Mindenki tudja, hogy Colin Bridgerton a legelbűvölőbb férfi egész Londonban.
LADY WHISTLEDOWN
TÁRSASÁGI LAPJA,
1824. március
Penelope Featherington
titokban imádta legjobb barátnője bátyját, már… nos, már egy örökkévalóságnak
tűnő ideje. Miután fél életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta Colin
Bridgertont, azt hiszi, mindent tud róla, mígnem véletlenül megismeri a férfi
legféltettebb titkát…
Colin Bridgertonnak
elege van abból, hogy a társaság csak üres fejű szépfiúnak tartja, elege van az
élet soha véget nem érő egyhangúságából és legfőképp elege van abból, hogy
mindenki folyton a hírhedt pletykalapszerző Lady Whistledownnal foglalkozik,
aki soha egyetlen lapszámban sem hagyja őt említés nélkül. De amikor Colin
hazatér külföldi útjáról Londonba, rájön, hogy életében már semmi sem ugyanaz,
mint volt… különösen Penelope Featherington változott meg.
***
Pletykalapot írni nem egyszerű, főként, ha nem akarja az ember lánya, hogy lelepleződjön. Olvasóként engem is lázba hozott, ki lehet az a titokzatos Lady Whistledown, így szinte falva az oldalakat mélyültem bele a történetbe. Ebben a részben egy olyan párost láthatunk, akik gyerekkoruktól fogva ismerik egymást, Eloise Bridgerton által, aki Penelope bizalmas barátnőjévé avanzsálódott az évek során. A harminchoz közelítő nők önfeledten élik a mindennapjaikat, kérők nélkül, miközben van kin köszörülniük a nyelvüket, ha társaságba kerülnek. Teljesen titokzatoskodó történet, de a végére mindenki lelepleződik, sőt párosunk közösen tartja egymás hátát, belátva, hogy a menekülés a részükről nem megoldás, ha boldogan akarnak élni.
Kedves Miss
Bridgerton!
Elég hosszú ideje
levelezünk, és bár személyesen sosem találkoztunk, nem mutattak be minket
hivatalosan egymásnak, úgy érzem, jól ismerem önt. Remélem, ön is így érez.
Kérem, bocsásson meg,
ha túl merész vagyok, de azért írok, hogy meghívjam, látogasson meg Romney
Hallban. Remélem, megfelelő idő elteltével úgy találjuk, hogy egymáshoz illünk,
akkor, ha feleségül kérem, talán igent mond nekem.
Sir Phillip Crane
Sir Phillip tudta,
hogy Eloise Bridgerton vénkisasszony. Azért kérte meg a kezét, mert
feltételezte, hogy szerény, nincsenek nagy igényei, és nagyon, de nagyon
szeretne már férjhez menni. Csakhogy… nem ilyen volt, és nem így volt. Az
ajtaja előtt megjelent fiatal nő minden volt, csak nem csendes, és amikor végre
becsukta a száját, Sir Phillip nem akart mást, csak csókolni… illetve mást is
akart.
Vajon elment az esze?
Eloise Bridgerton nem mehet feleségül egy olyan férfihoz, akivel sosem
találkozott! De aztán gondolkodni kezdett… és eltűnődött… és azon kapta magát,
hogy bérkocsiban indul éjnek évadján, hogy találkozzon a férfival, akivel talán
tökéletesen illenek egymáshoz. Csakhogy… nem volt tökéletes. A tökéletes férj
nem lehet szeszélyes és rossz modorú, és bár Phillip nyilvánvalóan szép ember,
de nagydarab, magas és erős, és nyers modorú; egyáltalán nem olyan, mint azok a
londoni úriemberek, akik addig megkérték a kezét. De amikor elmosolyodik…
megszűnt létezni a külvilág, és Eloise csak csodálta… vajon ez a tökéletlen
férfi neki tökéletes lehet?
***
Az előző részben Eloise titkolózása ebben a történetben kap helyet, aki egy férfival levelezik majdnem egy éven át, mikor is a férfi vidékre elhívja magához, hogy személyesen is megismerjék egymást. Eloise erre mindent ott hagyva lelép a családjától, csak is azért, mert hajtja a kíváncsiság. Ráadásul korban vénlánynak számított, és pont ezért nem sejtette, hogy amint rájönnek, hova tűnik, a négy fivére egyből le fog csapni a férfira, aki levelezni kezdett vele. A csattanó egészen a találkozás pillanatától jelen van, és a férfinak el kell döntenie, hogy mit is akar tulajdonképpen a nőtől: egy nőt, egy feleséget vagy egy anyát a rakoncátlan ikrei számára? És ha maga a Bridgerton család férfi tagjai nem döntenek a házasságot illetően, akkor Sir Phillip gyerekei fogják a végső döntést meghozni. A történet háttere, főként Sir Phillip esetében nem túl rózsás, és Eloise igyekszik életet hozni a férfi és a családja életébe. Ez teszi könnyedebbé a történetet, lassan alakul ki köztük a szerelem, és egy szép, önmagában is helyt álló történetről beszélhetünk.
Mindenki életében van
egy fordulópont. Egy olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi,
mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb
árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.
Michael Stirling
életében ez a pillanat akkor jött el, amikor megpillantotta Francesca Bridgertont.
Egész addigi életében
nők után kajtatott vagy kajánul mosolyogva hagyta magát utolérni, ha a hölgyek
üldözték, ölelte, csókolta őket, szeretkezett velük, de soha, egyetlenegyszer
sem hagyta, hogy a szívét is dédelgessék. És ő, éppen, ő, egyetlen pillantást
vetett Francesca Bridgertonra és egy szempillantás alatt szerelembe esett.
Michael
szerencsétlenségére azonban Francesca vezetékneve ez után a pillanat után már
nem sokáig maradt Bridgerton; sajnálatos módon azon okból találkoztak, hogy
együtt vegyen részt egy vacsorán, melyet a hölgy és Michael unokaöccsének
közelgő házasságát ünnepelték.
De ez akkor volt… Most
Michael a gróf és Francesca szabad, de Michaelre még mindig csak bizalmas jó
barátként gondol. Michael nem meri felfedni neki szerelmét… egészen egy
veszélyes éjszakáig, amikor Francesca ártatlanul Michael ölelésébe lép, és a
szenvedély a legtitkosabb titkoknál is nagyobb erőnek bizonyul.
***
Francesca erősen a háttérbe szorulva éli mindennapjait, mivel Daphne után ő volt a második lány, aki a leghamarabb megházasodott. Viszont a friss házasság váratlan özvegységgel társult, és utód nélkül tehetetlenül magába fordultan igyekszik helyt állni abban, ami a férjéről rá hárult. Sógorával baráti viszonya nyílt, őszinte, és még az olvasó sem tud meglepődni, hogy több is lehet közöttük holmi rokoni kapcsolatnál. Olvastatta magát a regény, a páros összhangja tetszett és az újrakezdés izgalmairól olvashatunk ebben a kötetben. Szenvedélyben nem volt hiány, a legérzelmesebb résznek tartom.