Mi lehetne jobb annál, ha valamiből egy valami van? Kettő.Nem tudom, hogy sok videós, hogy értelmezi az ünnepi videósorozatokat, de furcsálltam, hogy ők csak a tegnapi napig csináltak a hónap elejétől fogva videókat.
Ha már karácsonyi vlogolás-blogolás lenne, valahogy úgy tudom ezt értelmezni, hogy csak az ünnepek alkalmával videózunk és írunk.
Most kedvet kaptam a sztorizgatáshoz, még dél sincs de már zajlik az élet.
Tudjátok, az úgy volt, hogy fél 9-kor felébredtem, de úgy voltam vele, hogy 9 óráig pihenek. Erre felkelek 11 órakor. ( Most furcsán nézhetnek a családom, meg a párom is, mert ők már tudják, hogy ez nálam egy művészet és ezt gyakran csinálom, így ebben semmi érdekes nincs. )
Megyek ki a szokásos kávécskámért ( egy kávé csak kávécska alapon ) amikor is a rádióban pont meghallottam, hogy a bemondó mondja, hogy "reméli minden nő a konyhában dolgozik és a férfiak is jó eséllyel a fa körül tevékenykednek."
A lényeg: apu a nappaliban a TV előtt alszik, hogy bírjon sokáig fent lenni, mert korán kelő a munka miatt és még hétvégén is hamarabb felkel, hogy ne essen ki ebből a ritmusból.
Anyu mellette telefonozott, aki azért nem főz, mert mi szoktunk vendégségbe menni már évtizedek óta, illetve megegyezés alapon. Mi sosem várunk senkit, pontosabban ebédet mi nem szervezünk. Vacsorára meg olyan svédasztal van az unokatesómnál, hogy utána két napig meg sem szólalunk. ☺
A karácsonyfát meg idén is húgom állította fel tudtommal. Mióta műfenyőnk van, húgom eltanulta a felállítását, mint én a számítógép használatot. Kinek mi a fontos ugye. Mindig ő akarta elsőnek már látni a fát, így kezébe vette a szerencsétlen műfenyő sorsát, hogy elérje húgom a célt. Maximum anyu segít díszíteni.
Én általában későn kelek fel a rituáléhoz, ha meg ott vagyok, elkezdek nosztalgiázni a díszekkel kapcsolatban. Mivel óvodás korom óta vannak gyűjtemények, aztán jöttek a húgom készítette díszek is, így a fa nem csak egy csiricsáré díszítést kap, hanem magát a múltunk is visszatükrözi.
Nem egy sablonos, sima fa, ahol a boltban vásárolt gömbök, girlandok stb. vannak precízen rajta, hanem a mi kezünk által készített díszek az akkori érzéseinkkel, emlékeinkkel. Valahogy az évek során nekem inkább az jut róla eszembe, hogy a szüleim mindig is ránk gondolnak a legtöbbet, a fára nézve meg szintén mi értünk van minden.
Nekem amúgy is a szenteste a minden az egész év során, mert unokatestvéremmel ritkán találkozhatunk, hiába laknak a legközelebbi városban. Minden évben reménykedek, hogy ha elköltözünk is a szüleinktől, valahol mindig találkozzunk szenteste, mert ez a nap tényleg kettőnk számára csak a mienk. Ez a mi bulink az evéstől a sztorizgatáson át a mértékletes alkoholfogyasztásig.