A világ számos területén az iskolai rendszerben tanuló diákoknak kötelező az egyenruha, vagy egyen öltözet viselése. Sok idősebb korosztály azzal érvel, hogy ebben az esetben csökkenhet a rivalizálás és az anyagi háttér is háttérbe szorulna a gyerekek között.Abban nincs igazuk, hogy nem létezne versengés mert a ruházaton kívül rengeteg olyan tényező van, amivel egy egyén kifejezheti társadalmi hovatartozását.
Elsősorban a viselkedés, ezután jönnek az anyagi javak kimutatása. Ma már akár általános iskolákba is beviszik a gyerekek a telefonjaikat, technikai eszközeiket, amivel elsősorban még nem kereső képességű gyerekek a szülők pénzességét mutatják ki.
Ezen felül még lehet potenciális verseny, hogy milyen módon jutnak be az oktatási intézménybe, mennyi és milyen minőségű ékszereket viselnek, vagy milyen táskát hordanak.
Amit viszont a szülők még nem ismernek és nem tudnak, ha bevezetnék az egyenruhát, máshol fog a rivalizáló és a különcség megjelenni. Pontosabban a sportfoglalkoztatást megelőző öltözködési helyszínnél. Mivel mindenki hasonló ruház hord, innentől már csak pár ruhadarab válassza el a még fiatal lányok ítélőképességét.
Nem viccből írom, egy animében is jól animálták le a jelenetet, ahol mindenki
egyformának tűnt egy iskolai közegben, de amint elkezdtek sportfoglalkozásra átöltözni, mindenki mindenki fehérneműjével kezdett el foglalkozni. Ennél nyilvánvalóbb ruhadarab meg nincs, amivel ki lehet fejezni az anyagiasságot. Jó minőségű anyagból van? Egyszerű vagy csipke is szerepet kap? Honnan van? Innentől meg a lányok teljes versengésbe kerülnek és nem csak egy alkalommal.
Ha visszatérek a való élet szituációiba, mivel rendészetire jártam és még a mindennapos testnevelés előtt is ismertem már a mindennapos testedzést, tudom, hogy sok, főleg tizenéves lány számára a legsebezhetőbb célpont a saját teste és az ehhez tartozó sztereotípiák. Ebbe természetesen a fehérnemű is szerepet játszik. Ha el is fogadják egymást testileg, a ruha az ruha marad a szemükben, legyen az egy nadrág, egy póló vagy épp a melltartó. Nem tesznek különbséget.
Persze, vannak FELNŐTT! nők, akik úgy vannak vele, hogy 1-2 db drága fehérneműbe beleölik a vagyonuk de egy életre kitart, van olyan, aki inkább a cserélhetőségre alapoz és inkább vásárol olcsóbb darabokat, amik ha nem kellenek, nyugodt szívvel megválik tőlük, mert tudja, hogy könnyen pótolhatók. De egy tizenéves gyerek nem veszi figyelembe a szükségek elvét, viszont kiváltképp jó szemük van a drága=jó, minőségi és elfogadható státuszt jelző gondolatmenetre.
Tévedés meg ne legyen abban, hogy a férfiak más méretekben rivalizálnak és elenyésző lehet náluk az alsónadrág összehasonlítása,de most nem térnék ki erre különösebben. Remélem mindenki érti, hogy mi lenne a lényeg.
Amit leírtam, ezek a dolgok talán soha nem kerülnek a szülők tudtára, de előfordulhatnak személyiségzavarok enélkül is, hiába zárnánk ki a külső öltözködéssel a felnőttek által elnevezett divatbemutatót. Amit pedig ők állítanak, az pedig tipikusan a szülők felelőssége, hanyagsága, hogy hagyják a gyerekre a döntést, hogy hogyan menjen el iskolába. Röviden mondva, ez már a szülők hibája.