cselekedett, néha tétovázás is előfordult, míg az Ármány és kézfogó közepén olyan szinten kihúzta a gyufát Richárdnál, aminek eredményét a Bitó és borostyánban olvashatjuk.
Ami különleges volt a történetben, hogy teljesen beleélhettük magunkat Mili szemszögébe, így magunk agyalhattunk a tettes kilétén. Aki kronológiailag olvasta volna a történetet, az Ármány és kézfogó második része Mili szemszöge kicsit hátrébb szorult, de amúgy is tudhatta az olvasó, mi is folyik a fiatalabb Hangay lány mögött.
Viszont az olvasó nyomozása a Nász és tébolyban folytatódott, a "fenyegető" kilétét a történet elején kitalálhatta. (Bár, az okát később tudhatta meg, így az élvezeti értéke nem csökkent, sőt feszültebbé tett pár jelenetet, hogy néha a sejtéseink tévútra tévedtek a szerző furmányoságából adódóan.)
A lényeg, sokszor éreztem úgy, hogy valójában Mili nyomoz és csak háttérből támogatja Richárd.
Az örök jellegű kérdés: Milyen érzelmei voltak Richárdnak Mili felé?
Csak az Ármány és kézfogóban zökkentem ki pár jelentere, mikor Richárd gondolataiba is betekintést nyerhet az olvasó. Az elmélkedésekben viszont a folytonos összehasonlítást véltem felfedezni, hogy mi mindenben azonos a két Hangay lány, mégis Milinek nyilvánítom az erősebb érzelmeket, ami szerfelett felpezsdíti a bárónk agyi vérkeringését. (Lám, mégsem őszült bele Richárd... még.)
A tettei beszédesebbek a szavainál? Ebben nincs kétségem, a sanda mosolyok és az akaratlan érintések több titkot rejtenek, mint az egész könyvsorozat.
Valójában mit szeretett volna Emma? Elsőre úgy tűnt, irigyli húga érzelmeit, aztán mikor eljön a lehetőség, olyan gyorsan adja Mili kezébe az ügyet, mintha nem is létezne.
Hasonló a hasonlóval, vagy az ellentétek vonzzák egymást?
Azért jövök ezzel az összetett kérdéssel, mert amilyenek a valódi személyek, ők is összetett személyiséggel rendelkeznek. Néha előfordulnak ellentétek, amik elsősorban abból adódnak, hogy Mili fiatal hölgyként, míg Richárd férfiként gondolkozik. (bár, néha a nemi szerepek és sztereotípiák felcserélődtek, ami szintén meglepett olvasás közben.)
A pár hónapja írt és mai napig is eléggé felkeresett két posztok alapján, amiben leírtam Mili és Richárd tulajdonságaikat, lehetne találni közös tulajdonságokat bennük, mint a hevesség és az indulatosság, amiket az egymás közötti párbeszédek vitái során figyelhetőek meg.
Jöhet egy lazább esti párbeszéd Milivel és Richárddal?
(Azoknak, akik már a teljes sorozatot olvasták. Az eddigi fanfictionok után, szintén egy Nász és téboly folytatása.)
– Nincs. – szólalt meg Richárd újságba merülve.
– Kár, pedig bevetnék pár újdonságot az ügyekbe. – dőltem a kanapé háttámlájának ellazulva, töprengve, mi mindent tanultam, és ezt hogyan tudom a gyakorlatban használni.
– Minden bizonnyal. – kaptam meg a tömör, mormogós feleletet.
– Majd levelet is kellene írni Papuskának meg Emmának. - próbálkoztam társalgásra bírni Richárdot.
– Rendben.
– Holnap Renéevel elmennék vásárolni. – soroltam tovább a heti teendőm.
– Tegye kedve szerint.
– A rózsalány képét eltüntette a villából? – kérdeztem meg, a kicsit sem figyelő bárótól, igyekezvén akárcsak egy szempillantást kicsikarni belőle.
– Persze. – lapozta volna tovább az újságot, mire a tudatába jutott, mit kérdeztem. – Ki az a Rózsalány és milyen kép? – lesett rám értetlenül és kissé félő tekintettel Richárd. Szinte látom az agyában levő fogaskerekek mozgását, ami lassan a Teremtő kezdetéig igyekszik minden elkövetett bűnére visszaemlékezni.
– A labor mögötti szoba. – magyaráztam könnyedén, mintha csak az időjárásról beszélnék.
– Oh, hogy az. – villant fel a szemében a felismerés szikrája. – Rendben. – felelte tömören a báróm, visszatemetkezve az újságba.
Szinte felpezsdítenek a vacsora utáni, tartalmas beszélgetések Richárddal.
Az fikció az alábbi könyvhöz kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Nász és téboly című kötete