Schildkröte a konyhában #2 – Egy csipet mindenből

Ígéretemhez hűen folytassuk a mesét a konyhai ténykedéseimről, ahol szeretnék arra kitérni, milyen fűszerekkel és alap élelmiszerekkel ismerkedtem meg, és hogyan építettem be az étkezésembe.

Köles – Kezdem egy kevésbé kedvenccel, mivel nem tetszett az állaga, illetve macera volt elkészíteni a többi körethez viszonyítva. Pontosabban, sok időt kell állni hagyni, kifejezetten úgy éri meg, ha nagy adagot készít az ember és több napra. Alapjában könnyű köret, bármivel lehet keverni, egytálételekhez tökéletes, és teljesen semleges ízével ad az étkezéshez egy laktató, mégis kevés kalóriát tartalmazó köretet.

Kuszkusz – Ellentétben a kölessel, első főzés alkalmával megszerettem, könnyen elkészül, elsőre sikerült, ellenben a rizzsel. Hasonlóan a semleges íz dominál, és ezt is könnyen lehet egytálételekhez keverni, az állaga is jobban tetszett a köleshez viszonyítva.

Vörös lencse – Húspótlás céljából csaptam le rá, és örülök neki, hogy egyre több helyen lehet már kapni ezt a hüvelyes növényt, hazánkban többet használt sárga lencséhez viszonyítva ezt nem szükséges áztatni, illetve sokkal gyorsabban fő meg, és csak a fűszerezése szab határt, mennyire tudjuk változatosan beépíteni az étkezésbe. Rakottakhoz és spagettihez próbáltam ki darált hús helyett és engem teljesen meggyőzött, több nap után is szívesen fogyasztottam az elkészült ételeket.

Zabpehely – Zabot egyenek a lovak, de kevesebb figyelmet igényel az elkészítése, mint a búzadara készítése, így a zabkása mellett tettem le a voksom az utóbbi időben. Könnyebbnek tűnik, és nem telíti a gyomrot úgy, mint egy adag tejbegríz, ezért is értem meg azokat, akik ezzel kezdik a mindennapjaikat.

Tofu – Húshelyettesítésre szokták leginkább alkalmazni a szójababból készült kockát, és nem mondhatom könnyűnek a beszerzését, viszont szerencsére ezt is igyekeznek már több áruházban is forgalmazni. Eddig a natúr verziót próbáltam ki, és a lencséhez hasonlóan a tofunál is a fűszerezés adja meg azt az élvezeti pluszt, ami feldobja a készülő ételt. Sima, egytálételt készítettem, állagra pedig kicsit szivacsos, mint a gomba, de ízre a hússal tud vetekedni, így teljesen megértem a tofu kedvelőit.

Tortilla lap – Szendvics kenyerek helyett néha a tortillára esik a választásom, és különféle, egyszerű ételeket készítettem velük. Kedvencem az édesburgonya-avokádó töltelék és a sajtos-sonkás verzió is sikert akarott.

Avokádó – Többször is próbálkoztam vele, viszonyt annál maradtam, hogy csak tortillába, sóval, borssal és citromlével alkalmazom. Meg néha sokallom is az árát, és figyelni kell a tárolására is, amíg kemény, addig lehet szobahőmérsékleten vagy kamrában tartani, ahogy barnul és puhul, úgy kerül be azonnal a hűtőbe.

Édes burgonya – Sütve, főzve, édesen vagy sósan, konkrétan ráfüggtem. Kellene erről a gumós zöldségről többet mondanom?

Kaliforniai, pritamin, kápia paprika – mikor utánanéztem, hogy miért mond minden videós mást ugyanarra a piros színű paprikára, bizony elfogott a bizonytalanság, de ha a boltban a zöldség előtt állok, meg nem mondom, van-e különbség a megnevezések között (biztos van). Először szerettem, főleg hideg szendvicsekhez és önmagában tetszett, később mikor az egyik egytálételhez készítettem, elment tőle a kedvem, a kesernyés-édes kombinációjú ízvilága miatt. Sem fűszerezni, a kesernyés ízét elvenni nem lehet, és az édes utóíz sem győzött meg, így jó hosszú időre mellőzve van jelenleg ez a paprika. Mostanában a fehér húsú változatot sem vásároltam, talán azért sem, mert nyáron sokat fogyasztottam napi szinten a reggelikhez.

Szójaszósz – Térjünk is át az ázsiai különlegességekre, és el is oszlatnák pár tévhitet ezzel kapcsolatban. Mivel sokan úgy vélik, elég ezt hozzáadni az ételekhez, sok esetben csalódást vált ki, mivel az erjesztett szója és a sós íz keveréke nem biztos, hogy mindenki ízlését elnyeri. Természetesen, vannak olyan ételek, amihez elég csak ezt az egy hozzávalót adni, viszont sok esetben érdemes keverni más olajokkal és savakkal. Ha félünk a kísérletezéssel, és nem akarunk sok, különböző terméket vásárolni, inkább ajánlom a Teriyaki szószt, ami a szójaszósz, rizsbor vagy rizsecet és méz vagy egyéb édesítő keveréke, így mondhatni minden alap összetevőt megtalálunk benne, ami szükséges egy ázsiai ételhez.

Szezámmagolaj – Ha ázsiai konyhás videókat néztek, sok esetben nem marad el a szezámmagolaj vagy éppen a szezámmag, és ami Európa déli részén az olívaolaj, az keleten a szezámmagolaj és érdemes is így kezelni. Lehet vele önmagában sütni, de marinálni is lehet vele, és fényesebb felületűvé is teszi az ételt. Kellemes ízvilága van, jól kompenzálja a szójaszósz kicsit kesernyésebb utóízét.

Rizsecet – Leginkább a sushi készítéséhez vásárolják meg, viszont nem tudják, hogy ugyanúgy lehet szójaszósszal keverni, és mirin (rizsbor) helyett használni savat adva ezzel az ételeknek.

Worcester szósz – A nyugati konyhából felkaphatják a fejüket a húskedvelők, mert marinálásra sokan szeretik ezt a szószt alkalmazni és grillezésre is jó, ad a húsoknak egy sötét, fényes máz réteget, és füstös ízvilágot kölcsönöz. Pont ezek miatt keleten sem vetik meg, és a Teriyaki szósz mellett ez is egy közkedvelt ízesítő. Az utóbbiból vásároltam egy üveggel, viszont nem próbáltam még ki.

Wok fűszerkeverék – Az összes ázsiai étel készítéséhez adott zöldségek ízesítésére vásároltam ezt a fűszerkeveréket, ami tényleg minden elvárásnak megfelelt. Főként a nehezen beszerezhető fűszerek miatt is érdemes volt emellett letenni a voksom, és percek alatt varázsolható finom étel a semleges zöldségekből.

Vöröshagymakrém – Egyedüli gyengém maradt, illetve látszatmegoldás arra a problémára, hogy ne kelljen kidobálnom a kifújt vöröshagymákat, amiket végül sosem tettem bele az ételekbe. Viszont nagy ritkán előfordult olyan étel, amit például a páromnak készítek, és ne kelljen ezért a boltba rohanni egy fej hagymáért, inkább vettem tubusos pasztát, ami egyrészt sokáig eláll, és apró, péppé van zúzva, és megfelelő ízélményt tud adni. Régebben a nagy hagymaszeleteket nem szerettem a rántottában, viszont az íze kellett (igen, volt időszak, mikor a vöröshagyma még elment kategóriát képezett) így a krém felé nyúltam, és költözéskor is első között került a polcra az ételízesítőkhöz.

Kurkuma – Mindenhez is jó, mivel semleges íze van, sokan a jótékony hatásai miatt is kedvelik ezt a fűszert, magam is leginkább a rántottához, omletthez, bundás kenyér tojásos alapjához kevertem ezt a fűszert. Egy kicsit vicces negatívuma van, mégpedig, hogy mindent befog, így aki kényes erre, annak ajánlott külön fakanalat használni azokhoz az ételekhez, amihez keverünk kurkumát.

Mézeskalács fűszerkeverék – Süteményhez vettem, viszont süti nem készült, ellenben a hideg téli napokban tejbegrízre mondhatni sok esetben brutális mennyiségben alkalmaztam. Külön vásároltam karmadont is, viszont még nem használtam.

Fűszerkeverékek – Jó válogatások azoknak, akik nem akarják külön megvenni a fűszereket egyesével, de sajnos egyrészt sok hagymaszármazék van bennük, így nem felelt meg a részemről a speciális főzéshez, és igyekszem kihagyni ezt az opciót, izgalmasabb és kontrolálhatóbb, ha magunk állítjuk össze a főzéshez szükségesnek vélt fűszereket.