Vasárnapi kávészünet #13 (Mit nem kedvelek a vasárnapban?)

Van olyan pillanat az életemben, hogy egyszerűen utálom a vasárnapot. 

Vagy mert holnap ismét hétfő és itt van az újabb nyűggel teli hét, vagy mert a család többi tagja nem hagy pihenni, vagy készülni kell a következő heti dolgozatokra, vagy épp az elmaradt órai anyagot kell befejezni, vagy épp tegnap óta sajog a fejem és ma sem akar alábbhagyni, vagy összeveszek a párommal hülyeségeken, vagy mert megvan vagy mert késik a szokásos, és még megannyi probléma, amit el lehet képzelni a világon.

Szóval én mindenféle módban utálom a vasárnapot.
Még kettő kávé sem dobja fel a hangulatom, a családom mégúgy sem. Ilyenkor sem olvasni sem animézni nem szeretek igazán, másokkal beszélgetni pláne nem (ezért is utálok beszélni a párommal vasárnap mert felbosszantom és ha felbosszantom én is mérges leszek, hogy ő mérges. )

Nem nekem találták ki a vasárnapot.. talán mert szombat este születtem? Szerintem a péntek este a legjobb. Akármit csinálhatok, van még energiám, és tudom, hogy másnap is lógathatom még a lábam vasárnapig. Szóval, a szombat a megtestesült Kánaán.

Ma is csak az egyik blogger oldalán olvasgatom a cikkeit, miután megkíméltem szerencsétlen párom életét és nem váltam Yandere csajjá, közben befigyel az asztalomon a szakmai idegen nyelvi órai feladat, amivel sosem lehet végezni az órán, így szívok vele hétvégén, mert csak pénteken és hétfőn van órám belőle. Meg olyan fényesen sem állok belőle, hogy kipasszoljam, hogy nem csinálom meg.

Ha valakit érdekel, a féléves kitűzött átlagomat sikerült teljesíteni, így örültem az eredményeimnek. Az új hétfő nálam a szerda, így az még nem olyan nagy kínzás, hogy hétfőn be kell másznom suliba.. egyedül az idegen nyelv. Tudom nem az erősségem, ennél még az áruforgalmi mérlegsort is hamarabb tudtam feldolgozni az életemben, meg én elismerem, hogy mindenben nem lehetek jó.

Most ugye elég hűvös és csapadékos idő van kinn is, én igazán csak a vizsgák miatt nem várom a tavaszt. Még sok víz fog a Maroson lefolyni, mire azt mondhatom végre nem nyúzatnak semmi olyannal, amire nincs szükségem.

A vasárnap nálam a tipikus "a medve visszabújik barlangjába és téli álmot alszik". Nem vagyok magányos, csak egyedül szeretek ilyenkor lenni. A gondolataimmal, a könyveimmel, a gépemmel, aki szinte a lelki társam lett, hiszen mindig itt van, hogy megvigasztaljon és közelebb legyek azokhoz, akikkel nem lehetek non stop együtt.

Sajnálom, hogy nem tudok most semmi poént kreálni, semmi szarkazmus nem pattan most ki abból a csöppnyi szürke kérgemből, ami elméletileg ott van a fejemben. ( bár tudtommal megtelt a memóriám zeneszövegekkel, könyvleírásokkal, animékkel és üzleti képletekkel. )