Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?
LADY WHISTLEDOWN
TÁRSASÁGI LAPJA,
1813. ÁPRILIS
Minden jel arra mutat,
hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne
Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így
kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív
társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak,
később alkalmas kérőket kaphat.
Ám miközben Daphne
sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész
csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása
bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már
egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja
meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp
módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…
***
Kölcsönös vonzalmat mutatott be ez a regény, miközben a főszereplő férfi az aggályait igyekszik legyőzni. Daphne nem foglalkozik az előítéletekkel, és nem érdekli, hogy a legidősebb fivérének barátjára vetett szemet. Fivérei bizalmát élvezi, emiatt vicces szituációkba keveredik akaratlanul is. Az írónő nem finomkodott és szórakoztatóvá téve a történetet mire észbe kap a páros, már össze is lesznek boronálva. Simon levelei fontossá válnak, de olvasatlanok maradnak, mivel a férfi neheztel apjára, és annak viselkedésére vele szemben.
Számomra jó kezdő indítás lett a történet, és nem csak a párosról, hanem a család életébe is betekintést nyerhetünk, amiben az unalom fogalma mondhatni nem ismert. Vicces volt, szórakoztató, és egy régi ismerős, Lady Danbury is feltűnik a történetben… és bizony, ha a vénasszony feltűnik, ahogyan ő mondotta, bizony minden eladósorban levő ember ki lesz házasítva, ha nem is egy héten belül, de nem kell sokat várni az ő közbenjárásának.
1814 is eseménydús
szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye szerint ez nem igaz Anthony
Bridgertonra, London legkívántabb agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem
mutatta házasulási szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála
jobban senki nem játssza a tökéletes élvhajhászt.
Lady Whistledown
társasági lapja, 1814. április
De a pletykalap
szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a
nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen
akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki
valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt
elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton
éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki. A
közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult
szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb
élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő
szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga
sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak.
***
Anthony viselkedését elsősorban az apja halála határozta meg. Az éppen csak felnőtté vált férfi egyik napról a másikra lett a család feje, teli felelősséggel és azzal az elhatározással, hogy testvérei számára mindent meg tudjon adni. Viszont elsőszülöttként nagy rajta a nyomás és a kötelességeit is el kell látnia. Ha pedig ez a kötelesség a családalapítás, igyekszik ennek megfelelni. Elsőre bonyolult lehet a döntése, és úgy tűnhet, nem fog az érzelmeire hallgatni, hogy lehetőség szerint azt vegye feleségül, akire szemet vetett. Kate egy karakán nő, akiről még az olvasó is elhiszi, hogy a léhának mutatkozó férfit képes megzabolázni. Apja halálának feldolgozása közös feladattá válik, és el kell fogadnia, hogy neki több idő jut az életre.
Az utószóban a szerző elárulta, hogy tényleg létezik ez a férfi típus, aki nehezen tudja élvezni az életet, mert aggodalmai és kétségei felülkerekednek rajta. Így a történet egyediséget kap, nem csak a sorozaton belül, hanem a történelmi romantikus regények tárházában is. A háttér ellenére a történet az előzőhöz hasonlóan szórakoztató, az ismerkedési fázis pedig újjá alakul a mellékkötetben is, ahol szintúgy versengősen, szabályok nélkül játszanak a szereplőink.
Vajon a hölgy
elfogadja, mielőtt éjfélt üt az óra? Sophie Beckett nem is álmodta volna, hogy
bejuthat Lady Bridgerton álarcosbáljára, és ott a mesebeli herceg várja! Bár
gróf leánya, Sophie-t gonosz nevelőanyja szolgálósorba kényszerítette. De ezen
a bálon a fess és elképesztően szép Benedict Bridgerton ölelésében keringőzve
hercegnőnek érzi magát. Sajnos azonban a varázslatnak éjfélkor véget kell
érnie.
Ki ez a páratlan
hölgy? A varázslatos báli éjszaka óta Benedict Bridgerton másra sem tud
gondolni, mint a ragyogó jelenségre, aki ezüstszín ruhában jelent meg a bálon,
és aki miatt vakká vált más nők szépsége iránt… talán csak egy szép, és furcsán
ismerős szobalány iránt érez vonzalmat, akit a legkínosabb helyzetből szabadít
ki. Megfogadta, hogy megkeresi a titokzatos ezüstruhás hölgyet, de a szép és
kedves szobalány közelségében ez a fogadalma gyengének bizonyult. Ha neki adja
szívét, vajon eljátssza-e esélyét a mesébe illő szerelemre?
***
Hamupipőke története lett újraalkotva ebben a részben. Sophie keresi a kiutat a mostohaanyja árnyékából, Benedict pedig a saját útjának megtalálásával foglalkozik, miközben elég egy maszkabál, hogy a párosunk találkozhasson egymással. A második Bridgerton fivér szokatlan viselkedése a családban szembeötlővé válik, titokzatoskodása ellenére határozottan kiáll az elképzelései mellett. A kutakodása, és a leleplezés sikeresnek bizonyul, és a menekülés, a visszafogott élet kialakítása közben a férfi rájön, milyen szenvedélynek is hódoljon a felesége kényeztetésén kívül.
Izgatott voltam olvasás közben, hogy Benedictnek sikerül-e megoldania, hogy Sophie mellette lehessen és tetszett maga a formáció, a jól ismert történet újragondolása.