Mörk Leonóra: A herceg és a lányka
Fülszöveg:
2019, Budapest. Nóri,
a fiatal gitárművész különös ajándékot kap a tizennyolcadik születésnapjára az
édesanyjától: egy régi flopilemezt, amit meg sem tud nyitni. A lány mindent
elkövet, hogy megtudja, mit rejt a lemez, mert ez az egyetlen lehetősége arra,
hogy rátaláljon az apjára, akivel soha életében nem találkozott, és akiről
jóformán semmit nem tud. Hamarosan kiderül, hogy az adathordozón egy regény
kézirata található, egy Beethoven korabeli szerelem története, amelynek két
szereplőjét a muzsikus zenéje hozta össze. Nóri merész elhatározásra jut, de
ahhoz, hogy a tervei megvalósulhassanak, Berlinbe kell utaznia.
1800, Poroszország.
Frieda, a jómódú berlini hugenotta család lánya vidéken nyaralva ismeri meg a
szomszédos kastélyban vendégeskedő porosz királyi herceget, aki egyszerre
hadvezér, zeneszerző és zongoraművész. Frieda életét szintén a zene határozza
meg, ám hiába rendkívül tehetséges, lány lévén még csak nem is álmodhat arról,
hogy zongoraművész legyen. Amikor rádöbben, hogy a javíthatatlan szoknyavadász
hírében álló herceg, aki olyan elérhetetlennek látszott számára, mintha a
holdon élne, viszonozza az érdeklődését, hiába tudja, hogy nem lehet helye a
férfi életében, igent mond erre a logikátlan, jövőtlen, de annál
szenvedélyesebb szerelemre. Kettejük nevét mindössze egy Beethoven-darab köti
össze, és a titok, amelyet a herceg magával visz, amikor a porosz seregek élén
harcba indul Napóleon ellen.
MÖRK LEONÓRA részben
napjainkban játszódó, részben a múltba kalandozó, váratlan fordulatokban és
zenetörténeti érdekességekben bővelkedő új regénye két megkapó szerelem
sokszólamú története, amelyben Beethoven muzsikája játssza a főszerepet.
***
Vártam, hogy kézbe vegyem a regényt, még sem tudtam hova tenni a témáját illetően. Történetvezetés jeles, kerek egésszé alakult ki a történet, a két szál folyamatosan utal egymásra, és olyan, mintha két, külön történetet olvasnánk, jól érezhetőek az összefüggések. A főszereplő jellemfejlődése lassú, de a végére megváltozik, ahogyan megismeri a családja, felmenői múltját és az előtte ismeretlen édesapját. Maga a regény könnyed, rövidnek tekinthető, olvastatja magát, teljes mértékben kikapcsolódó olvasmány azoknak, akik érdeklődnek a kalandos történetek iránt.
J. L. Armentrout: Trust in me – Bízz bennem (Várok rád 1,5)
Fülszöveg:
A NEW YORK TIMES
sikerlistás írónőjének legújabb könyve, a VÁROK RÁD folytatása úgy mutatja be
Cam és Avery forró románcának történetét, ahogyan korábban soha nem
olvashattunk róla… teljes egészében Cam szemszögéből mesélve el a történteket.
Cameron Hamilton
hozzászokott már, hogy megkapjon mindent, amit csak akar – különösen, ha
csajokról van szó. Amikor azonban viharos körülmények között megismerkedik
Avery Morganstennel, megtalálja az egyetlen lányt, aki képes ellenállni
szikrázóan kék szemeinek. Nem csoda, ha minden gondolata e szeleburdi és
izgalmas csaj körül forog.
Averynek megvannak a
saját titkai, amelyek nem engedik, hogy akár önmagának is bevallja, milyen mély
érzelmekkel viseltet Cam iránt. Vajon mit kell tennie Camnek ahhoz, hogy
áttörje a falat, és elnyerje Avery bizalmát? Vagy az is lehet, hogy továbbra
sem lesz képes közel kerülni Averyhez, és elveszti az esélyét, hogy végre
őszinte és hosszan tartó szerelemre találjon?
***
Nem most volt, hogy olvastam az első részét a sorozatnak, így jó volt egy kis „újraolvasás” Cam szemszögéből, ami ugyanolyan jó hangulatúra sikeredett, mint Avery története. Mivel a sorozatot már megvettem, és már a második részét is elkezdtem, így lassan haladva folytatom Armentrout írásainak felfedezését, akit, mint szerző még mindig imádok és kezdem érezni a Rubin Pöttyös kötetek tartalmának ízét is, mivel komolyabb témákat vesz elő a Young Adult típusú kötetek között, így nincs mindig hangulatom hozzájuk.
Jane Yolen: Csipkerózsa
Fülszöveg:
Rebecca egész
gyermekkorának meghatározó élményei voltak Gemma nagymama meséi Csipkerózsáról.
Az amerikai kislány számára egzotikus európai folklórvilág azonban új értelmet
nyer, amikor a nagymama halálos ágyán közli vele, hogy ő maga volt Csipkerózsa.
Ez a vallomás hosszú útra indítja az immár felnőtt Beccát térben és időben
egyaránt, mert csak egy másik földrészen fejtheti meg azt a titkot, amely
homályba burkolja családja múltját. Ám Európában a várt csodák helyett a
holokauszt nyomasztó emlékeivel kell szembesülnie, és ez a fokról fokra
megismert történet, noha bizonyos párhuzamokat mutat a klasszikus mesével,
egyre élesebb ellentmondásba kerül a gyermekként oly sokszor hallott „boldogan
éltek, míg meg nem haltak” befejezéssel.
Jane Yolen díjnyertes
regénye nélkülözhetetlen olvasmánya lehet a felnövekvő új nemzedékeknek, mivel
a történelemnek vannak korszakai, amelyeket nem feledhetünk el, nehogy
véletlenül megismétlődjenek.
***
Random a rövidebb kötetek közül választottam ki a Metropolis kiadó kötetét, ami rövidsége ellenére egy tartalmas történetet nyújt az olvasóknak. A fülszöveg is elárulja, hogy kicsit nyomasztó hangulatra kell számítani, ahogyan az összes holokauszttal foglalkozó regény esetében, ez is egy újabb táborról számol be, amit nem biztos, hogy ismertünk. A nyomasztó hangulatot csökkenti az, hogy az egykori túlélő unokája próbálja a nyomokat felkutatni egy mesére asszociálva, így kicsit mesés hangulatot teremt a kemény valóság köré. Talán ez könnyebben emészthetővé teszi a fiatalabb érdeklődőknek a komplex szálakkal összetett regényt.
Deborah Feldman: Unortodox
A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek
Fülszöveg:
A külvilágtól mereven
elzárkózó szatmári zsidó közösség tagjaként Deborah Feldman szigorú szabályok
szerint nevelkedett Brooklynban. Előírták számára, mit viselhet, kivel
beszélhet, mit olvashat. Az oktatásával alig törődtek, az egyetlen elvárás vele
szemben az volt, hogy engedelmes lány és jó feleség váljon belőle. Mindössze
tizenhét éves volt, amikor hozzáment a családja által kiválasztott férfihoz,
akit alig ismert.
Deborah fuldoklott a
mind érzelmi, mind testi értelemben diszfunkcionális házasságban, és a
közösségben, amely nagyon szűk teret hagy a nőknek, legyenek bármennyire
tehetségesek. Deborah-t pánikrohamok gyötörték, és elképzelése sem volt arról,
hogyan enyhíthetne szorongásán.
Kilátástalan
helyzetében fokozatosan találta meg a kiutat: miután megszületett a fia, egyre
világosabbá vált számára, hogy képtelen megfelelni a haszid zsidó közösség
elvárásainak, és maga mögött kell hagynia addigi életét. Egy bátor
elhatározással feláldozott hát mindent, amit addig ismert, hogy szabad
lehessen, és gyermekét is szabad embernek nevelhesse.
Deborah Feldman kötetének megjelenése óriási vihart kavart, korábbi közössége üldözte és számtalan alkalommal megfenyegette. Ő mégsem bánja, hogy mindenki számára elérhetővé tette történetét, mivel hisz abban, hogy könyvével párbeszédet kezdeményezhet a zárt vallási közösségekben tapasztalható gyakori elnyomásról és bántalmazásról, és hangot adhat azoknak, akikre korábban senki sem figyelt. A könyv alapján készült sorozat 2020 márciusától látható a Netflixen.
***
Az előző évben megjelent kötet nagyon felkapottá vált, így én sem voltam rest beszerezni, sőt, engem is elvarázsolt, lenyűgözött vagy éppen elborzasztott, ahogyan a legtöbb olvasót. A kötet olvasása után a négy részes sorozatot is megnéztem és nagyon megfogott maga a téma és a történet is. Egyértelmű, hogy amint tehetem, a következő részt is megveszem. Egy erős női egyénről beszélhetünk, aki folyamatosan megkérdőjelezi a kilétét, a családját, a származását és mondhatni az egész közösséget is. Általa betekintést nyerhetünk egy, sokak által ismeretlen csoport életébe, ahol a nők elnyomásban élnek. A megdöbbenést talán az is kihozza az olvasóból, hogy ez nem holmi történelmi, múltbéli vagy éppen fiktív eseményekre alapuló történet, hanem a valós, mai helyzetet vázolja fel.