Főzési múlt kapcsán nem vélem, hogy sok mesélni valóm lenne,
mivel tizenévesen kezdtem a konyhában segíteni, és főként az alapokkal
ismerkedtem meg, az előkészítéssel, és könnyebb fogásokkal. A sütemények terén
a nagymamám mellett ácsorogva még gyerekkoromból maradtak halovány emlékek, de
felnőve rá kellett jönnöm, hogy én inkább a főzést érzem magamhoz közelebb
állónak. Ezen felül mikor otthon voltam egyedül, akkor jobban szerettem
kibontakozni, mivel alapból olyan családba születtem, ahol mindenki konyít a
konyhaművészetnek, így sokat tanultam tőlük, de magamra ritkán voltam hagyva.
Szokások és módosítások halmaza fogadott, mikor életemben
először kerültem szembe a költözéssel együtt járt konyhával, és a szabadsággal,
hogy egy terepet kaptam arra, hogy próbálkozzak úgy, hogy elsősorban nem a
családnak kellett valamit az asztalra tenni. Ráadásul mind a párom és a
családja is máshogy étkezett, így egy családi ebéd kissé nagyobb fejtörést
okozott, viszont ez segített abba, hogy kicsit átgondoljam a főzést. Hétköznapok
esetén nem gondoltam túl a dolgokat, a megszokott kedvenceim készítem, amihez
éppen kedvem van, illetve, mivel 2-3 nap után szokásom ráunni ugyanarra az
ételre, arra ösztönöztem magam, hogy meg tanuljak kicsi adagokat készíteni.
Speciális főzés is felmerült, és bizony a magyar konyhától
eltérő fortélyokba kellett ásnom magam. A párom családjában felmerült egy olyan
akadály, ami miatt a hagymát teljesen ki kellett iktatni az ételekből, és míg a
többiek próbáltak látszatmegoldásokkal foglalkozni, mint az én családom a
vegetáriánus étkeztetésemmel, én belefogtam a kísérletekbe, és hagymamentesen
főzni, amit amúgy preferáltam is, mivel én is utálom az említett zöldség minden
formáját. Helyette kerestem kisebb intenzitású fűszereket, amik segítik a
hiányt kitölteni.
Miután jó pár fogást kikísérleteztem, utána tértem át arra,
hogy magamnak elkezdjek húsmentes ételeket készíteni, és a következő lépés lett
a minél kevesebb feldolgozott élelmiszer fogyasztására irányuló étkezés.
Egyedül a párom miatt csinálok még olyan fogásokat, amik ezzel szembe mennek,
és emiatt tartok még itthon mondjuk spagetti, vagy makaróni porokat. Mondjuk én
sem vagyok szent az instant leveseimmel, amit próbálok házilag készíthető
fogásokkal helyettesíteni, mivel a tasakos megoldást kizárólag hosszú napokra
tartogatok itthon. Erre törekedve nemrég váltottam, másik boltot választottam
nagybevásárlásra, ahol ázsiai életekhez alap termékeket bővebb kínálattal találok,
mivel nekem a keleti konyha lett a gyengém.
Az ihlet nem hagy el, mivel nem csak a neten fellelhető
receptekbe bújtam bele, hanem régóta mániám étkezés közben a Youtube-ra tévedni
és nem kevés esetben ázsiai vlogokat, főzős videókat nézek a mai napig, így
találok pár különlegességet, ezekből merítek újabb ötleteket. Én is azok közé
tartozom, akik főzés terén nem tartanak be semmi szabályt és még kétszer nem
csináltam meg ugyanolyanra ugyanazt az ételt. Egyedül a sütésnél, süteményeknél
követem (majdnem) szigorúan a mennyiségeket, és az időket, bár mikor tucatszor
megcsinálom a pizzatésztát, már nem izgat, ha valami kicsit kevesebb vagy több.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy régóta ráéreztem és figyeltem arra, hogyan
lehet mennyiségek nélkül ránézésre megmondati, hogy pl. mennyi lisztet vesz fel
a tészta.
Legyen most ennyi elég, következő bejegyzésben folytatjuk a
komolyabb tényekkel.