2017. május 6.

Az a bizonyos második év...

Gyorsan eltelt. Miközben veszekedek a telefonommal, hogy bírjon még ki jó fél évet mellettem, hiába töltötte már be a jó 4 és fél évet, addig van időm elmélkedni, mi is történt az elmúlt jó pár hónapban.

Utolsó éves lettem ugye a logisztikai osztályban, volt pár dolog amire számítottam, tudtam azt is, hogy biztos nem lesz zökkenőmentes évem.


Talán pozitívan is csalódhatok, hogy viszonylag jó volt ez a tanév is.

A viszonylag szócskában van úgyis a lényeg, mint a hájas kifliben a töltelék.
Na, vágjunk is bele a kávéba és a diós kürtős kalácsba, ha már az volt ebédre.


Napi 6-7 órás tanmenet... ennél még fogászatra is jobban szeretek járni, ott is végzek jó 3 óra alatt. Álmosság, dögunalom és a "Mikor meeegyüüüünk mááááár hazaaaaa?" óránkénti mantra ismételgetése teljesen kimeríti az ember maradék lelkivilágát is.

Titkon örülni kezdesz, ha nincs házi feladat és amint hazaérsz, bújsz is szépen vissza a tartós kapcsolatban álló ágyikóba. Igen, ha azt hitted, hogy a pároddal olyan tartós és erős kapcsolatban vagy, akkor te nem gondoltál rá, hogy az ágyaddal, milyen szoros és hűséges kapcsolatot ápolsz. Minden reggel hisztivel hagyod magára, miközben ahogy betoppansz a szobába, hívogat téged csábítóan és tesz rá magasból, hogy másnap ugyanúgy faképnél hagyod.


Térjünk is a "viszonylag jó" kifejezés kifejtésére


Logisztika órák: maga a vegyes köret, amikor svédasztalosan mindent kapsz az élettől. Nevetést, megdorgálást, haragot, gyűlöletet, szeretetet, bizalmat, utálatot és rengeteg káromkodást. Leginkább bosszúságot és káromkodást. Megtanítja, hogy az életben nincsenek lehetetlenek.
Teljesen normális, ha 20 hajót akarsz elszállítani egymáson. Tényleg.

Raktározás órák: amikor veszekednek az osztálytársaid, hogy most 23 vagy 78 a végeredmény, de neked Dél-Afrika jött ki... reménytelen törekvések.

Angol órák: ööö... német órák! Mert miért ne?! a CMR-okmány amúgy is német többségében. Próbálkozni azért szabad.

Földrajz, pardon, közlekedésföldrajz: Várjuk a csodát. Várják a többiek, míg én levegőt nem véve mormolom a városokat, mint stand-up-os a vicceket. Csak nekem volt bátorságom térkép nélkül bemenni órákra? Előfordul.

A többi óra meg csak valamiféle túlélési stratégiára épült. Összességében nem volt rossz.

Egyéb elfoglaltságok: 

Mikor a minőségnél még a szexualitás is szóba jön.. meg a belsőépítészeti tervezések, mint például, hogy érdemes a konnektorokat elhelyezni egy szobában. Lényeges és logikus. Tanulság? A logisztika mindenre kihat, illetve minden mindennel összefügg.
                                                 
Amikor egész nap nem igazán teszünk semmit, viszont ha előveszem a reggeli-tízórai-ebéd kombinációt, tuti, hogy csinálni kell valami feladatot.

Ha két kávé nem oldja meg a problémákat, igyál meg még egyet. Ha ez sem segít, akkor menekülj!

Stresszlevezetésnek írj órai naplót! Legalább addig is szokatlanul csendesnek fognak látni, míg te tervezgeted a világvégét. Ijesztően csendes tevékenység. Azért néha szólj valakihez, nehogy azt higgyék, hogy ott sem vagy az órán.

A jegyek miatt égsz, mint a Reichtag, de azért a nulla százalékos hiányzásod miatt nem korholnak le.

Mikor nem tudod németesként megkülönböztetni a High és Low szerinti rendezést, de azért megpróbálod nem fordítva számolni. Pedig szorult beléd annyi angol, hogy "látszólag" tudod melyik mit jelent, de azért csak felcseréled.

Fontos, hogy több beszállítót is tartsunk. Bár ha ezt benyögöd a párkapcsolatodban, nem biztos, hogy öröm fog sugározni az "egyetlened" szeméből. (Nehéz a logisztikusok élete)

Klauzulák... mond szépen, hogy FAS... 😃

Random városok és települések kérdezgetése:
- Hol van Kőszeg?
- Azt nem tudom, de ott biztos sok a kő.
- Meg sok szeg, mi?

- Na jó, Sárvár?
- Ott van egy vár!
- Nemmondod...

- Na jó, Ajka? - Tiszántúl! ( AÚ! ) Senkit nem zavar, hogy mind Dunántúlon van, de azért megpróbáltuk.

Outcourcing: leírhatatlan és kimondhatatlan

Mercigyár és a "benne legyen a csoportképben a mercilogó" kihívás

Mondom a lányoknak, hogy van egy probléma ezzel a kávés pohárral. ( mutatom nekik a poharat) Nézik, találgatnak, nem értik. - Hát az, hogy üres! ( ez is elég nagy probléma )

- Ha most ilyen nagy arcod van, mi lesz, ha meglesz ez a szakma is?
- Még nagyobb arcom lesz? (Sosem lehet tudni)

Ha lemaradtál az első évről, itt elolvashatod:
Egy évem a logisztikai osztályban