Mivel már végre a június nem csak a nyár kezdetéről ( bár folyton esik az eső és nem tudom eldönteni, hogy Malajziába vagy Angliába csöppentem ) és a tanév lezárásáról szól, meg egy kiadós nyári gyakorlat várható kihívása is előtérbe helyeződik, mégis jó visszaemlékezni az elmúlt 10 hónap mindenségéről.Persze, az összes vizsgám sikeresen elvégeztem, így most nagyon örülök ( ha tudnák, még teknős táncot is lejtenék ) így sajnos nagyon elmaradtam anime és könyvek terén. Ígérem, amíg kicsit szünetem van, pótolok ezerrel.. több dolgot nem ígérek.
Íme egy kis beszámoló ( számítások nélkül ) az elmúlt tanévemről.
Új tanév, új remények...
Elsőre ijesztő volt, hogy vagy 2 évvel idősebb vagyok a leendő osztálytársaimnál, de mikor beültem az első órákra, már kezdtem érezni azt a barátságos és számomra nyugtató légkört, ami körbevett. Nagyon jó közösséget ismerhettem meg.Még van egy évünk közösen, de megírom ezt az évet, ha nem másért, egy emlékért, amit nem hiszem, hogy hamar elfejetek.
Így tanév végére legalább 3 embert kapásból tudnák felsorolni, akikkel elűztem az iskolai unalmam.
Az osztály közös szenvedései az üzleti órákon, vagy valami unalmas óra felpezsdítése teljesen hétköznapi dolgokká váltak számunkra.
Mivel már ez az ötödik osztály, aminek tagja vagyok, már tudom, hogy mindig is erre vágytam. Nem látok klikkesedést, lehet, hogy megtartjuk a 3 lépés távolságok azokkal, akiket nem igazán kedvelünk, de azért pár szót tudunk váltani.
A tanáraim, óraadóim előtt is képes lennék fejet hajtani, minden elismerésem az emberiességükben meg persze az óriási türelmük iránt, amin nagyon szerettünk néha napján táncolni.
Most már kikapcsolódva tanév végére hangolva várjuk az armageddont. A telefon már teljesen a kezünkbe ragadt és tikkadunk a melegben.
A termünk fő központja az iskola kollégiuma, ahol még ha fenn, a harmadik emeleten is volt egy viszonylag békés környezet légkondival és krétaporral megáldva.
A viszonylag egyszerű és tartalmas órák vagy épp a pihenős órák egy-egy izzasztó feladat megoldás között mind összefoglalja az idei tanmenetrend minden szépségét. Persze, ez lehet, hogy az
Persze, egy kis kötelező pihenés senkinek sem jelet gondot, és nagy örömmel fogtunk neki a főzésnek (meg sok másnak) diáknapon.
Megkönnyebbülés volt az a májusi nap, amikor örömmel jött be az üzleti tanárunk a jó hírrel, hogy mindenki úgy-ahogy átment a rettegett szintvizsgán. Volt pár álmatlan éjszakánk és agyunkban már csak a 2-esért folyó stratégiákat elemeztük, hogy ne legyünk gondban.
- Az összekombinácsolt dolgozatok
- Mikor gyakorlati hetek után visszatérsz az iskolai életbe. Nézel, mint a moziban.
- Májusi vizsga előtti motivációs mondat: Senki ne bukjon meg!
- Futás a tematika leadási határidejével
- Minden vasárnapi kérdéskör: milyen hetünk lesz?
- A kicsi csoportos chatfalat átnevezed az egyik tantárgyatok nevére. ( kihagyhatatlan)
- Megegyezés szerinti elhalasztgatott dolgozatok sora, amit aztán 2-3 héttel később visszakapunk, hogy szakadjon egy napra 3 dolgozat is.
- Ha csinálunk valamit az a baj, ha semmit nem csinálunk is fogjuk a fejünket, hogy miért nem csinálunk valamit. Ezután felüti a fejét a "ne csináljunk már semmit" döntés, ami után már épp nem csodálkozok, hogy nem fogták a tanárok a fejüket azzal a gondolattal, hogy " akkor most döntsétek már el mit akartok".
- Szerződéskötés a kevesebb alkoholfogyasztásért, ami sikeresen zárult.
- Marketing feladatra virágnézegetések.
