Amik sokszor annyira őrültségek, hogy igazak
Pofátlanságnak is van határa... csak szereztem hozzá
útlevelet. Miért ne, annyira abszurd szituációkkal állunk szemben nap mint nap,
ahol már csak az "élet bölcsességeket" lehet szónokolni.
Jöjjön pár
sértődésre alkalmas mondat, ami még néha a számon is kijön.
Az ellenségeid tartsd magadhoz közel, hiszek ők olyan
dolgokat is tudnak rólad, amit még te magadról sem tudtál.
Semmi sem olyan nehéz, mint a megbocsájtás. Kivéve nekiállni
tanulni, mert nekiállni tanulni nagyon nehéz.
( Jó, ezt netről szedtem, csak nagyon tetszik már az első elolvasás óta, hogy ez kihagyhatatlan volt. )
Mindenben nem lehetsz jó. Ezért ne törj le, ha valami nem
sikerül. Megnyugtat a tudat, hogy amíg én szenvedek a nyelvekkel, mások pont a
matekot küldik a purgatóriumba.
Az nem válasz, hogy "nem tudom". Ha nem mondod
meg, mit nem értesz, addig nem lehet rajtad segíteni.
Ha legyőzted a legnagyobb kihívásod, utána minden piskóta.
Bár mindig számolni kell rá, hogy kifogunk pár nehezebb akadályt.
Tanulni és iskolába bejárni tényleg nem ugyanaz. Ugyanez
érvényes a tanultuk és a tanították jelzőkre. Végül, aki hiányzik órákról, sok
esetben csak nincs ott.
A " jó reggelt" valahogy illúzió hétfőn, dolgozat
előtt vagy ha 5-kor kel fel az ember.
Akkor kezdődik jól a napom, ha reggel van időm sminkelni és
2 csésze kávét meginni.
Kevés embernek adatik meg, hogy élhessen az álmainak.
Viszont elérheted az álmod csak akarni kell.
Az egyes garantált, a kettes szükség, a többi csak
formalitás. A végén úgyis a papír lesz a lényeg.
Rajtam kívül mindenkinek igaza van. Csak azért, mert én nem
tudom megérvelni, nekem miért lenne igazam.
14 éves korom óta pesszimista vagyok. Mondtam, hogy lesz ez
még rosszabb. Sajnos most már aggódok, hogy nem sokat tévedtem.
Melyik a jobb?
Optimistának lenni és tévedni vagy pesszimistának lenni és igazad van?