Mimi O'Connor:
Shadowhunter's Guide – Árnyvadász-útmutató
Fülszöveg:
Régi és új rajongók
számára elengedhetetlen kézikönyv a nagysikerű film világához.
Az alapvető útmutató
az Árnyvadászok sötét, csábító, New York-i univerzumához, A végzet ereklyéi:
Csontváros c. mozifilm nyomán.
Ez az átfogó
összefoglaló tartalmazza:
– a szereplők, pl.
Clary Fray, Jace Wayland és Valentine Morgenstern, színes portréfotóit és
profilját
– részletes
információkat a többi Árnyvadászról, Alvilágiról és démonról, valamint a
fegyverekről és a rúnákról
– idézeteket a
forgatókönyvből, és még ennél is többet!
***
Sorrendben haladva ez a rövid kötet került sorra, ami számomra kicsit szája húzó élményt adott. Vérbeli árnyvadász rajongóknak kötelező kötet, mivel a képek, illusztrációk is önmagukban kiáltják, hogy polcra kerüljenek, de egy átlagos olvasónak, akik mondhatni csak a főbb köteteket olvasták, azoknak nem fog szerintem sok élményt nyújtani. A kötet maga rövid, tömör, és a főbb dolgokat, amiket megtudhatunk a Csontváros című kötetből, azt összegzi ötvözve a belőle készült filmsorozattal. Ha végig gondolom, ez a kötet inkább a filmsorozat kedvelőinek készült kiadás, így azoknak tudom ajánlani elsősorban.
Schäffer Erzsébet: Hol nem volt
Életek, mesék, pillanatok
Fülszöveg:
Példaképe, Lázár Ervin
írta róla: Istenáldotta tehetséggel egy sajátos, semmihez sem hasonlítható
műfajt teremtett. Írásai olyanok, mint a szemünk előtt kinyíló virágok.
Habkönnyűek és súlyosan fénylők.; Schäffer Erzsébet a Nők Lapja kivételes hangú
szerzője. Írásai; most, ebben a kötetben is –, különös ötvözetei novellának,
balladának, riportnak, levélnek, naplónak; Mint előző könyveit, ezt is azzal a
bizalommal veheti kézbe az olvasó, hogy számíthat rá, lélektől lélekig tartó
utazásokban lesz része.
***
Ez volt számomra a legösszetettebb kötet ebben a hónapban, mivel sok kis apró történetből tevődik össze. Az írónő írásaival még a Nők Lapjában futottam össze, pedig tudom, hogy tett látogatást a kis községünk könyvtárban is… mindegy is, egy molyos figyelő alapján döntöttem el, hogy ezt a kötetet elolvasom. Különböző, ismeretlen vagy éppen ismertebb személyek történeteit ismerhetjük meg életsorsokról, fájdalmakról, megbánásokról vagy épp a tarsolyból előkapott, családban felkapott vicces eseményről, így összességében nem tudtam épkézláb gondolatot hozni a kötettel kapcsolatban. Egyszeriben minden megtalálható benne, ami az életünk részét képezi, és minden korosztály találhat benne olyan történetet, ami igazán megfogja. Elgondolkodtat, kikapcsol és tanít arra, hogy más nézőpontból is láthassuk a világot.
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája
Fülszöveg:
Néha messzire kell
utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted
Nana úton van, de nem
biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett
terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne
találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a
férfi pedig nem akarja elmondani.
A ritka szelídséggel
és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az
élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.
Arra tanít, hogy
tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.
Több mint egymillió
olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete.
Egy csodálatos
történet hűségről és barátságról.
***
Macska, japán… nem is kellett több nekem a kötet felleléséhez. Miután megtudtam, hogy elérhető a könyvtárban, ki is kölcsönöztem, és elmondhatom, nagyon meglepett a kötet. Érzékenyebb lelkületű olvasóknak minden bizonnyal torokszorító történet. Két szemszögből ismerhetjük meg a történetet,egyrészt, mint Nana, a macska szemszögén keresztül, és egy külső szemből, ami az emberi szereplőket mutatja be. Szatoru egyfajta búcsúutazást tesz, visszaemlékezve az életére és megmutatva a macskájának, ki is a gazdája valójában. Tagadhatatlanul japános szemlélet, ami a magyar fordítással is átjött nekem, és érthetőek voltak a magyaroknál nem formai „körülményesnek ható” párbeszédek. A mögöttes mondanivalója lehet, hogy nem olvasás, hanem a könyv befejezése után fog összeállni. Elgondolkodtató, de alapjában könnyű olvasmány, és kicsit olyan érzés fogott el, mintha egy Ghibli studio által készített filmet néznék meg.
Tavi Kata: Szívkeringő (Sulijegyzetek 4.)
Fülszöveg:
Lilla és Krisztián
végzősök lettek a Duna-parti Gimnáziumban. A tanévben egymást érik az izgalmas
események: szalagavató, pályaválasztás, és vár rájuk a mumus, a rettegett
érettségi vizsga is. A pár kapcsolata egyre komolyabbra fordul, de képesek
lesznek kezelni a szerelem komolyabb kihívásait? Lilla válaszokat keres arra,
ki ő, merre induljon a középiskola után, és hol a helye Krisztián életében.
A barátok mindennapjai
sem könnyebbek. Vajon Márk elég erős, hogy szembenézzen az évek óta eltitkolt
igazsággal? Gréta és Ákos meg tud birkózni azzal, hogy eltérnek a jövőbeli
terveik? Jázmin és Kristóf feláldozná-e a szerelmet a tanulásért? Vajon Flóra
örök magányra van ítélve?
Senkinek sem könnyű
kiegyensúlyozottnak maradni, amikor ilyen nehéz döntéseket kell meghozni.
Megvalósulhatnak az álmok, vágyak, szerelmek, amiket eddig kergettek?
Egyáltalán ugyanarra vágynak még, amire régebben?
***
Végül beadva a derekam, megvettem a Sulijegyzetek utolsó részét, ami hozta a megszokott formát, és a már rég ismert szereplőink utolsó, végzős tanévét mutatja be. Egy kis módosítás történt meg, ahol Lillán kívül más szemszögekből is olvashatjuk az eseményeket. Szórakozásból itt sem volt hiány, így nagy örömmel és kellemes csalódással egybekötve fejeztem be a sorozatot. Bonyodalmak is fellelhetőek, és van, ahol mind a nyolc osztálytársnak közösen együttműködve kell megoldást találniuk. Cselekménye fenntartotta végig az érdeklődésem és huszonéves fejjel is élvezetes kikapcsolódást nyújtott a kötet.