Most pillanatnyilag nézem a The VR Heti vlogját, ami pont a
huszadik nekik. Most, Schildkröték, mi már a harmincadikat olvashatjuk.
Nincsenek véletlenek.
Sajnálom, hogy kicsit szétszórt vagyok. Tényleg nincsenek
véletlenek.
Mivel kérdezték a vlogban, ki hogyan tölti a karácsonyt, ők
sztorizgatnak egymásnak, kedvet kaptam az egészre. Bár a menetrendem már
elmeséltem tavaly.
Sosem gondoltam, hogy kapkodás lesz ez a december, nagyon
váratlan dolgokkal, ami miatt tényleg nem vagyok a helyzet magaslatán.
Az
ajándékok késtek, senki nem tudja, ki mit akart, bár ezt már szokásos
idegbajként élem meg.
De vágjunk bele a füstölt sajtba. ( Nem tudom miért pont
füstölt sajtot vettünk a bevásárláson. ) Jó, itt csipegetem a datolyát is.
Amit még végképp nem gondoltam, hogy az idei Karácsonyt egy
olyan személy nélkül kell töltenem, aki a család Alfája és Omegája volt.
Mondhatnám, hogy tudhattam előre, mi fog történni, mégis engem a végső búcsúnál
zaklatott fel a legjobban, miközben még az utolsó két kötelező iskolai napomon
be kellett mennem zombi üzemmódban, hogy időm se legyen agyalni a miérteken.
Erre akartam célozni a véletlenek hiányára.
Tényleg szép kort élt meg, illetve belegondolva, hogy
legidősebb dédunokájaként 22 évesen elveszíteni az utolsó dédszülőm másabb,
mint akiket a nagyszüleik sem láthatnak felnőni.
Az idei karácsonyunk a családommal kicsit másabb lesz, de
tudom, hogy nézni kell előre és menni tovább az úton.