Szeptember 24. hétfőAzt kellene írnom, hogy ma egész évre letudtam minden orális kielégülésem... Jó, nem leszek ennyire ízléstelen, csak két fogamat hozattam rendbe. Tudtommal ez még nem a világvége...
Dél óta két vajkrémes és sajtos szendvicsem várja a sorsát... de az a gond, hogy már fél 5 van!
(Rendben, közben bűnöztem, mert két kávét és pár nápolyit sikerült a szétnyúzott, érzéstelenítővel teli számba imádkozni.)
Viszont hiába értem haza viszonylag korán, hiába volt szabad a délutánom, inkább aludtam egyet, pedig annyi posztot szeretnék írni...
Gergő és a bűbájketreccel haladok, sőt,a hétvégére szerintem ki is olvasom.
Anna Karenina a múlt héten nem került a kezeim közé, bár tudtam, hogy idő kell neki. (Amúgy felettébb élvezem, de ez nem olyan könyv, amiből bármikor olvasgatok 5-10 oldalt... nem, ha nekiülök, ott egyben el kell olvasni 30 oldalt, különben oda a varázsa.)
Izgatottan várom az október 14-ét, mivel akkor szeretnének megszervezni egy Ambrózy-sétát a fővárosban. Rákérdeztem, mondhatni semmi engedély nem kell, ergo ha nem leszek nyuszi és el tudok menni, lesznek képek és egy külön poszt a túráról.
Ma várakozva a fogászaton nem akármibe fogtam bele, mint Krencz Nóra és Robin O'Wrightly közös könyvébe, a Menedékbe. (A követ 2. része) Először megijedtem, hogy mivel ez egy folytatás, nem fogom úgy élvezni, de az első oldalak olvasásával belemélyültem egy számomra új világba. Úgy vélem, most erre van, kiolvasása után pont erre volt szükségem... aztán ki tudja, hátha nem tévedtem. Mondhatni majdnem megsértődtem, hogy fogfúrás közben nem olvashattam tovább, mint ameddig eljutottam.