Bauer Barbara: Az élet hangja

Most ismételten egy rövid regényt szerettem volna olvasni, ami könnyedséggel ad kikapcsolódást. Bauer Barbara könyveiben eddig sem tudtam csalódni, így izgatottan vettem kézbe egy újabb regényét.

 Fülszöveg:

Eszter és Hanna hagyománytisztelő, szerető családba születtek. Nagyapjuk, édesapjuk is zenész volt, így még a hétköznapjaikat is a muzsika töltötte be, varázsolta széppé. Ám körülöttük a világ egyre komorabbá vált, 1944 tavasza már nem azt az életet kínálta számukra, amelyben mindnyájan bíztak. A lányok édesapja bármit megtett volna, hogy elleplezze a rémisztő valóságot, hogy megkímélje családját a sárga csillag viselésének szégyenétől. De elérkezett a nap, amikor a valóság bakancsos, fegyveres katonák képében betört az otthonukba. Az utolsó előtti pillanatban azonban az édesapa még adhatott a lányainak útravalót: egy dalt.

Az élet hangja két kislány évtizedeken átívelő története. Egy testvérpáré, akiket elszakított egymástól a történelem, de életben tartottak az igaz emberek. Akik mindvégig szívükben őrizték életük első néhány évének emlékét és az édesapjuktól kapott útravalót, amely lassan egymás felé terelte őket, hogy azzá válhassanak, aminek születtek. Ám megint csak közbeszólt a történelem, és a két lányt, akiknek az útjai már-már keresztezték egymást, ismét messze sodorta egymástól.

Vajon mindig tudunk választani a jó és rossz között? És vajon minden esetben az igazság hozza el a végső megnyugvást? Bauer Barbara legújabb, a XX. századi magyar történelem sorsfordító pillanatait, a vészkorszakot és Rákosi-érát felelevenítő, fordulatos, egyszerre megrendítő és felemelő regényében talán választ kapunk ezekre a nyugtalanító kérdésekre.

***

A két szálon futó történet egy olyan ismeretlen korszakba repíti az olvasót, ahol sok viszontagság, és változás történt az emberek életében. A második világháború bujdosása, túlélése után egy új rendszerbe való beépülés elevenedik fel előttünk, ami kicsit torokszorító háttért nyújthat, viszont maga a történet, ahol a két testvér életének alakulását követhetjük, kicsit kellemesebb hangvételűvé teszi a regényt.

A történet háttere, ahol a zene kerül a központba, különlegessé teszi a kötetet és egy újabb életszemléletet adhat az olvasóknak. A két testvér újra találkozásának izgalma átragad az olvasóra, és ez a szál teszi letehetetlenné a kötetet. Olvastatta magát, rövid, mégis tartalmas történet, amiben a gyerekeket egészen felnőtt korukig elkísérhetjük elszakításuktól fogva az egymásra találásukig.

Két, teljesen ellentétes életet láthatunk a testvérpáros életéből, csak külső szemlélőként. Míg a nagyobbik lány, Eszter életét a nevelőnője, Klára meséli el, a kisebbik lány, Hanna életébe pedig a nevelőanyja, Katalin enged betekintést, mindaddig, mígnem szépen lassan egymásra nem találnak a lányok.

Szinte valós történetnek ható regény, ami sok, különböző érzelmet kiváltó jelenetet elevenít meg Magyarország egyik legvitathatóbb időszakából vagy éppenséggel, amit eddig csak egykor élt, az adott időszakban kortárs szerzőnek számító írók műveiből olvashattunk.
Főként a Korszak után érdeklődőknek tudom ajánlani a kötetet és azoknak, akik valami könnyebb, rövid és tartalmas, Szabó Magda stílusú regényre vágynak.