Konnichiwa!Komolyan, leülök egy fél perce. Megnyitom a kis dokumentumokat. Zene elindítva. Törvényszerű, hogy pont ekkor tör rám valaki. Már kezdek hozzászokni.
Van valami szitu, így a nyár kezdete előtt? ( és egy kiadós hidegfront előtt... )
Nem vagyok vak, látom én is a sok videót a neten, ahol mutatják (tizenévesek) a nyári szünet alapvető (csak számukra alapvető) tevékenységeit.
Ahogy idősödök, nem csak azon nevetek, hogy mi az a házi feladat, most már felmerült olyan apróságok is, hogy mi az a dolgozat? Tényleg naponta készülni kell? Tanulás? Mi az a nyári szünet?
Na, ezen kérdés megfogalmazása után döbben le az ember, hogy bizony valami új ismerettel bővíti az ember lánya szerény szókincsét.
Valahogy eljön egyszer mindenki életében, hogy bizony nem azért vesz magának most már füzetet, hogy tananyagokat írogasson bele, hanem a költségvetéseit számolgassa benne.
Mikor nem azért kell venned naplót, hogy a házi feladatokat fancy módon abba írogasd, vagy a napi lelki agymenéseid, hanem bizony azért tartasz számon két naplót, három naptárat, hogy ne felejtsd el minden tennivalód. Már ha a főzést és a mosogatást nem írod fel azt is képes lennél elfelejteni. Ahogy idősödünk, kezdünk a memóriánkból veszíteni, bár vannak olyan napok, amikre külön szervezőbizottság kell, hogy mindent karban tarts.
Mikor a tollakat már az iskolába járó közeli családtagjaitól kell kéregetni, hogy a csekkeket vagy hivatalos papírokat aláírd.
A levelező fiókod nem a barátaidtól kapott hülyéskedésekkel van teli, hanem rendelésekkel, ügyintézésekkel.
Végeztél az iskolával? Senki nem árulja el, hogy valójában innentől csak nehezebb lesz. Hátradőlni és pihenni a babérokon? Nőként megbarátkozol a körömcipővel. Nem felejtesz el magaddal cipelni mindenhova egy tollat. (mint előzőleg írtam, kérhető eszköz de ha biztosra akarsz menni minden helyzetben, van nálad)
Mikor nem a tankönyvet hurcolod magaddal nap mint nap, hanem egy önéletrajzot, motivációs levelet, akár portfóliót, és legfőképp bizonyítványokat. Innentől kezdve a telefonod és a bankkártyád cipelése semmiség lesz a nagyon nehezen pótolható bizonyítványaid és irataid mellett.
Eljön az a nap is, mikor egy jó munkahely megpályázásához sminkeljük ki magunk, nem pedig azért, hogy az iskolában imponáljunk az ellenkező nemnek. ( ruhára is érvényes )
A legnagyobb dilemma: negyven fok melegben milyen ruha az ami "tárgyalóképes" és nem túl kihívó viselet, miközben nem sülsz meg benne.
Ha megkérdezik a nyár végén, hogy merre utaztál, csak sóhajts nagyot és bátran közölheted, hogy bizony te bejártad a megyét. Főleg tömegközlekedéssel. Sőt, a "nyaralási" emlékek többsége is ezen tömegközlekedés köré épül.
Ezek ellenére is, míg írtam, higgyétek el, nevetek. A felnőttkor nem csak kiábrándító valóság lehet.